Kérdéseket szerettünk volna feltenni Orbán Viktornak, nem kóstolgatni akartuk. Sőt, még az olcsó Gundel-menüt sem akartuk megkóstálni, de nem is tudtuk volna, mert nem a puritánra meszelt Karmelita kolostorban tartották az év első kormányinfóját, hanem a Garibaldi utcában. Azért összeraktunk volna néhány kérdést mi is a miniszterelnöknek, hogy a kormány idei terveiről is beszélhessen. Talán kérdeztük volna a kínai gigahitelből megvalósuló vasútprojekt megtérüléséről, vagy a BMW-vel kötött szerződés rejtelmeiről, a beruházások központi költségvetésre gyakorolt hatásáról.
Mert egy állam által kötött szerződés az üzlet körébe tartozik, és a kormányfő felelőssége, ha az ő hivatali idején kötnek nem túl előnyös ügyleteket. És baj, ha üzleti ügyekkel nem foglalkozik a miniszterelnök. Mészáros Lőrinc állammal kötött üzleteiért is felelősséggel tartozik, bármennyire szeretné ezt lerázni magáról, mint kutya az esővizet. Ha tudott, azért, ha nem tudott, azért…
A Magyar Hang – és több társunk – hangerejét úgy tűnik, nagyon szeretnék valakik lehalkítani Orbán Viktor környezetében, sőt talán azt is sokan szeretnék, ha elnémulnánk.
Hiába próbálkozunk, kizártak a Kormányinfóról | Magyar Hang
A nagyságos kormánytagok és fideszes politikusok nem válaszolnak az újságíróink által feltett kérdésekre, sőt be sem engednek a Kormányinfóra.
Az új titulusban, nemzetközi szóvivőként az Orbán-kormányt szolgáló Kovács Zoltán azt válaszolta a kormányinfón a hiányunkat szóvá tevő újságírónak: „Azok a médiumok, akiket nem hívnak egy eseményre, ne akarjanak odamenni.” Ezt mondta bele a mikrofonba és a magyar sajtótörténelembe. Figyelemre méltó, hogy a hetilapunk újságírói, a Simicska Lajos tulajdonában lévő Magyar Nemzet munkatársaiként még részt vehettek a kormányinfón; a Nemzet mindig kapott meghívót, a lap szellemiségét tovább vivő Magyar Hang már nem. Lehet, Lázár János volt kancelláriaminiszter jobban értette a sajtószabadság, az egyenlő bánásmód alapelvének lényegét, mint utódja.
Nem lehet elfogadni azt, amit Kovács mond, hogy ne akarjunk odamenni, ahova nem hívnak minket, mert a Magyar Hang olvasói is megérdemlik, hogy lapjuk képviselve legyen egy miniszterelnöki sajtótájékoztatón – például a Figyelő olvasóihoz képest nem másodrendű polgárok.
Elképesztő cinizmus azt mondani, hogy az újságíró ne akarjon odamenni, ahova nem hívják. A kormányinfó talán mégse haveroknak rendezett kerti parti. A cégbíróságokra sem hívja az újságírókat senki, mégis odajárnak, amikor azok után a nemzeti közös dolgaink után kutakodnak, amelyek elvesztették közvagyon jellegüket. Márpedig a nemzeti oligarcháink tíz- vagy százmilliárdos vagyonszerzéseinek hátterében az állammal kötött szerződések állnak, a miértekre a válasz a miniszterelnöknél van. Ezért nem lehet az újságírók helyét kormánypárti propagandistákkal feltölteni a miniszterelnöki sajtótájékoztatón egy demokráciában.
Miért fél Orbán Viktor a sajtótól Brüsszelben is? | Magyar Hang
Talán van az a helyzet, amikor az ember már a kérdéseket sem akarja a hallani, ha nem ő írta össze őket.
Jó lenne ezért, ha nem rekesztenék ki sem az Alfahírt, sem Klubrádiót, sem a Direkt36-ot, sem a Mércét, sem minket a magyar sajtóorgánumok közül, amelyek a miniszterelnököt kérdezhetik. Mert ez nemcsak azok számára megalázó, akik újságíróként a mindenkori politikai hatalom ellenőrzését fontos feladatuknak tartják, hanem a kormányfő számára is. De ha mégis úgy gondolják, hogy a kormányfő nem bírná a kritikus sajtó kérdésözönét, akkor legalább ne hazudják cinikus módon azt, hogy a „nagyarányú médiaérdeklődésre való tekintettel” rekesztettek ki őket. Mert vagy az az igaz, hogy ne akarjanak odamenni, ahova nem hívják őket, vagy az az igaz, hogy nem fértek be. (Maradtak üres helyek.)
A kormányinfón egyébként érdemi új információ nem hangzott el a kormány idei terveiről. A kormányülés mintha csak az EP-választásra való felkészülésről szólt volna.
A Fidesz-média Omertája | Magyar Hang
Ami a közmédiában történik, gyalázat. Nem a képviselői akcióra gondolok, nem a következményeire, hanem amivé a közmédia lett.
A kétórás sajtótájékoztató csupán attól volt különleges, hogy a miniszterelnöknek a sajtó meghívott képviselői is feltehették a kérdéseiket. A kormányhoz lojális sajtó – ahogy az várható volt – rendesen alákérdezett a kormányfőnek, aki így kedvére migránsozhatott, ekézhette Sorost a tervével együtt, és Brüsszel is megkapta a magáét. A kormánypárti propagandasajtó bőven kapott muníciót ahhoz, hogy az EP-választás arról szóljon majd, hogy aki nem akarja beengedni a nőket megerőszakoló bevándorlókat, az szavazzon a Fideszre, aki meg az ellenzékre szavaz, az jó, ha tudja, hogy akiket támogat, azok be akarják fogadni a migránsokat. Az üzenet lényege: ez a választás a bevándorlást ellenzők és a befogadást támogatók közti küzdelem lesz.
A független, nem kormánypárti sajtó képviselői által feltett kellemetlen kérdések elől a miniszterelnök többnyire rutinosan eloldalazott vagy mellébeszélt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 18-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/3. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
