BAM

A Bajkál–Amur-vasútvonal (Байкало-Амурская Mагистраль, БАМ) az Irkutszkhoz közeli (8 és fél óra közúton, 11 és fél síneken, bagatell) Tajsetet köti össze Komszomolszk-na-Amure városával. Csaknem négyezer kilométer hosszú a BAM, de ha Szovjetszkaja Gavanyig tartó további szakaszát is ideszámítjuk, akkor konkrétan kijön a 4324. A múlt század harmincas éveiben kezdték építeni. Bár a transzszibériai vasút akkor már bőven megvolt, a felelős elvtársak úgy ítélték meg, hogy mivel az nem kis részben a kínai határ mentén kígyózik, ebből problémák adódhatnak. Hozzáláttak tehát a munkálatokhoz az örökké fagyott föld birodalmában, és nem kevés nehézséggel szembesültek.

Munkaerővel legalább el voltak látva, ehhez egyes időszakokban csak arra volt szükségük, hogy a gyanús elemeket dologra fogják ahelyett, hogy agyonlövetnék szegényeket. Mindazonáltal lassan haladtak, és volt, hogy évtizedekre leálltak. A történet a hetvenes években vett új lendületet, amikor a párt és a kormány úgy határozott, kiemelt komszomolista projektet csinál a BAM-ból. Özönlöttek a fiatalok a messzeségbe. A forradalmi romantika sajátos fordulatot vett, vasúttal győzzük le a kapitalistákat, gondolták a fiatalok, és vasutas dalokat énekeltek a tábortűz mellett (rengeteg ilyen van), bár az is lehet, hogy főként sok pénzt szerettek volna keresni rövid idő alatt (a zord viszonyoknak hála).

Egy szó, mint száz, Tinda (az Amuri terület legészakibb városa, a BAM-ügyek akkori fővárosa, jelenleg 36 275 lakos) messzebb volt, mint ide Lacháza, ennek is köszönhetően nevezte az ungvári egyetemista köznyelv a felsőoktatási intézményünknek a reptérhez közeli hegyen (ami valójában csak egy domb volt) felépült kollégiumát és oktatási-nevelési komplexumát BAM-nak. A BAM-on laktunk, a BAM-on is tanultunk, utóbbihoz tíz percet kellett sétálni felfelé, előbbihez kilenc percet lefelé. Ha szorgalmasak voltunk (tehát az előmenetelünkre koncentráltunk), vagy ha szimplán csak kevésbé érdeklődtünk a való élet sajátosságai iránt, napokra is elfelejthettük, hogy ott morajlik alattunk a város (holott azt akkoriban még egyáltalán nem láttuk sem kicsinek, sem jelentéktelennek). Ezzel együtt rajtunk kívül nem volt fent semmi. Egy tálcás étkezde és egy ócska bár a kollégiumban, meg egy kávézó fent, az is bezárt kora délután (ha nyitva maradt volna estig, akkor is minek).

Persze minden távolság viszonylagos: fél óra alatt gyalog is el lehetett érni a belvárost. A BAM-ság akkor okozott problémát fizikailag, ha vasárnap éjféltájt érkeztünk meg Ungvárra a lembergi vonattal, és nem fértünk fel az utolsó 6-osra, plusz sok csomagunk is volt. Egy órát caplatni az állomástól a sötétben (a táskákban az otthoni húslevesekkel, rántott húsokkal, töltött káposztákkal) nem volt az a kifejezett leányálom, különös tekintettel az utolsó, vertikális kihívásokat is tartogató szakaszra. A taxikat meg vagy elvitték a fürgébbek, vagy ha nem, akkor két rubelt kellett adni a szokásos egy helyett. 40 rubeles ösztöndíj mellett (ha ugyan volt) nem fűlött a foga az ilyesmihez senkinek.

Mármost mi összességében nem voltunk annyira szorgalmasak, és a való élet sajátosságai iránt is érdeklődtünk, ezért furtonfurt bementünk a városba, hogy felfedezzük őt. A mozikat, a könyvesboltokat, a kocsmákat, a tejcsárdákat, a parkokat. Ezen a téren meglehetősen sikeresnek bizonyultunk. Azt is mondhatnók: belaktuk és feltártuk a város szinte valamennyi zegét és zugát. Egyvalami maradt feltáratlan: az emberek. A BAM-lakók BAM-lakók maradtak, nemigen vegyültek el, nem lettek ungváriak. Mintha egy szigeten élnének, és csak látogatóba érkeznének a városba rendszeresen. Különös, nem? Bár az is lehet, hogy ez így volt rendjén. Hogy így természetes. Hogy semmi köze nem volt ehhez a BAM-nak, mert az effajta távolságok nem kilométerekben mérhetők.

Gazda Albert írásait itt olvashatja!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!