Hallottam egy emberről nemrégiben, akit tizenöt évvel ezelőtt újraélesztettek szívproblémájából kifolyólag, és azóta kecskéket tart. Nincs ezen mit csodálkozni, gondolom, mindenki megijed kicsit, amikor meghal, ám aztán lehetősége adódik ráébredni, hogy még sincs vége. És az átéltek hatására igyekszik kitalálni, hogy mit kéne másképp csinálni, hogy a tényleg utolsó pillanat minél később jöjjön el. A kecsketartás a jelek szerint jó ötletnek bizonyult, hiszen az említett ember javában virul mind a mai napig.
Az igazsághoz tartozik, hogy a kecskézés nem valami elborult bolondériaként merült fel nála, hanem azért, mert megtudta, hogy a kecskefogyasztás a kecskeszakértők szerint módfelett egészséges. Kecskéből származó színvonalas élelmiszeripari termékekhez azonban nem olyan egyszerű hozzájutni Magyarországon. Mivel itt mindenki elsősorban disznót és csirkét eszik, továbbá tehéntejet iszik, a kecskének legfeljebb a periférián jut egy kis hely. Vagyis amennyiben nap mint nap szeretnénk őt fogyasztani, az akkor a legegyszerűbb, ha úgyszólván kéznél van.
Erről az egészségességes dologról én is hallottam harangozni már itt-ott, de hogy mi hogyan és mennyire hasznos, arról nem voltak információim. Úgyhogy az említett ember történetének tanulságain felbuzdulva utánanéztem némely részleteknek. Nem kellett sokat keresgélnem, hogy sorsfordító nüanszokba botoljak. Az derült ki ezekből, hogy a kecsketej a lényeg. Az viszi a prímet. Mást ne mondjak, a kecsketej jótékony hatású asztma, neurodermatitisz, ekcéma, migrén, idegi eredetű és krónikus gyomor-bélrendszeri panaszok, irritált szemek és orrnyálkahártyák, hurutos nyálkahártyák, idegesség, stressz, félelem és koncentrációzavar esetén.
Végre egy kínai | Magyar Hang
Az igazi kínaihoz bátorság kell. A nem annyira igazihoz is. Minden tekintetben, minden téren. Háromig számoltam ezen a fronton hirtelen.
Ezenfelül megvédi a sejtjeinket a korai öregedéstől és a káros környezeti hatásoktól – egyebek közt a cigarettafüst, a környezeti és a szervezetben keletkező mérgek hatásaitól! –, sőt segítségével megelőzhető a rák, valamint kiváló alternatívája a tehéntejnek a csecsemők táplálásában. Kész csoda, hogy a kecsketej nem hozza rendbe az elrontott házasságokat – nem mintha az enyémmel probléma lenne –, nem rakja össze az IKEA-bútorokat, és nem súgja meg az ötös lottó nyerőszámait előre.
Ugyanakkor félre a kecske kontójára elsütögetett rosszízű tréfákkal! Alighanem azért engedek meg magamnak ilyeneket, mert egy eleme van a kecskének, amit nem szeretek, és ez a teje. A tej kecskeízűsége szerintem egyáltalán nem moderált, hanem kifejezetten harsány. A húsa vagy a sajtja sajátos eleganciával tüntet – ám a teje faragatlan. (Különösen a sajtjával vagyok elvetemült barátságban, vasárnap is vásároltam kifinomult, könnyed, ízletes kenhető verziót egy dobozkával, akciózták hálistennek. Ha camembert, gomolya vagy félkemény, nekem az is mindegy, jöhet bármilyen formájában.)
Fogyasszák felelősséggel! | Magyar Hang
Miért a csiriz az úr? Jobban megéri? Olcsóbb a liszt, mint a zöldség? Könnyebb olyat készíteni, aminek nincs íze, mint olyat, aminek van?
Viszont mielőtt elszánom magam mégis a rendszeres kecsketejvedelésre (vagy ellenkezőleg), hadd jegyezzem meg: van valami, amit nem hiszek el. Ezt: már időszámításunk előtt 5000-ben ittak kecsketejet, és a mai napig ez a világon a legnagyobb mennyiségben fogyó tejféleség. A rákot elhiszem, ha akarom. A stresszt és a cigarettafüstöt is. De a legnagyobb mennyiséget nem! Ha mégis stimmel, akkor tudják, mi van? Akkor megint az van, hogy csirkével, disznóval, tehéntejjel töltött k-európai buborékunkban fogalmunk sincs a világról!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!
