A konzervatív értelmiség kifarolása a kötcsei sátorból 3.

A két Somogy megyei település, Kötcse és Marcali nincs is olyan messze egymástól. Autóval a hosszabbik úton is csupán hatvanöt kilométer, míg légvonalban alig negyven. Még ha hátramenetben tennénk meg ezt az utat, akkor sem volna vállalhatatlanul sok. Kötcse a Fidesz körüli holdudvar rendes éves találkozóhelye, ahol rendszeresen előadást tart Orbán Viktor, míg Marcali nem rendelkezik ilyen sokéves hagyománnyal. A múlt héten azonban lehet, hogy mégis megteremtődött egy marcali tradíció is. És ha már Somogy vármegye földrajza: erős szimbolikája van annak, hogy Marcali jóval nyugatabbra esik a megye térképén, mint Kötcse.

A nyár folyamán több véleménycikkben fejthettem ki lapunk, a Magyar Hang hasábjain azon meglátásomat, miszerint a Fideszt a hagyományos és évtizedeken keresztül kitartó értelmiségi hátországa, amely jellemzően klasszikus konzervatív, polgári értékeket valló tudósokból, művészekből, közéleti szereplőkből, újságírókból állt, elhagyta. („A konzervatív értelmiség kifarolása a kötcsei sátorból”; a „A konzervatív értelmiség kifarolása a kötcsei sátorból 2.”) Ennek okait is kifejtettem: a Fidesz eltávolodott a jobbközép értékrendtől, jobbszélre tolódott, kormányzása során leépítette a jogállamot, és soha nem látott mértékű korrupciót valósít meg.

És hogy mi történt a Fidesz pártolásával felhagyó konzervatív írástudókkal? Ez a szcéna pezsgőbb, mint valaha. Fórumaink, szellemi műhelyeink alakultak, az ehhez a közeghez tartozó újságírók ugyan nehéz körülmények közepette, de annál nagyobb szellemi szabadságban gyakorolják a túlélést. A múlt héten ez, az általam „a polgári Magyarország árvái” néven azonosított közeg adott egymásnak randevút Marcaliban.

Sokan voltunk és sokfelől érkeztünk: a fideszes holdudvar korábbi meghatározó entellektüeljei mellett LMP-s és jobbikos országgyűlési képviselők, a Márki-Zay Péter körül gyülekezők, a Csengey Dénes Kör fiatal konzervatív értelmiségijei és jobboldali, kormánykritikus újságírók vettek részt az első alkalommal megrendezett Marcali Dispután, amelyen a legnagyobb hatást talán Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, valamint Király Miklós tanszékvezető egyetemi tanár előadása váltotta ki. Ám a legfontosabb ezen a napon a puszta tény volt, hogy a polgári Magyarországban hívők leadták első életjeleiket a politikum terepén is, és megindultak azon az úton, hogy a különböző konzervatív, Fidesz-kritikus műhelyek egyesítsék erejüket. Nem hajlandók feloldódni a balliberális oldal által dominált összellenzéki „melting pot”-ban, és nagyon is fontosnak tartják, és ezért tenni is hajlandók, hogy a mérsékelt jobboldali ideák újra megjelenjenek Magyarország politikai porondján.

Mi is komolyan gondoljuk azokat az értékeket, szimbólumokat, ethoszt, amelyet a Fidesz már csak az országos méretű mutyiütemterv elfedésére használ. A Fidesz és a Haverok Kft. csupán fügefalevélként használja azokat a dolgokat, amelyek nekünk igazán számítanak. Éppen ezért nagyobb a dühe a kormánykritikus jobboldaliaknak a Fidesz felé: a mi szent értékeinkkel játszadoznak, használják nagyon is hétköznapi, profán és bűnös céljaikra: a pénz iránti csillapíthatatlan vágyuk kielégítésére. És nem, erre nem érv az a sokat hallott válasz, hogy „legalább nem a kommunisták lopnak”. Ez fából vaskarika. Miképpen lehetne igazolható egy olyan keresztény értékekre hivatkozó politika, amely a korrupció természetessé tételére épül?

Szükség van rá, hogy megváltozzék Magyarország iránya, és a közép-ázsiai hibrid rezsimek mintái helyett ismét az euroatlanti irányultság legyen természetes. Ám ennek előfeltétele, hogy megszülessék egy nyugatos, polgári, keresztény-konzervatív politikai erő. Anélkül nem fogja tudni legyőzni a jelenlegi ellenzék Orbán rezsimjét, hogy ne csábítson magához korábban a Fideszre szavazókat. Erre pedig csak egy olyan jobboldali politikai mozgalom lesz képes, amely érti a nemzeti-konzervatív világot, tud beszélni ezen választók nyelvén, ismeri a vágyaikat.

A közelmúltban szavazást indított egy online újság. Azt szerették volna megtudni, milyen új politikai erőre volna leginkább szüksége Magyarországnak. Ezren mondtak véleményt, és bár jelentős „sikert” könyvelhet el az egy Schiffer-párt (20 százalék) és az „egy radikális baloldali párt” (24 százalék) opció, ám az első helyet 25 százalékkal az „új konzervatív párt” lehetőség csípte el. A helyén kell kezelni persze az ilyen nem reprezentatív véleménykutatásokat, de azt mindenképp jelzi, hogy – ahogy mondani szokták – „igény az volna rá”.

És végül beszélnünk kell a Jobbikról, amely jól láthatóan része szeretne lenni a formálódó új polgári tömörülésnek. Két javukra írható tényt érdemes megemlíteni. A 2018-as választásokat követően utolsó (addig alvó) szélsőségesei is elhagyták a pártot, hogy jelentős részük a Mi Hazánk elnevezésű Fidesz-projektben náculjon tovább. Ezen túl rettentő egyszerű lett volna visszafordulniuk 2018 áprilisa után, ha nem gondolnák komolyan a Vona Gábor által elindított folyamatot. Azonban ez még kevés. Ahogy Marcaliban is kifejtettem hozzászólásomban, a Jobbiknak vállalható, komoly és később számonkérhető ajánlatot kell tennie a polgári együttműködés többi szereplője számára. Olyan vállalást, amely által biztosítható, hogy a Jobbik a jelenlegi konzervatív útján marad tartósan, nem lesz visszafordulás ezen az úton, nem lesz vulgárnacionalista fordulat, és esetleges kormányzati szerepvállalás esetén nem térnek le az európai, demokrata útról úgy, mint ahogy ezt a Fidesz tette.

Ezeket a kérdéseket most kell tisztáznunk, mert a konzervatív értelmiség nagyon megjárta a Fidesszel. Az én indítványom az, hogy a Jobbik legfelsőbb döntéshozó szerve tegyen egy értéknyilatkozatot, amely tartalmazza a fenti garanciákat, és ezt tegye le a közös asztalra ajánlataként.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!