Nagyon úgy tűnik, hogy a kettős mérce alkalmazása a mai hazai politikai életben ezúttal a nácizás és rasszistázás medrében zajlik majd az elkövetkezendő hetekben. Azt még nem tudni, hogy ez csak a májusi EP-választásokig fog kitartani, vagy akár az őszi önkormányzati voksolásig is. Kezdődött az egész azzal, hogy a kormányoldal teljes erejével nekirontott Sneider Tamásnak, a Jobbik elnökének, felemlegetve fiatalkorának kétségtelenül több mint kínos momentumait. A politikus meglehetősen félresikerült kommunikációja az ügyben csak olaj volt a tűzre, máris újra előszedték a szekrényből egy másik jobbikos képviselő, Gyöngyösi Márton elhíresült listázós parlamenti felszólalását. Majd jött Orbán Viktor, és évértékelőjében a baloldal és a radikális jobb összefogásáról, a kommunista és a náci hagyomány feléledéséről beszélt, majd – kihasználva Karácsony Gergely egy valóban elhibázott televíziós nyilatkozatát – kijelentette: szégyen, hogy főpolgármester akar lenni, miután a listázás szerinte nem náci módszer.
Ha mindez nem lett volna még elég, megjött a segítség is Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus vezetője személyében, aki Orbán Viktorhoz hasonlóan nekiment az egész magyar ellenzéknek. Lauder úr szerint a Jobbik nem tudott leszámolni múltjával, nem sikerült eltávolodnia antiszemita, rasszista gyökereitől.
Jó náci, rossz náci | Magyar Hang
Orbán Viktor radikális rajongói jobban teszik, ha egy ideig csak álmukban zsidóznak egy picit.
Azért fura ez a nagy érzékenység a fentiek részéről – bár van igazság abban, amit mondanak –, ám újfent kiderül, amíg más szemében a szálkát is észreveszik, addig a magukéban nemhogy a gerendát, az erdőt sem látják. Ugyanis sem Orbán, sem Lauder, sem bárki a kormányoldalról nem határolódott el a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László nyilatkozatától, miszerint: „Abban nagyjából közmegegyezés van Magyarországon, hogy keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerőpótlást keresünk” – mondta egyik interjújában a magyar munkaerőhiánnyal kapcsolatban. Ezzel a kijelentésével Parragh azért minimum súrolta a rasszizmus határát – és akkor most nagyon finoman fogalmaztunk.
De persze akkor sem siettek nácizni, amikor az M5 csatorna hírhedt „meleggyógyásza”, Trombitás Kristóf az Ez itt a kérdés című műsorban arra vetemedett, hogy a Budapestet védő Waffen SS katonáit hősnek titulálja, illetve Európa védőinek. Trombitás közölte, „ha más hősökről megemlékezünk, róluk csak azért nem, mert a hadi szerencse nem melléjük állt, és veszítettek?”
Persze jobbikos és jobbikos között is képesek különbséget tenni, mert náci és rasszista jelzőket a „megtért bárányokra” nem aggatnak. A nemrég nevet váltó kormánypárti napilapban publikáló Lenhardt Balázsnak még azt is elnézik, hogy korábban nyíltan kijelentette, azért nem szereti az MTK-t, mert zsidó csapat, és az sem számít a Fidesznek, hogy 2013-ban még bőszen izraeli zászlót égetett a Külügyminisztérium előtt, amiért még a mentelmi jogát is felfüggesztették. Ahhoz, hogy ez kiessen a fideszesek emlékezetéből, elég volt annyi, hogy Lenhardt egy írásában belerúgjon az aktív politizálástól már visszavonult Vona Gáborba.
Nem hívják többet az Echo TV-be a jákobozókat | Magyar Hang
Miközben Gyöngyösi Márton évekkel ezelőtti kijelentéseit elemzi a kormánysajtó, képviselőtársát jákobozták az Echo TV-ben.
Tehát ha már a karlengetésre, listázásra és szégyenteljes rasszista és fenyegető kijelentésekre – egyébként teljesen jogosan – ennyire finnyások a kormányoldalon, akkor nem ártana rendet rakniuk a saját térfelükön is. Van már erre követendő példa, legyen elég csak Megadja Gábor közösségi posztját kiemelni, amelyet azután hozott nyilvánosságra, hogy az Echo TV adásában jákobozta a jobbikos Jakab Pétert. „Hibáztam. Tudnom kellett volna, hogy a viccnek és a másokon való gúnyolódásnak is van egyértelmű határa. Én ezt a határt átléptem. Bocsánatot kérek a pellengérre állított politikustól, a nézőktől és mindenkitől, aki kijelentésem hatására bántva érzi magát” – írta Megadja.
Követni kellene a példáját kormányszinten is, ugyanis ha nem teszik meg, akkor ugyanolyan hiteltelenné válnak, mint Gyurcsány Ferenc, aki a 2006-os szerepe után most éppen hazafias kötelességnek tartja a lázadást. Erről beszélt az évértékelőjében is, ám a nagy szavak után elfelejtette kikapcsolni a mikrofonját, így mindenki hallhatta a már nem a nyilvánosságnak címzett szavait: „Lesz itt valami zene. Ja, a Himnusz jön.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
