Bontott-e már valaha honfoglalás kori, kora Árpád-kori sírt, netán látott-e testközelből ilyen temetőt?
– Nem.
– Akkor addig talán nem feltétlenül illendő sommás „szakmai” megállapításokat tennie a korai magyarságot illetően.
Önkéntelenül is ez a régi egyetemi anekdota ugrott be a hír hallatán, hogy január 1-jétől megkezdte működését a Magyarságkutató Intézet, amelynek élére Kásler Miklós a jogász végzettségű Horváth-Lugossy Gábor Józsefet nevezte ki. Sokan kíváncsiak lennének: vajon történt-e hasonló párbeszéd az emberi erőforrások minisztere és az egyébként a Központi Statisztikai Hivatal műszaki és üzemeltetési osztályáról frissen igazolt intézetigazgató között? Nem valószínű, már csak azért sem, mert, ahogy a miniszter fogalmazott: nem a legavatottabb tudóst keresték a feladatra, hanem egy kiváló szervezőt.
Káp isten és a finnugor árulás - „A tömegekben igény van a másfajta múltértelmezésre" | Magyar Hang
Miért foglalkoznak vezetőink a magyar nyelv eredetével, miért veszik elő hirtelenjében a régi, soha nem igazolt, ám számtalanszor cáfolt „érveket”?
Horváth-Lugossynak nem is feltétlenül kell minden részletében ismernie, mondjuk, a szaltovói kultúrkört, vagy épp kívülről fújnia minden, a korai magyarság vándorlásával kapcsolatba hozható temetőt, lelőhelyet és leletcsoportot. Eredményes vezető szakirányú végzettség nélkül is lehet valaki. (Lásd Elon Musk.) Még úgy is, hogy korábban, sajtóinformációk szerint, annak a Szakács Árpádnak is volt cégtársa egy házkezelői feladatokat ellátó vállalkozásban, aki a Magyar Idők kultúrharcos cikksorozatában lépten-nyomon balliberális veszélyt szimatol. Azonban, hogy hogyan lesz képes tudományos eredményt megítélni, már más kérdés. Csak bízhatunk abban, hogy a régészeti leletek nem lesznek sem balliberálisak, sem jobboldaliak, ahogy a nyelvészet sem keveredik a genetikával, a szezon a fazonnal. (Kérjük, mindenki tegye meg tétjeit.)
Mindentől függetlenül fontos jelezni, minden precíz, előremutató, a társadalmat gyarapító tudományra, így magyarság-/eredetkutatásra is szükség van. Már csak azért is, mert a meglévő ismeretek ellenére a korai magyarok történetében továbbra is akadnak bizony fehér foltok szép számmal, a megfejtésükben olyan társtudományok is nagyot lendíthetnek, mint, mondjuk, a molekuláris biológia. Ezt ígéri a Magyarságkutató Intézet is az interdiszciplinaritás jegyében. Ha tehát csak azt tudnánk, magyar őstörténetre és a kelet-európai térség egyes részeinek VIII–X. századi történeti-földrajzi tájrekonstrukciójára, néprajz- és népzenekutatására 101 munkatárssal egy külön kutatócsoportot és évi 880 millió forintot biztosít az állam, még örülhetnénk is.
Kormányzáspótló történelemórák | Magyar Hang
Ady Endre, Nagy Imre: a hatalom már a múltból keres ellenségeket.
Kérdés viszont, miért kell egy új intézmény, ha a témát kutató műhelyek már működnek, például az ELTE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészettudományi intézetei vagy az MTA hét tagintézményének közös programja, a Magyar ơstörténeti Témacsoport. Utóbbi ráadásul épp az elmúlt hónapokban tett egy nagyon komoly, hiánypótló munkát az asztalra. Olekszij Komar A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei című monográfiája összegzi mindazt, amit a kérdésben jelenleg tudni lehet. Összeveti a korabeli forrásokat és a térségbeli ásatási anyagot – remek kiindulópontja a jövőbeni kutatásoknak, szakmai vitáknak. Naivan fel is tehetnénk a kérdést: vajon az ukrán régész-akadémikus munkáját alapul véve az új Magyarságkutató Intézet a helyi szakemberekkel együttműködve tervez-e kazah, orosz vagy ukrán terepen ásni, kutatni? Tegyük hozzá, 880 millió nem eget rengető összeg ilyen nagy ívű koncepcióhoz. Mivel azonban az ELTE és az MTA szemmel láthatóan pária lett, valamit nyilván ezzel is kezdeni kellett, aztán majd csak lesz valahogy.
Az alapkérdés közben marad: vajon mi mindent lehet feláldozni a szakmaiság oltárán? Az identitás és az eredet ugyanis nem lehet aktuálpolitikai trend függvénye, illetve ha az, akkor semmiképp sem tudomány. Legalább ezzel nem kellene ámítani a nagyérdeműt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
