A jelenlegi magyar közállapotok és politikai viszonyok elemzésére számos tanulmány született. Ma is több szellemi műhely és politikai párt fogalmaz meg terveket és programokat e viszonyok megváltoztatására. Ezek a viszonyok azonban aligha változnak meg jelentős szemléleti változtatás kezdeményezése nélkül. A politika ma ugyanis egyre inkább üzlet és nem a köz ügyeinek intézése. Hogyan jutottunk a politikai üzlet korszakába?
A politikai rendszer 1989–1990-es változtatását – diktatúrából jogállamba – sokan elvi meggyőződésből és a magyar nemzet jövője érdekében akartuk és támogattuk. De legyünk reálisak – vagy ismerjük fel utólag –, hogy az emberek döntő többsége elsősorban anyagi értelemben vett jobb életet és nagyobb gyakorlati szabadságot, például szabadabb utazási lehetőséget várt.
A tűzhöz közeli cinikusok már a változás során rabolni kezdték az ország javait. A változás kezdeti – eléggé ma sem értékelt – pozitív szereplői örültek, ha néha úgy érezhették, hogy valamennyire urai a helyzetnek. A hatalmas munkát elvégző Antall-kormánynak csak arra volt ideje és lehetősége, hogy megteremtse a jogállami keretek nagy részét. Horn Gyula, akinek szembe kellett néznie saját kommunista múltjával, csak részben tudta – és akarta – korlátozni a közjavak további eltulajdonítását. Az első Orbán-kormány idején is történtek aggasztó dolgok a gazdaság és politika viszonyában. Az azt követő nyolc év már a politika és az üzlet olyan összefonódását produkálta, ami belpolitikai hibákkal és világgazdasági válsággal 2010-ben óriási bukáshoz vezetett.
Nem elhasznált fogalom a polgári Magyarország | Magyar Hang
A polgári Magyarország kifejezést sokan elkoptatottnak tartják. Valóban használták ezt a kifejezést korábban a magyar politikában. Ahogyan más kifejezéseket is. A politika tudományos értékű leírására és elemzésére használt fogalmakat meghagyva a tudomány művelőinek, sok honfitársunk összefoglaló politikai eszményének és identitásának leírására talán mégis ez a befogadó kifejezés a legalkalmasabb.
2010 akár kegyelmi állapotot is eredményezhetett volna. De nem eredményezett, mert akkorra a politikusok többsége teljesen elhagyta elveit és hitét. 2014 után pedig a kormányzati főhatalom megszerzésében a politikusok döntő többsége – tisztelet a kivételnek – már főként az üzleti lehetőséget, önzésének és hatalmi gőgjének kielégíthetőségét látta. Meggyőződésükké vált, hogy a politikai hatalmat csak cinizmussal, üzleti úton lehet megszerezni s megtartani, és hamar kialakult egy hamis küldetéstudat is. A helyzetet tovább rontotta, hogy abba is egyre többen belekóstoltak, hogy az anyagi előnyök mily kellemesek lehetnek. Mindez 2018-ra addig fajult, hogy az üzletivé vált politika – újra – mindent uralni akar. A gondolkodást, az oktatást, a tudományt, a kultúrát, a világképet. De ez utóbbi torzulásról majd egy másik írásban.
A politika ma Magyarországon a jövőnket alapvetően veszélyeztető módon üzletivé vált. A gyakorlati politikai tárgyalásokról szóló híreket és azok eredményeit figyelve úgy tűnik, hogy a felek a politikai pozíciókból adódó személyes vagy támogatóik haszonszerzéséről többet tárgyalnak, mint a közügyekről vagy az elvekről. Nézzünk szembe azzal, hogy ma Magyarországon szinte mindegyik politikai párt lényegében csak azért kíván országos, vagy helyi választott képviselői posztokat, mert tagjaik abból akarnak megélni, és rokonaikat és támogatóikat így akarják további politikai pozíciókba juttatni. A politikusok, családtagjaik és közvetlen támogatóik nagy részének gyors és megmagyarázhatatlan meggazdagodása ennek eléggé nyilvánvaló bizonyítéka.
A gazdaság szereplői, sőt a szavazópolgárok jelentős része is alkalmazkodik ehhez, és nem elsősorban a tiszta piaci viszonyoktól vagy a pártsemleges közigazgatástól várja üzlete stabil működését vagy ügyei tisztességes intézését, hanem a hatalmon lévő politikusokhoz való törleszkedéstől vagy alkalmazkodástól.
Milyen politikát és kormányzást szeretnénk? | Magyar Hang
Meggyőződésem, hogy az állampolgárok döntő többsége konszolidált, valódi polgári politizálást és kormányzást szeretne. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, röviden és egyszerűen meg kell fogalmaznunk, mit értünk ezen: az ország, a nemzet érdekeinek a szűk hatalmi csoportok érdekei, a pártpolitika, a hatalom öncélú megragadása és gyakorlása fölé helyezését.
És itt bezárul a kör. Mert ha egy közigazgatási osztályvezetői vagy egy iskolaigazgatói kinevezés is a politikai lojalitástól függ, a közigazgatás és az oktatás is nagyon rossz irányba halad. A példákat még hosszan sorolhatnánk.
Ki lehet-e lépni ebből az ördögi körből? Képesek lehetnek-e politikai szereplők és a választópolgároknak meghaladni ezt a gondolkodásmódot? Sokan hisszük, hogy meg kell haladni. A kérdés, hogy hogyan. A 2019. október 13-i önkormányzati választás szolgált néhány jó példával, de felvetett számos kételyt is. Ebben az egyik legnagyobb, hogy a hatalom mindenáron való megragadásának vágya mennyire fakad politikai üzleti gondolkodásból, és nem vezet-e hasonló közállapotokhoz vagy káoszhoz.
Nyilvánvaló óriási naivitás az egész politikai osztály cseréjéről álmodozni, és még nagyobb naivitás, hogy a gondolkodásmód változása nélkül bármi is lényegesen
megváltozna. Változást csak egy más gondolkodásmódot képviselő politikai erő, politikai párt hozhat, amely a világban és Magyarországon bekövetkezett változásokat figyelembe véve erkölcsileg visszatér a rendszerváltoztatás legjobbjainak elveihez. Ha 2022-ben nem csupán a politikai üzlet pártjai vetélkednek – ilyen vagy olyan összefogásokban –, hanem meghatározó szerephez jut vagy jutnak a politikai üzlettől a lehető legnagyobb mértékben mentes párt vagy pártok, az reményt adhat az igazi változásra.
Pálinkás József: A „keresztény szabadság" értelmezhetetlen kifejezés | Magyar Hang
A rendszer tartósnak tűnik, de feltűnőek azon gyengeségei, amelyek a bukását okozzák majd. Az oktatás, a gyógyító ellátás, a tudományos kutatás, az államigazgatás szakmai leépülése előbb-utóbb kétséget kell, hogy ébresszen minden magyar állampolgárban. Harmadrangú tudósokat és művészeket lehet érdemükön felül pártfogolni, de attól még nem fognak létrehozni remekműveket, feltalálni nagyszerű dolgokat - mondta többek között lapunknak adott interjújában Pálinkás József, az MTA volt elnöke, korábbi oktatási miniszter.
Magyarországon ugyanis ma nem a politikai filozófiák vetélkedése a legfontosabb kérdés, hanem a tisztesség és a tisztességtelenség küzdelme. Ma nem a – minduntalan hangoztatott – jobb vagy baloldal, a konzervatív vagy a liberális a legfontosabb jellemzők. Sokkal fontosabb a becsületes és a becstelen, az igaz és a hazug megkülönböztetése. Kétségtelenül vannak hitek, eszmék, nézetek (kereszténység, hazaszeretet, szociális érzékenység), amelyek ezekben segítenek, de ezekre az eszmékre nem hivatkozni kell, hanem ezek szerint kell cselekedni.
Van-e elegendő hiteles nő és férfiú, akik vállalják a tisztességes, becsületes és igaz politikai keretek újrateremtésének nem könnyű és rövid távon nem is hálás feladatát? Lesz-e fogékonyság és bizalom a politikai üzletbe beletörődött választók részéről, s főként hit, hogy sikerülhet? Szerintem ez az igazi kérdés.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/5. számában jelent meg január 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/5. számban? Itt megnézheti!
