A jezsuita rend központjában, a Párbeszéd Házában tartott előadást Tölgyessy Péter Beteljesületlen reménység – 1989 csodája, majd kudarcba fordulása címmel. Az alkotmányjogász ma politikai elemzőként ismert, korábban az SZDSZ és a Fidesz parlamenti képviselője is volt, mégis a rendszerváltoztató időkben a „fordulatot” meghatározó Ellenzéki Kerekasztalnál végzett tevékenységével ért el múlhatatlan érdemeket. Azoknak az időknek Tölgyessy az egyik legavatottabb ismerője. Az átmeneti idők tekintetében nagy titkok tudója ő. Nevéhez is fűződik ama híres paktum, amelyet az MDF nevében Antall József és ő kötött az első szabadon választott kabinet kormányzóképessége érdekében, mintegy kiküszöbölve azokat az akadályokat, amelyeket éppen Tölgyessyék közreműködésével helyeztek el a vonatkozó törvényben – tartva attól, hogy a szocialisták demokratikus körülmények között is megnyerhetik az 1990-es választást.
Egy Tölgyessy-előadás mindig nagy érdeklődésre tart számot. A most jogtudósként, elemzőként működő Tölgyessy ritkán szólal meg nyilvánosan, de akkor mindig nagy alapossággal igyekszik értékelni a sorsunkat meghatározó folyamatokat. Ilyenkor mindig felfrissíti a rendszerváltó években aktív értelmiségiek emlékezetét is. Bennem ilyenkor mindig motoszkál a kérdés: vajon milyen felhatalmazással tárgyaltak, egyeztettek a kerekasztal lovagjai a pártállami diktatúra vezetőivel a nép háta mögött a jövőnket meghatározó kérdésekről.
Azt hitték, hogy a nép demokráciát követel - Harminc évvel ezelőtt alakult meg az SZDSZ | Magyar Hang
Minek volt köszönhető a párt népszerűsége a rendszerváltó időkben? Mik voltak a céljaik?
Akár egy találkozóra is kitűnő alkalom egy Tölgyessy-előadás, ugyanakkor a jogtudós élvezetes stílusával, egyéni látásmódjával mindig magával ragadja a hallgatóságát. Most is így volt ez, még akkor is, ha az alkotmányjogász egy közgazdász szemléletével tekintett vissza Magyarország elmúlt negyed vagy akár fél–egy évszázados teljesítményére. A kritikusan gondolkodók, az örökké kötözködni szeretők talán szívesen közbe-közbekérdeztek volna, hogy az előadó által felvázolt különböző korszakokban néhány gazdasági mutatószámmal jellemzett magyar gazdasági teljesítmény árnyékában miféle gazdaság, miféle politikai viszonyok, társadalmi igazságtalanságok, jogfosztottságok, a szociológia tudomány eszközeivel leírható folyamatok zajlottak.
Tölgyessy többször is hangsúlyozta, hogy az elmúlt majdnem 30 év nem teljes kudarc. Az első pár évet sikerként értékelte, hozzátéve, hogy aztán az ország lassan, de biztosan elkezdett lemaradni. „Kezdtünk leszakadni, átlagosak, lenni, majd 1997-re jött egy fellendülés, az ezredforduló után azonban újabb hanyatlás – a nagy válság itt ütött be a leginkább. Ezt követően újabb fellendülés jött, átlag fölötti adatokkal” – mondta. Az utóbbi két év jelentős siker – jelentette ki. Vagyis az elmúlt 30 év eleje és vége gazdasági szempontból diadalnak tekinthető, egységben nézve azonban messze átlag alatti a régióban Magyarország. „De vigyáznék az abszolút kudarc kifejezéssel.” Nem sikerült a nagy ugrás, a teljes felzárkózás – a térségben sem jött össze senkinek – húzta alá.
Aki beérte a sommás gazdasági elemzéssel, annak akár élvezetes is lehetett a teljes Európát, főleg a szovjet utódállamokat érintő szinte egész évszázadot átölelő értékelés. Az előadó személyes emlékei alapján emelt be ma már anekdotákként ismert történéseket a rendszerváltás és az utána következő időszakból.
Orbán Viktor, az SZDSZ és a magyar nép | Magyar Hang
Orbán Viktornak jelenleg minden oka megvan a magabiztosságra, de a lelke mélyén ő is érezheti, hogy hatalma ingatagabb alapokon nyugszik, mint kívülről látszik.
Ugyanakkor az előadó tett jó néhány elgondolkodtató megjegyzést is a nagy ívű előadásában, néhányan fel is kaphatták a fejüket. Szerinte például ugyanolyan gyorsan össze omolhat Orbán rendszere, ahogyan 1989-ben Kádár Jánosé. Nem feltétlenül az „összeomolhat”-on van hangsúly, hanem inkább azon, hogy a rendszer Orbán Viktoré, az ő személyére építették fel. Illetve az a megjegyzése is eléggé kritikus, hogy „Magyarország nem tanul”, és száz éven belül most éppen negyedszer fordul el a Nyugattól. Logikusan az következne, hogy Orbán fordítja el az országot Nyugattól, hiszen a mostani rendszert ő uralja – de ne ragadjunk le ilyen részleteken.
Tölgyessy szerint 2018 választási eredménye annak is köszönhető, hogy a gazdaság növekedése 10 százalékos volt, és a gazdaság jelentős reálbér-növekedés révén egyértelmű fellendülést is mutat. „A magyar panaszkultúra bűnbakkeresése nem visz előre” – mondta, szerinte az utóbbi egy-két évben a magyar társadalom 8-9 százaléka elérte a nyugati életszínvonalat, és még legalább 30-40 százaléka részesül a gazdasági eredményekből valamilyen módon, viszont hazánkban 40 százalékot tesz ki a „roncstársadalom”, amelynél totális elszegényedés történt.
Vagyis ennek a roncstársadalomnak a létezése aligha adhat magyarázatot a felső negyven százaléknak kedvező politikai hatalom újabb kétharmados győzelmére…
Míg a rendszer szét nem esik, avagy mennyire polgári a kormány karaktere? | Magyar Hang
Nem gazdasági racionalitási, hanem politikai, hatalommegtartási motívumok mozgatják a döntéshozókat.
A Fidesz Tölgyessy szerint is 2010 után új rendszerváltást hajtott végre. Ugyanakkor most mégis valami olyasmi zajlik, ami már háromszor megtörtént velünk. Háromszor fordult elő velünk a XX. században, hogy Magyarország a nyugati civilizációval ellentétes hatalmak oldalára állt, és ez a politika háromszor bukott el. Válságban van a Nyugat, Orbán ráérzett a trendre, övé lehet a jövő, mégis a magországokkal szembemenő útra helyezte az országunkat, jogi, társadalmi, politikai és gazdasági értelemben is. Megtörtént ez már akkor, amikor az ország mindkét háborúban a németeket követte, majd akkor is, amikor a szovjet oldalon állt. Most saját erőből van a másik oldalon. „Ez nem hibrid rendszer, ez saját rendszer.”
„Ha tényleg a Nyugat alkonya van itt, Orbánnak lesz igaza, de ha a Nyugat csak átmeneti válsággal küzd, ha meg tudja oldani, akkor Orbán – és vele együtt Magyarország – már megint a rossz oldalra állt. És csak kevesen tudják, ennek mekkora ára lehet” – mondta Tölgyessy. Végül emlékeztetett arra, hasonlóképpen 1989-hez: senki sem számított a rendszer összeomlására, ám ha a helyzet megérik a váltásra, akkor ez, a 2010-ben felépített rendszer is teljesen váratlanul és nagyon gyorsan omolhat össze.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
