Compra oro! (Aranyat veszek!) – kiáltozzák egész nap az Alejandra bazár egyik utcájában Cúcutában. Két háztömbnyi hosszan sorakoznak a nemesfémfelvásárlók, és most kezdem megérteni, hogy a hétszázezres, nem éppen nyüzsgő gazdasági élettel megáldott városban miért van szükség ennyi zacira. A bazárosok a Venezuelából érkezők ékszereit vásárolják fel, az eladók pedig a pénzből gyógyszert, élelmet és a túléléshez szükséges dolgokat visznek haza magukkal. Szó szerint elcserélve a családi ezüstöt kenyérre, húsra, inzulinra.
Megdöbbentő történeteket hallottam az elmúlt napokban a kolumbiai–venezuelai határon. Egy részüket meg is írtam a Magyar Hang online felületére, és a cikkeket kitettem a Facebook-oldalra is. Alattuk pedig elszabadult a pokol – a mindent mindennél jobban tudók hozzászólásukban megmagyarázták, hogy rosszul látom a dolgokat, egyébként az én repülőjegyemet is Soros fizette, és az egész válsághelyzet azért van, hogy Amerika leigázhassa azt a nagyszerű patrióta vezetőt, akit Madurónak hívnak. Aki tiltakozik ellene, az csak felbérelt csőcselék.
Az élet hídja | Magyar Hang
Képzeljük el, milyen lehet úgy élni, hogy harminc tojásért át kell menni egy másik országba. Vagy lázcsillapítóért, ha beteg a gyerek. Exkluzív riport a venezuelai káosz széléről.
Érdekes volt látni a posztokban a venezuelai magyarok reakcióját, akik alig várják, hogy Amerika leigázza őket, mert akkor végre nem fenyegetné őket az éhhalál. Egyikük az írta: „Amerika legalább rendesen kifizeti az olajat, nem úgy, mint Kuba vagy mások…”
A venezuelai recept egyébként másutt is szolgál tanulságokkal. Légy erős vezető, nyerd agyon magad egy választáson, és fogj neki nagyívű terveid megvalósításához! Ne hallgass másra, te mindent mindenkinél jobban tudsz! Államosíts, amit lehet! Ha jól megy a szekér, szórd a pénzt, lehetőleg fölösleges dolgokra – minek tartalékolni a szűkebb időkre? Lopj el, amit lehet, és ne foglalkozz olyan úri huncutságokkal, mint a szakértelem! A tudósok, kutatók, fejlesztők fölöslegesek, ne foglalkozz velük, mehetnek, amerre látnak!
Pánikszerűen vitték el a menekülteket a Balaton partjáról | Magyar Hang
Magyar származású menekültek és rokonaik érkeznek hazánkba a káoszba süllyedt Venezuelából. Őszödön migránspánik tört ki miattuk.
Az eredményt látjuk: több százezer gyermek éhezik a latin-amerikai országban, olyan járványos betegségek jelentek meg, amelyeket a világ szerencsésebb részein már el is felejtettek, és bele lehet halni a legegyszerűbb egészségügyi problémába is, mert nincs gyógyszer.
A szomorú folyamat persze nem Nicolás Maduróval kezdődött, hanem még Hugo Chávezzel. Államosították az olajkitermelő és -feldolgozó cégeket, elvették az „imperialistáktól”, ami szépen hangzott, csakhogy ezek a cégek értelemszerűen nem adták át ingyen az évtizedes kutatásaik, fejlesztéseik eredményeit. Chávezék pedig nem fizettek, mert az olaj jött bőven – egy ideig. A technológia közben elavult, fejlesztések nem történtek, a kutak hozama és a feldolgozók kapacitása drasztikusan csökkenni kezdett. Bedőlt az olajár is, és mire észbe kaptak, hogy baj van, már olyan spirálba került a gazdaság, ahonnan – különösen megfelelő szaktudás nélkül, mert az nem volt fontos, csak a párthoz való hűség – már nem vezetett kiút.
Venezuela megszakította a kapcsolatokat Kolumbiával, több segélyszállító kamiont felgyújtottak | Magyar Hang
Ellenzéki képviselőket raboltak ki fegyveresek, könnygázt vetettek be, katonák dezertáltak. A segélyszállítmánnyal keménykedtek, Maduro pedig bekeményített.
Ráadásul amíg volt pénz, azzal sem gazdálkodtak megfelelően. Egy részét ellopták – mind Chávez, mind Maduro családja dollármilliárdos lett, svájci számlákkal –, más részét szétosztották a szegények között, de értelmes programok helyett kizárólag a szavazatvásárlásra koncentrálva. Az ország kitettségét nem próbálták meg függetleníteni az olajtól, sőt – amíg volt pénz, nem figyeltek az akkor fölöslegesnek tűnő iparágakra sem. Abbahagyták a zöldségtermesztést (olcsóbb volt Kolumbiából importálni), de leálltak a papírgyárak is – most már a toalettpapírt is kénytelenek importálni. Lehet Amerikát hibáztatni a szankciókért, de a számok ellentmondanak: az Egyesült Államok 2012- ben a venezuelai olaj negyedét vásárolta fel, most már a 45 százalékát. Ha ők nem vennék, még nagyobb lenne a baj.
Szomorú mérleg a venezuelai határról február 23-ról: legalább 14 ember meghalt, 285-en megsérültek, és elégett két kamionnyi humanitárius segély. A mérleg másik oldala: hatvannál több venezuelai katona dezertált a nap folyamán. Juan Guaidó ellenzéki vezető szerint ők nem dezertőrök, hanem az alkotmányhoz hű katonák.
Háború a segély miatt, és egy salsázó elnök | Magyar Hang
Legalább 14 ember meghalt, 285-en megsérültek, és elégett két kamionnyi humanitárius segély Venezuelában szombaton.
A baj pedig így is nagy, mégsem kell a segély, amit Amerika és a világ annak a része ad, amely kívül esik a kínai–orosz érdekeken. Felgyújtják a kamionokat, a határokat lezárják, az emberek szenvednek. Már akik még maradtak, mert 3,4 millióan már elmenekültek a 32 milliós országból. Maduro köszöni, jól van – salsázik a feleségével, miközben az emberei a határon lelövik azokat, akik segélyt visznek és változást akarnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
