Az ócska orbáni propaganda és a valóság!

Ki is írta valójában a Konvergencia Programot? A kicsit is tájékozott olvasó, amikor megpillantja ezt a kérdést, bizonyára elégedetlenül dörmög magában, mondván, hogy lehet ilyet kérdezni, hát természetesen a Magyar Kormány írta és nyújtotta be hivatalosan az Európai Uniónak. Kétségtelenül igaza van az elégedetlen olvasónak, mert én magam is hasonlóképpen gondoltam az eddigiekben. Az elmúlt egy hét azonban elbizonytalanított, mert a kormányzat különböző rendű és rangú tagjai a miniszterelnöktől a minisztereken át az államtitkárokig úgy nyilatkoznak továbbra is a gazdasági kérdésekről, mintha nem is létezne a címben foglalt dokumentum. Pedig létezik, bárki könnyen utána kereshet az interneten, könnyen megtalálja a „Magyarország Konvergencia programja 2020–2024” címszó alatt.

Az Országgyűlésben ülve szinte minden kormányoldali felszólalótól azt hallom, hogy az Orbán-kormány fő célkitűzései a következők: (I) a munkahelyek teremtése, vagy a miniszterelnök veretes szavaival kifejezve: „annyi munkahelyet teremtünk, mint amennyit a vírus elpusztít” (ezt egyébként azok is sokszor hallhatják, akik nem járnak a Parlamentbe, de hallgatják a rádiót, nézik a TV-t, vagy a Facebookot — nincs mit, 15 milliárd Ft-os reklámköltségért a mi pénzünkből), (II) ellentétben a korábbi baloldali kormányokkal az Orbán-kormány nem segélyeket osztogat, hanem munkahelyeket teremt, így aztán mindenkinek lesz munkája 3 hónapon belül, (III) nem adósítja el az országot, az államháztartási hiány nem lépheti túl a 3 százalékot, a kormány nem engedi, hogy a spekulánsok martaléka legyen az ország, amint azt megtapasztaltuk a 2008-09-es válság idején a baloldali kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájának következtében.

Ezek után most nézzük, hogy mi van az Uniónak elküldött dokumentumban. A kormány konvergencia programjában azt olvashatjuk, hogy az idei esztendőben 3 százalékos lesz a visszaesés, de jövőre (2021-ben) már ismét jelentős, 4,8 százalékos lesz a gazdasági növekedés. Tehát a magyar kormány egy V-alakú válsággal számol: rövid ideig tartó visszaeséssel és gyors visszapattanással. Így legyen! — mondjuk mi is az ellenzéki oldalon, hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy gyorsan túljussunk a válságon. A jövőt persze nem lehet előre látni, ezért nem is lehet a kormány várakozását hibásnak tekinteni. Egyébként az Európai Unió Gazdasági Bizottsága is V-alakú válságot vetít előre, jóllehet, Magyarország tekintetében jóval nagyobb ez évi visszaeséssel számol, mint a kormány, az ő előrejelzésük: -7 százalék. És ebből következően a munkanélküliséget is 7 százalékra kalibrálja a Bizottság az idei évre, jövőre pedig 6,1 százalékra számít.

A konvergencia program ennél kisebb, 5,6 százalékos munkanélküliséget tervez erre az évre, és 4,3 százalékot 2021-re. Viszont, ha így áll a dolog, akkor nyilvánvalóan nincs összhang a kommunikáció és a Brüsszelnek szánt szakmai anyag között. Ha ugyanis Orbán Viktor az (I) pontban jelzett ígéretét valóban be akarná tartani, akkor a 2020-as és a 2021-es évekre egyaránt 3,4 százalékos munkanélküliségi rátát kellett volna betervezni. Egyszerűen azért, mert ennyi volt a vírusválság kitörése előtti békeidőszakban a munkanélküliségi ráta, és ha a kormány valóban ugyanannyi munkahelyet akar teremteni, mint amennyi megszűnik, akkor nyilván nem növekedhet a munkanélküliségi ráta. Most akkor kinek higgyünk, a miniszterelnöknek, vagy az ő kormányának?

Hasonló ellentmondásra bukkanhatunk a költségvetési hiány kapcsán is, a konvergencia program szerint ebben az évben 3,8 százalék lesz az államháztartási hiány, amely ugye több, mint a miniszterelnök által betartani kíván maastrichti 3 százalékos küszöbérték. Csak zárójelben írjuk ide, hogy az EU Gazdasági Bizottsága ennél jóval nagyobb, 5,2 százalékos hiányt valószínűsít 2020-ra. De ez még csak a kisebbik probléma, a nagyobb baj az adósság/GDP hányados alakulásával van. A kormány konvergencia programja úgy kalkulál, hogy az idén 6,3 százalékkal fog nőni az adósság/GDP hányados és így 72,6 százalékra emelkedik majd (az Unió Gazdasági Bizottsága 75 százalékot prognosztizál). Nos, ha a kormánynak ez a terve valóra válik, akkor bizony Orbán miniszterelnök úrnak már megint nem lesz igaza, mert a korábbi baloldali kormányokhoz hasonlóan a fideszes válságkezelés is az adósságállomány jelentős növekedésével fog járni. Ami persze annak beismerését is jelenti a számok nyelvén, hogy tíz évnyi NER-uralom után a magyar gazdaság éppolyan sérülékeny, mint volt 12 évvel ezelőtt.

De a helyzet még ennél is súlyosabb, mert kormányzati körökből rendre azzal utasították el az ellenzék gyakran ismételt javaslatait, amelyek a válság miatt nehéz helyzetbe került polgártársaink megsegítését indítványozták, hogy nem lehet, nincs rá pénz, és ha ezt tenné a kormány, akkor nőne a hiány és az adósságállomány. És ehhez a deklarációhoz a kormány tényleg szigorúan tartotta is magát, mert a válságkezelés elmúlt másfél hónapjában egyetlen fillér támogatást sem adott a munkájukat elvesztőknek, a válságos helyzetbe került kisvállalkozóknak, az alacsony jövedelmű szegény családoknak. Ne legyen kétségünk, a közeljövőben sem szándékozik szociális támogatásokat adni, munkanélküliségi támogatást, vagy minimál-nyugdíjat emelni. Viszont akkor az a helyzet áll elő, legalábbis a konvergencia program tervszámai alapján, hogy se szociális támogatás, se elégséges munkahelyteremtés nem lesz, és ráadásul még az államadósság növekedésének megakadályozása sem fog megvalósulni. Ilyen válságkezelést már többször is láttunk az 1973-as olajválságtól napjainkig, nincs mire büszkének lennie az Orbán-kormánynak.

Visszatérve a címben feltett kérdésre, mit válaszolhatunk rá? Nyilván nem azt, hogy a miniszterelnök, valamint a miniszterei és államtitkárai tudta nélkül készült a konvergencia program, valamely rossz-szándékú szakemberek titokban állították össze a programot és küldték ki Brüsszelbe. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha azt vélelmezzük, hogy a kormánynak két válságkezelő programja van, az egyik hazai használatra szánt propagandaanyag, arra, hogy a közgazdaságtanban kevésbé jártas embereket félrevezessék. És van egy másik program (ez a hivatalos konvergencia program), amelyet az Európai Uniónak szánnak, ahol azért feltételezik, hogy a hivatali döntéshozók között van néhány olyan szakember, aki érti a gazdaság működésének alapvető összefüggéseit, és ezért nem lehet bármit elfogadtatni vele. Ma még úgy tűnik, hogy ez a kettős kommunikáció működik, de a tények makacs dolgok, előbb–utóbb felszínre törnek és akkor kiderül, hogy csak egy komolyan vehető program létezik, a másik nem több, mint ócska propaganda.

A szerző közgazdász, a KSH korábbi elnöke, jelenleg független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja