Elitklubok dobogóba betonozva

Elitklubok dobogóba betonozva

Az UEFA székháza a svájci Nyonban (Fotó: Florian Pépellin)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A Manchester City labdarúgócsapata félreérthetetlenül képviseli mindazt, ami a mai futballban számomra gyűlöletes. Olajmilliárdos tulajdonos, összevásárolt, méregdrága zsoldoskeret, identitástalanság és esztelen veretés. Mégsem tudok önfeledten örülni az Európai Labdarúgó-szövetség döntésének, amely a Manchester Cityt két évre eltiltotta a Bajnokok Ligájában való szerepléstől a pénzügyi fair play megsértése miatt.

Számomra a fair play csakis előtag nélkül értelmezhető, s egyetlen célja, hogy a valós tudáson, a pályán nyújtott teljesítményen kívül semmilyen egyéb tényező ne számítson – se bírói tévedések, se sportdiplomáciai döntések. Amikor az Olasz Labdarúgó-szövetség megfosztotta a Juventust a pályán elért bajnoki címeitől, valami nagyon hasonló történt. Egy korrupt közegben, ahol mindenki ügyeskedett, egyedül a Juventus kapott büntetést, az Internazionale elnökének ugyanis kiváló hatósági kapcsolatai voltak, a Milan tulajdonosa pedig az ország előző miniszterelnöke volt.

Most a Manchester City csapata szenvedi el ugyanezt, holott a Chelsea, a Paris Saint-Germain, a Barcelona, a Real Madrid és még jó néhány labdarúgóklub bűvészkedik a főkönyvekkel. Egy gondolatkísérlet erejéig tegyük fel, hogy az UEFA valamennyi elit klubot eltiltja pénzügyi visszaélések miatt. Nem lesz ott a Real Madrid, a Barcelona, a PSG és a Chelsea a Bajnokok Ligájának főtábláján. Ez elfogadható volna? Érvényesülne a fair play szelleme? Vagy az Európai Labdarúgó-szövetség épp annak ellentmondva, adminisztratív módon fosztana meg klubokat és játékosokat a megérdemelt siker lehetőségétől, a szurkolókat pedig annak élményétől, hogy a pályán a legjobbak küzdelmét lássák. Egy ilyen verseny legfeljebb annyira lehetne érdekes, mint egy súlyemelő bajnokság, ahol csak azok a versenyzők indulhatnak, akiket még soha nem bírságoltak meg gyorshajtásért.

Ördög hozott, Ronaldo! | Magyar Hang

A Marketingsátán megelégelte, hogy gúnyt űzök hűséges szolgáiból: Szabó Péter motivációs trénerből, Marozsák Szabolcs női önbizalomedzőből, Kiss Ádám humorista-influencerből, valamint Habony Árpádból, Orbán Viktor személyi tréneréből és a nemzeti együttműködés rendszerének marketingkreatívjából - ezért elküldte sötét angyalát, Cristiano Ronaldót, hogy rontsa meg szeretett klubomat, a Juventus FC-t.

Amit az UEFA hazug és cinikus módon pénzügyi fair playnek nevez, köszönőviszonyban sincs a tisztességes játék fogalmának jelentésével. Ez a szabályozás azután született, hogy Roman Abramovics orosz olajmilliárdos a Chelsea labdarúgóklubját bevásárolta a világelitbe. Egy klubtulajdonos ráígért a Manchester Unitedre meg a Real Madridra, és sorban igazolta le azokat a játékosokat, akik az Európai Labdarúgó-szövetség szerint a tradicionális elit klubjainak „jártak” volna. Abramovics klubja legkiválóbb labdarúgóinak csillagászati fizetéseket adott, a leggazdagabb csapatok így hirtelen olyan versenytárssal találták szembe magukat, akinek a pénzügyi lehetőségei kimeríthetetlenek voltak. Egyetlen pillanatra megcsapta őket annak a szélnek a tizede, amelyben egy Leicester Citynek, egy Celta Vigónak vagy egy Sampdoriának évről évre működnie kell, amikor olyan óriásokkal versengenek, mint a Manchester United, a Barcelona vagy a Juventus.

A fennálló problémára a helyes válasz nyilván a tényleges pénzügyi fair play volna, ahogy például az észak-amerikai profi kosárlabdaliga működik. Ahol fizetési sapka garantálja, hogy minden klub azonos összeget költhessen a játékosok bérére, érdemes és érdekes figyelemmel kísérni, hogy idén ki a legjobb. A valódi fair play azt jelentené, hogy a tudással, a munkával, az utánpótlás-neveléssel nem állhatnak szemben olajmilliárdok – azokkal csakis még jobb minőségű szakmai munka és még színvonalasabb utánpótlás versenghet. Az európai labdarúgásban ennek a lehetősége soha fel sem merült. Hogy terelné egy öltözőbe a Real Madrid a maga galaktikus legénységét, hogy biztosítana magának bérelt helyet évtizedeken át a spanyol dobogó első két fokának valamelyikén, ha riválisaihoz hasonló feltételek mellett kellene pályára lépnie? Ennyire senki nem hisz sem a madridi szívben, sem a Barca-identitásban, sem a Spirito Juvéban.

Az európai futballban pénzügyi fair play címén olyan szabályozás lépett érvénybe, amely kimondja, hogy az a tisztességes, ha minden klub annyit költ, amennyi bevétele van. Nos, ez a szisztéma nagyjából annyira tisztességes, mint a kasztrendszer vagy a feudalizmus. Ha egy befektető megvásárolja, mondjuk, a Schalkét, és beruház a keretbe, hogy a gelsenkircheniekből nagy klubot formáljon, a pénzügyi fair play megakadályozza ebben. Ha egy kis számítógépes céget vagy egy kis konzervgyárat vásárolna, kihívhatná az elitet – az UEFA szerint ez azonban nem volna fair play. Harcoljon csak a Schalke a Bayern München ellen tizedakkora költségvetésből – aztán sohanapján majd ő is felérhet a csúcsra. Harcoljon a paraszt kapával meg kaszával a páncélos lovag ellen – az UEFA urai szerint ez a tisztességes játék: Dávidok és Góliátok nemes küzdelme. A szabály pedig szabály: Dávid parittyája tiltott fegyver, Góliát ugyanis megszokta a könnyű győzelmet, ezért az neki jár.

Az elseftelt mítosz nyomában | Magyar Hang

A világ legnépszerűbb játékát feltaláló Anglia nemzetközi röhej tárgyává válik, ha soha nem nyer világbajnoki címet - a FIFA berkeiben belátták, hogy ez a sportágnak sem tenne jót. Anglia futballnagyhatalmi státuszának hazugságát ugyan mikor adódott volna jobb alkalom demonstrálni, mint a hazai földön rendezett, 1966-os világbajnokságon.

A nemesség mindig is ragaszkodott a kiváltságaihoz. Egy-egy Rotschild és Rockefeller, egy-egy Chelsea és Paris Saint-Germain ugyan néha bevásárolhatja magát az elitbe, de az előjogok és a címek a hagyományosan nagyoknak járnak – erre jogosítja fel őket a történelem. A társadalmat és a klubfutballt megfagyasztó előjogok rendszerei közt egyetlen különbség mégis mutatkozik: a régi, feudális világban, amely kétségtelenül torz és igazságtalan volt, legalább nem jutott az uralkodó eszébe, hogy a fair play képviseletével pózoljon.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/10. számában jelent meg március 6-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/10. számban? Itt megnézheti!