Tette fel a kérdést Vona Gábor e lap 26. számában. Akik hallhatták korábbi előadásait, ami a politikai táborokat, izmusokat illeti – beleértve a dadát is –, azok előtt ismertek nézetei. Ami a következtetését illeti, hogy Orbán Viktor csak egy következmény lenne mindezeknek, nem osztom. Orbán Viktor nemcsak következmény, hanem a kialakult társadalmi helyzet meghatározó katalizátora, azzal a különbséggel, hogy eközben maga is változott.
Egyetértek a szerző azon megállapításával, hogy a társadalmi problémák megoldása, nem a másik oldalon lévők „beleinek kiontása, életének tönkretétele”. Ellenben – a rendszerváltás esetében – a „tábla megtisztítása” elkerülhetetlen. Az pedig együtt jár a rossz feltárásával, és arányos büntetésével, mert a jóvátétel hozzátartozik a társadalmi békéhez. Nem hiszem, hogy ez a bosszúspirálhoz tartozna.
Egyetértek abban is, hogy nem egy új izmus, ideológia kell, hanem új szemlélet. Az egymást váltó izmusok, új szemléleteket is jelentettek, és nem egyik napról a másikra lett a reneszánszból barokk, és így tovább, még a képzőművészetben sem. A Kommunista kiáltvány 1848-ban jelent meg, mint a kommunizmus hirdetője. A párizsi kommünt, a porosz francia háború következményét, 1871 márciusában kiáltották ki, s tartott két hónapig. Magyarországnak jelen állapotában meddig kellene várnia egy új szemlélet megszületésére, elterjedésére? Nem idealizmus ebben hinni? Bár én inkább idealista vagyok, mint materialista.
Nem vitatom, nagy szükség lenne a szemléletváltoztatásra, de szerintem nem elég a „mikrokozmoszban”. Sok mikrokozmosznak kellene találkozni, s eggyé válni úgy, hogy közben az egyed szuverén marad.
A második reformkor lenne a megoldás, „amire nem várni kell, hanem tenni érte” – írja a szerző. Ezzel is egyet lehet érteni. De megjegyezendő, az első reformkor 1825–1848 között 23 évig tartott, míg a polgári átalakulás feltételeit megteremtették jeles személyek, mint Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Deák, és még sorolhatnám. Találni hozzájuk hasonlókat manapság? Márpedig hiteles reformerek nélkül, akikre felnéz a nemzet többsége, és megfogadja szavukat, nehezen fog menni, az új reformkor megteremtése.
Akkor hát törődjünk bele a Candide-ból idézve Pangloss mester szavait, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Nem gondolom. Dolgozni kell a jobbulásért, megegyezést találni, és alkalmas, hiteles képviselőket; mindezért tenni kell. Akár úgy is, ahogy azt a szerző állította: „Bontsd le a falat, amit magad köré állítottál vagy állítottak, a téglából pedig építs hidat!”
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 28. számában jelent meg, 2018. november 23-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
