A nyugdíjas Bárány Róbertet egy 2016-os kiállításon különös élmény érte. A vetített háború előtti képanyagokon megdöbbenve fedezte fel édesanyját, az akkor már húsz éve halott Deutsch Ágnest. A társaságában lévő embereket sohasem látta. A férfit a tárlat szervezői Kurutz Márton filmtörténészhez kalauzolták. A szakember közel húsz éve kereste a keskenyfilmen szereplők leszármazottjait. A tekercsek létezéséről még 1996-ban értesült, amikor egy ledózerolásra ítélt sashegyi villából egy idős asszony felhívta a filmintézetet, hogy padlásán rég elfeledett tekercsekre bukkant. A feliratok alapján már akkor megállapították, hogy a celluloidszalagok Deutsch Richárd amatőrfilm-rendező és -színész (a magánéletben vállalkozó) életművét rejtik, amelyet 1944-ben bízott a zsidótörvények által nem sújtott üzlettársára.
A képek egy részéből Forgács Péter Privát Magyarország-sorozatában láthatóhoz hasonló családitörténet-töredékek bontakoznak ki. Bárány Róbert ezek segítségével ismerhette meg anyai ági rokonait, akiket a holokauszt idején gyilkoltak meg. Nagyapjáról, a főszereplő Deutsch Richárdról mindaddig a puszta létezésének tényén túl semmit sem tudott.
– Nem volt beszélgetős család, és ők akkorákat hallgattak, ami örökre érthetetlen marad – hallhatjuk szavait Kurutz Márton és Borsody István oknyomozó dokumentumfilmjében, Az elveszett nagypapában. Bárány Róbert segítségükkel tárhatta fel családja múltját, legalábbis azt a részét, amelyet hetven–nyolcvan esztendő távlatából még fel lehetett kutatni. A digitalizált és felnagyított eredeti szalagokat összevetették korabeli lakónyilvántartásokkal, anyakönyvekkel és egyéb adatbázisokkal. Ennek köszönhetően találták meg például a család eredeti Tisza Kálmán (ma: II. János Pál pápa) téri otthonát, az amatőr felvételek alapján pedig azonosították a gangos udvari lakást is.
Hogy miért titkolta el az anya a múltat gyerekei elől, arra a válasz bár furcsa, mégis kézenfekvő. Az elhallgatott gyász a pszichológia szerint a felejtés (rossz) eszköze. Persze Deutsch Ágnes esetében nyilván többről van szó, hallgatásában feltehetően egyszerre játszhatott szerepet a feldolgozatlan trauma és a túlélőkben a meggyilkoltak sorsa miatt kialakult bűntudat. A múlt tabuvá tételében akaratlanul is segítséget nyújthatott a Kádár-korszak országnak tett ajánlata a „felejtésről”.
Az elfojtás mechanizmusa olykor kiterjedt a lezárni kívánt múlttal kapcsolatos apróságokra is. Az anya, akinek életét egészen kisgyermekkorától a fiatalságáig végigkísérhetjük az archív felvételek segítségével, egy néhány másodperces töredéken hegedül. – Sohasem láttam hegedűt anyám kezében. A hegedű úgy szakadt ki az életéből, ahogy a szülei és az egész élete – mondja a képek láttán a megrendült férfi.
A nagypapa, Deutsch Richárd nemcsak alapító tagja és a zsidóellenes törvényekig egyik vezetője volt az amatőrfilmesek szövetségének, de maga is tevékenyen részt vett a korabeli nem profi játékfilmkészítésben. A Magyarország 1935. augusztus 30-án karcos hangvételű riportban számolt be egy keskenyfilmes (az amatőrök 16 milliméteres szalagokkal dolgoztak) forgatásról. A Lénárd Endre rendezte bűnügyi vámpírmoziban kulcsszereplőként tűnt fel Deutsch: „lepotyog az égből a mentőangyal: Deutsch Richárd, a filmvilág keskenyebbik felének kedvence. Különben magántisztviselő. A kedvenc most nagybácsit játszik, és tisztáz mindent”.
Deutsch Richárd rendezett is. A sashegyi padlásról előkerült a harmincas években készített Találkozás a múlttal című fantasztikus története. A szüzsé szerint két fiatalember és két fiatal lány Visegrádra kirándul. A romok között megjelenik a várúr és lányának szelleme, majd hamarosan rátámadnak a „betolakodókra”, a szabadidőprogram azonban haláleset nélkül, szerencsés véget ér.
Szintén a padláson találták meg az első magyar sci-fi, A Föld halála kivágott töredékeit. Az 1933-ban Lénárd Endre és Deutsch Richárd rendezésében készült film eredetije ugyan megsemmisült, ám a celluloidhulladékként véletlenül fennmaradt elrontott jelenetek alapján Kurutz Mártonnak sikerült rekonstruálnia az 1950-ben, Franciaországban játszódó történetet. E szerint egy csillagász rájön, hogy pusztító katasztrófa közeledik, amelyet mérnök barátjával (őt Deutsch Richárd alakította) és menyasszonyával is közöl. Hiába figyelmeztetik azonban a világot, senki sem veszi komolyan őket. Végül a mérnök gyorsan befejezi félig kész űrrakétáját, és felszerelkezve szintetikus vitamintáplálékkal, a Holdra menekülnek. Megérkezésük után nem sokkal kiderül, hogy a végzetes meteoritbecsapódás elkerülte a Földet, a csillagász pedig végzetesen belehabarodott a mérnök szerelmébe. A megpróbáltatások hatására az öngyilkosságot választotta, búcsúlevelében csupán annyit kért, hogy a Holdon temessék el. A film nagy feltűnést keltett, híre az Egyesült Államokba is eljutott. A forgatás egészen egyszerű körülmények között zajlott, a Hold krátereit az óbudai strand homokja, a Csendes-óceánt (ahová néhány meteoritdarab zuhant) a Duna helyettesítette.
Deutsch Richárd és családja nagy része átvészelte az 1944 tavaszán kezdődött, júliusban leállított deportálásokat. A nyilas hatalomátvételt követően hurcolták el őket, Deutsch Richárd november 11-én érkezett Dachauba. Három nappal később vitték tovább a mühldorfi lágerbe, itt ölték meg 1945 áprilisában, két nappal a munkatábor felszabadulása előtt.
A Deutsch-életművet feldolgozó dokumentumalkotást a nagyközönség is megismerheti, DVD-n is kiadják.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti!
