Az egész magyar színház egy ember több évtizedes lelki frusztrációja és kisebbrendűségi érzése miatt teljesen szétverődött – mondta a Szekszárdi Vasárnapnak adott interjújában Alföldi Róbert a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) átalakítása kapcsán, Vidnyánszky Attilára célozva.
Alföldi Szekszárdon lépett volna fel augusztus 25-én, ám az előadás a vírushelyzet miatt elmaradt. E-mailben válaszolt a városi lap kérdéseire, az interjú pedig meg is jelent az e heti számban.
Hozzátette: „semmi nem számít, csak az, hogy a hatalomhoz dörgölődző, valamikor igazán érdekes színházi alkotó a saját kénye kedve szerint alakít át mindent, és büntet mindenkit, akiről ő úgy gondolja, hogy megbántotta valamikor. Közben felháborítóan olyan fogalmakat sajátít ki és használ, mint a hazaszeretet, a magyarság vagy a kereszténység. Miközben csak arról van szó, hogy a legprimitívebb módon bosszút áll saját, évtizede hordott vélt sérelmeiért. Szóval csak az lesz a fontos, hogy ki hányszor emlegeti Istent, ki szavaz a Fideszre, és lehetőleg senki semmilyen kérdést ne tegyen fel. Mint a legdurvább 50-es évek, csak mások a sokszor puffogtatott vezérszavak.”
„A kormányzat hatalmi arroganciája nemcsak félelemkeltő, de súlyos szakmai következményekkel is jár”
És hogy miért éppen Vidnyánszkyra bíz mindent a kormány? „Hát ki más? Ma Magyarországon csakis és kizárólag ő ért a színházhoz. Sem előtte, sem utána 50 évig senki más. Persze, azért ehhez nem árt, ha szépen beáll a jelenlegi hatalom szolgálatába. A jelenlegi hatalomnak meg olyan a viszonya a kultúrához, mint annak a hírhedt mondásnak a Harmadik Birodalom időszakából: ha meghallom azt a szót, hogy kultúra, kibiztosítom a revolveremet. Lényegtelen terület, ellopni pénzt nem lehet, csak viszi. Akkor meg csinálja valaki olyan, akinek semmi más nem fontos, mint a hatalom szolgálata, és hogy minden, az övétől eltérő más hangot, kritikus hozzáállást lehetetlenné tegyen.”
Alföldi Róbert szerint a kulturális taó eltörlése járhat színházbezárásokkal, sőt, „ez volt a cél, a magyar kulturális közeg pedig ezt hagyta”.
A szivárványos zászlóval kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt, hogy annak van helye a középületeken. „Ha egy többségi társadalom kifejezi megértését, elfogadását, szeretetét egy kisebbség iránt, akkor az a világ normális részén öröm és boldogság” – fogalmazott. – „Nálunk meg kis zsebnácik másznak létrára, és égetnek zászlót, és beszélnek elképesztő ostobaságokat.”
Hozzátette: „lehet választani a társadalomnak, hogy tőlük tartva kussolunk, vagy azt mondjuk, hogy bármilyen szexuális szokásaid vannak, kedves magyar honfitársam, ugyanolyan vagy, mint én, vagy mi. Mert egy hazánk van. Igen, mint a szivárvány színei. Annyifélék vagyunk. Sokfélék. És ez csodálatos.”
