Miután magam is érintetté váltam, természetesen bevonzottam a témát. Jönnek sorra szembe a horrortörténetek a biztosítókról. Egy a közös bennük. Hogy ezek ugyanolyan szemetek, mint a bankok. A szemetek helyett az adatközlők más szót használnak. Egy, a politikában meghonosodott és konkrét időpontot, dátumot is jelölőt. A vehemensebbek elékapcsolják azt is, hogy vér. A sztorik bár különbözők, kivétel nélkül arról szólnak, hogy az úgynevezett biztosító, ami az égvilágon semmit nem biztosít a saját extraprofitján kívül, beszedi a pénzt, esetleges késés esetén behisztizik, majd ha beüt a ménkű, egyszerűen nem fizet. Vagy csak töredéket, nagy nehezen. Esetleg. Tehát hazudik. Tehát csal, tehát lop. És megteheti. Törvényen felüli és kívüli, akár tejtestvére, az intézményesült uzsorás.
Ami persze azt is jelenti, hogy a törvény semmit sem ér, a jog dettó, a jogállam álom csupán. Elnyomók vannak, és elnyomottak, és passz, a többi maszlag. Így aztán az elbeszélők egyöntetűen két verziót látnának szívesen a forgatókönyv zárójelenetében. Első, a markánsabb. Berontani, szétverni, felperzselni, elzavarni stadiont építeni, a tönkretett családokat kártalanítani. Második, a szelídebb. Szerződéseket felbontani, újakat nem kötni, kiéheztetni, bedönteni. Mert feleslegesek. A megmaradt nem csekély összeget gyerekre, ételre, utazásra, rászorulókra költeni, vérmérséklet szerint. Az üvegpalotákban komfortos hajléktalanszállókat berendezni. A hiénákat féken tartani persze az állam feladata lenne, nevezze bár magát jólétinek, szociálisnak, gondoskodónak, liberálisnak vagy illiberálisnak. Addig, amíg ennek betöltésére teljességgel alkalmatlannak bizonyul, fenékkel szavazni. És van egy harmadik is, amit a Nagy Stúdiók vállveregetve fogadnak: tovább bégetni.
Egy mindenes feljegyzései (50. rész) | Magyar Hang
A legjobb lenne mindezt átaludni, annyira szánalmas és megalázó az egész, de az elalvás már gyerekkorban is nehezen megy. Erre talán mindenki emlékszik. A délutáni forgolódásra, miközben odakint a világ tele volt izgalmas hangokkal és képekkel. És jóval később, a szieszta soha vissza nem térő lehetőségére, arra is. De este sem ment mindig könnyen, amikor már gyülekezni kezdtek az éjszaka félelmetes fenevadjai, általános és saját bestiák vegyesen, néha együtt, máskor meg egymást váltva, és hiába, hogy egész nap a réten rúgtuk a labdát lábszárig a parlagfűben, mindenféle allergiától mentesen, és a tejek nem voltak semmitől sem mentesek, levágott orrú tornacipőben, mert a lábunk gyorsabban nőtt, mint hogy anyáink bírták volna pénzzel a folyamatos utánpótlást, csak nem akaródzott az álomnak a szemünkre jönnie.
Aztán amikor megint sokkal később a saját gyerekeknél ugyanezek jöttek elő, az ember, immár felnőttként minden ócska bolsevista trükköt bevetett, mert ő már bizony aludt volna, nem úgy, mint a furfangos kicsike, aki úgy húzta az időt, mint a nyerésre álló focista a kilencvenedik percben egy bedobás során. Szóval jó kis játszma ez, valószínűleg örökös, mint a szegénység.
Egy mindenes feljegyzései (49. rész) | Magyar Hang
Azonban van egy rossz hírem a minden hájjal megkent kölyköknek, a pisilnem kell lovagoknak és a ma nem a plüss mosómedvével szeretnék aludni grófkisasszonyoknak, időhúzás tizenegyes, az áldatlan csatározásnak vége, erről Carl-Johan Forssén Ehrlin svéd pszichológus gondoskodott. Amióta megjelent az Aludj el szépen, Bendegúz! (Kolibri Kiadó 2015), több mint negyven országban boldog és kipihent szülők foglalják imáikba a szerző nevét, és meredeken csökkent az esti virblikre fordított idő. A történet főhőse egy nyuszi, aki szintén képtelen elaludni, ezért anyukájával útnak indul, hogy felkeresse Ásító Pepitót, aki viszont bárkit el tud altatni. Ráadásul, mivel mint tudjuk, maga az út legalább olyan fontos, mint a cél, közben új barátokra tesz szert, és elsajátít többféle alvássegítő módszert is, ami egy nyúltól igen szép eredmény.
Itt jegyzem meg, hogy nyulat rajzolni nem olyan egyszerű, mint hinnénk, mondjuk, Bob és Bobek letisztult vonalvezetése láttán, de Agócs Írisznek sikerült remekül. A svédnek pedig azt sikerült kitalálnia, hogy a mesét ötvözte a meditációs technikával, a srácok meg rendesen bedőltek. Az ágyba.
Egy mindenes feljegyzései (48. rész) | Magyar Hang
Arra az esetre, ha mindezek ellenére kellene még egy kis segítség, nemrég megjelent a Bátor Borka mindent megold, amelyet akár kiegészítő kötetként is értelmezhetünk az előzőhöz, de önállóan is megállja a helyét. Borkával az a helyzet, hogy egyszer csak egy idegen, új városba költözik a családjával, és ezért aztán teljes joggal új érzések is feltámadnak benne, nyugtalanítók és furcsák. Megkezdődik hát a küzdelem szorongással, félelemmel, bánattal és fájdalommal, ami aztán teljes győzelemmel végződik, megtanulja irányítani az érzéseit, és hamarosan már ő segít másokon. Szóval, ügyes ez a Borka, a technikája pedig, amely kitűnően alkalmazható hétköznapi szituációkban, észrevétlenül bekerül azoknak a gyerekeknek az eszköztárába, akiknek felolvassuk a művet. És az ugye egyáltalán nem árt, ha már kiskorunkban megtanulunk örülni vagy éppen együttérezni másokkal. Utóbbi képességgel aztán bátran elhelyezkedhetünk akár a biztosítószakmában is. Egy új világban persze.
A sorozat többi részét itt olvashatja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/24. számában jelent meg, 2019. június 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/24. számban? Itt megnézheti!
