Talán 2012-ben hívtak utoljára Kötcsére, a fideszes értelmiségi holdudvar randevújára. Akkor még olyan kimagasló konzervatív értelmiségiek között hallgathattad az előadásokat, mint Bod Péter Ákos, Pálinkás József vagy éppen Chikán Attila. Valóban megtisztelő volt ezekkel a koponyákkal egy (sátor)fedél alatt lenni, és fogyasztani Kovács Kokó István bográcsából a szarvaspörköltet. Aztán eltűnt a szarvaspörkölt, és jött Németh Szilárd a maga nyúljás birkafejével, pacalos bikaherecsipszével. Aztán el-elmaradoztak a kötcsei sátorból a fent említett emberi minőségek is, és jöttek az ifjú törökök, akik már elsősorban fideszesek voltak, és csak másodsorban keresztények-konzervatívok, ha egyáltalán. Akik azt lesték, hogy mit tenne Viktor, és nem azt, hogy mit tenne Jézus.
Érdekes emberkísérlet lett volna kipróbálni, vajon miképp reagálok, ha még ezután is hívtak volna Kötcsére. Vajon mentem volna? És ha igen, még meddig? Mi lett volna az a pont, amikor a lelkiismeretem már nem engedte volna, hogy egy akolban legyek egy Kósa Lajossal vagy egy Rogán Antallal, és ami a legfontosabb, mikor fordult volna át, és éreztem volna azt, hogy én már egy Orbán Viktorral sem akarok egy akolban lenni? Erre már soha nem tudjuk meg a választ, ám mindenesetre azóta meglehetősen nagyot fordult velem is, és a polgári értelmiséggel is a világ.
Összefogott a NER-en kívüli értelmiség színe-java | Magyar HangNekem 2013. volt a vízválasztó a negyedik alkotmánymódosítással. Ez a módosítás az alaptörvény huszonkét cikkét módosította, és ezzel az ország megindult az önkényuralom rögös útján. Ez volt az a bizonyos változtatás, amely az Alkotmánybíróság által korábban vizsgált és kifogásolt törvényeket nemes egyszerűséggel beemelte az alaptörvénybe, és ezzel párhuzamosan megszüntette annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság azt vizsgálja. Mások – megkockáztatom – a többség a mindent eluraló korrupciót tekintik a 2010 utáni Orbán-kormányok eredendő bűnének, én azonban a jogállam lebontását. Megítélésem szerint sokkal nagyobb, és nehezebben reparálható károkat okozott a Fidesz azzal, hogy Magyarországot a közép-ázsiai hibrid rezsimek színvonalára süllyesztette. Nekem ez volt a vízválasztó, és az addig fokozatosan gyűlő kétségek átszakították a gátat, hogy a vízügyi hasonlatoknál maradjunk.
No de kik maradtak a kormánypárt holdudvarában?
Mága Zoltán és Leslie Mandoki színvonalú muzsikusok, Schmidt Mária színvonalú történészek meg a Bayer Zsolt-féle káromkodásból katedrálist állítók. Nem túl impozáns névsor.
Könnyedén kijelenthető, hogy a felelős, jobboldali értelmiség otthagyta a Fideszt, és ugyan a senki földjén, de mégis nagy szellemi szabadságban éli életét. Virágoznak a különböző konzervatív szellemi műhelyek, kezdve Pálinkás Józsefék Felelős Értelmiség közösségétől, az Eötvös Csoporton és a Csengey Dénes Körön át egészen a Márki-Zay Péter körül gyülekezőkig. Egész szerkesztőségek hátráltak ki a Fidesz mögül az elmúlt években, itt érdemes megemlíteni persze lapunkat, a Magyar Hangot, amely a Magyar Nemzet örökségét viszi tovább, valamint a Heti Válasz hagyományait folytató Válasz Online-t. Sokszor magunk sem vesszük észre, mennyire jót tett, és milyen energiákat szabadított fel ebben a polgári értelmiségi rétegben a Fidesz utáni szabad levegő.
Nemzeti közép | Magyar HangInnen lehet és érdemes elrugaszkodni.
Mert a Fideszt leváltani nem fog sikerülni anélkül, hogy ne „állítanánk át” fideszes szavazókat is az erő világos oldalára.
Ez pedig a kormánykritikus, jobboldali, „polgári Magyarország árvája” értelmiség nélkül nem fog működni. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy politikai mozgalom holdudvara előbb jött létre, mint maga a politikai szerveződés. Ez abba a kényelmes helyzetbe helyezte a polgári értelmiséget, hogy maga választhatja ki, hogy ki mellé áll. A polgári, konzervatív pártot szervezők (ez lehet valamely meglévő politikai közösség, de lehet teljesen új párt is, majd az idő eldönti) kössék fel a gatyájukat! Ezúttal nagyon kritikusak leszünk, mert egyszer már nagyon megjártuk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!
