Magyarország összességében véve nem boldog társadalom, ezen mindig van gyógyítani való – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában a Quimby zenekar énekese. Kiss Tibor szerint a rendszerváltást fiatalon megélő generáció már kezdi elveszíteni a reményt, a kulcs most a fiatalok kezében van. Ők döntik el: megpróbálják meggyógyítani az országot, vagy elmennek. Bár három éve sokat támadták a zenekart, mert felléptek a Tusványos rendezvényen, a frontember erről azt mondta, ha hívják őket, újra mennek.
– Beszélhetünk a közéletről is?
– Persze. Így is, úgy is beszélünk róla, mert ez téma a zöldségessel, a taxissal. Mindenhol szóba kerül az, hogy miben élünk. Ne féljünk attól, hogy vannak saját gondolataink, mert mindenki egy picit más, ettől is izgalmas. Ha félünk megmutatni a gondolatainkat, mégis, hogyan szeretnénk részei lenni egy társadalomnak?
– Hogy érzi ma magát Magyarországon?
– Én alapvetően szerencsésebb helyzetben vagyok, mert a munkám révén aránylag független tudok lenni, el tudom tartani a családomat, szabadon gondolkodhatom és alkothatok. Igyekeztem is így építeni fel az életemet, de érzem a körülöttem lévő világ rezgéseit is, hogy a mi generációnk lényegében most mond le a reményeiről. Harminc év telt el a rendszerváltás óta, mi akkor érettségiztünk, akkor szabadultunk ki a világba, jól voltunk lakva a szabadsággal, és nagyon nagy reményekkel támadtunk neki a jövőnek. Lehet, hogy túlságosan idealisták voltunk, de hittünk abban, hogy hamarosan jó világ lesz, és méltóságteljes életet tud élni egy tanár, egy ápoló, egy bármilyen ember.
Lovasi András: Vicces végignézni, hogy akikből KISZ-titkárok lettek volna annak idején, azok mivé váltak mára | Magyar Hang
A popzene közönsége alapvetően apolitikus, tehát a kultúrharccal a rendszer csak ellenségeket szerezhet – mondja az egykori Kispál és a Borz és a Kiscsillag zenekar frontembere.
– Mit ért azon, hogy lemondott ez a generáció a reményről? Beletörődést? Nemtörődömséget?
– Én mindig megpróbálom megkeresni a reményt, és optimistán állni a dolgokhoz, így kelek fel, így telik a nap. Meg tudok zuhanni, el tudok keseredni, de utána valamit kitalálok. Azonban nagyon sok ember már úgy van vele, „úgysem lesz ebből semmi”, és inkább kivonul ebből az egészből. Harminc év eléggé próbára tette e generáció türelmét, és kimerítette az erőforrásait.
– Akkor hogyan tovább?
– Be kellene dobni az országot egy mosógépbe. Totál agyrém, ami itt van: az egyik azt mondja, kék, erre a másik, hogy zöld. Morálisan is elég rosszul állunk, és alapvetően jók vagyunk önpusztításban. Rendkívül sok energia vész el az ilyenfajta működésben, nehéz így bármerre is haladni. Lehet azt is csinálni, hogy az ember becsukja a szemét, és nem néz, csak a saját álláspontjával egyező híreket, de úgyis szembesülni fog a másik valóságával, mert lesz egy taxis, aki ráönti a bánatát. Tulajdonképpen most a fiatalokon van a hangsúly, náluk van a jövő kulcsa. Ők döntik el, megpróbálják-e ezt az országot meggyógyítani, vagy inkább elmennek.
Lackfi János: Egymás torkának megyünk | Magyar Hang
Nem jó, hogy gyűlölettel válaszolunk a gyűlöletre – mondja az író. A teljes interjú.
– Meg tudja fogalmazni, hogyan lehet meggyógyítani az országot?
– A remény visszaadásával. Ha az ország világszinten toplistás alkoholizmusban és depresszióban, az egy tünet. Összességében véve nem boldog társadalom a magyar, és ezen mindig van gyógyítani való. A mi generációnk már bekormozódott, megalkudott. Nyilván az, akinek nagyjából már készen van az élete, nem szereti megpiszkálni a dolgokat, nehogy érintkezzen valahol ne adj’ isten a politikai mezővel, és nagy adag óvatosság is van benne. Teljesen megértem egyébként ezt az álláspontot is. Mindez nem jellemző a fiatalokra, nincs vesztenivalójuk. Amikor lelkesen elindul valaki, nem a javakért teszi, egyszerűen ösztönös, jó energia van benne.
– Mit gondol, a Quimbynek, amely azért nagyon széles tömegeket elér, van felelőssége abban, hogy a közérzet vagy akár csak a közbeszéd javuljon?
– Semmivel sem érzek több felelősséget egy átlagembernél. Gondoljunk csak egy hétköznapi felnőttre, mekkora a felelőssége, amikor bármit is mond a gyermekének vagy a szerelmének. Csak nekünk, zenészeknek, előadóknak a gondolataink ki vannak hangosítva: rímekbe szedve, dalokba gyűjtve – a munkánk által. Ennyi a különbség, de attól lehet még a taxis vagy a zöldséges gondolata is.
Czutor Zoltán: A kormányzatilag gerjesztett félelem kitermeli az öncenzúrát | Magyar Hang
Sorra mondanak vissza korábban már egyeztetett fellépéseket – mondja a Nyers és a Belmondó frontembere. A teljes interjú!
– Nem sokkal az után, hogy a Kivándorló blues, illetve a Forradalom című számuk megjelent, azt nyilatkozta, hogy abból íródnak dalok, ami körülveszi önöket, ezeket közérzeti líráknak nevezte.
– Abból is íródnak. Van egy alapközérzet, ami nem a sajátunk: ezt kaptuk, ezt rakták elénk tálcán. Ehhez járul a belső hozzáállásunk, érzékenységünk és a tapasztalataink, ezek együtt írják a dalokat. Nagyon sok politikai mocsok hullik az emberek fejére, nem is kellene, hogy mi feltétlenül ebben az esőben álldogáljunk, mégis hatással van az életünkre.
– Hallotta, hogy a múlt hétvégén Gyurcsány Ferenc az évértékelőjén önöktől idézett? Éppen a Forradalomból azt a részt, hogy „Fel a kezekkel, aki nem akar félni, segget nyalni, kussban remélni”.
– Váljék egészségére!
– A kulturkampf már a könnyűzenébe is begyűrűzött. Van hatása önökre?
– A művészek között ez nem téma. Nem is használtunk olyan kifejezéseket, hogy baloldali, jobboldali vagy liberális művész; ezeket mi is csak mostanában kölcsönözzük, ismerkedünk velük. De nem áll jól. Ezt nekünk nem is kell felvenni. Nálunk vannak klassz srácok, kreatív emberek, ki ebben, ki abban jó. A politikusok szeretnének minket is megosztani, de nem kell belemenni a hülye játszmáikba, hogy aztán munícióvá váljunk.
A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán | Magyar Hang
Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?
– A közönségükre ettől függetlenül nem hat?
– Mindenki hat mindenkire. Természetesen egy adott hatalom szándéka hatással van a közízlésre és a kulturális környezetre. Bizonyos dolgokat pénzzel, szeretettel, energiával lát el, s azok növekedni látszanak a kulturális térben. Amiket pedig kivéreztet, mellőz, nem szeret, azok „a pincébe”, az undergroundba húzódnak vissza. De nem tűnnek el – addig, amíg van közönségük.
– A Magnet Bankkal zajlik egy közös akciójuk: aki vállal önkéntes munkát néhány meghatározott civil szervezetnél, ingyenjegyet kaphat a futó turnéjuk budapesti koncertjére. Hogyan jött az ötlet?
– A Quimby zenekar sokszor kerül abba a megtisztelő szerepbe, hogy híd lehet, vagy csatorna bizonyos területek között. Úgy fogalmaznék, mi inkább felhívjuk valamire a figyelmet, s ez a mostani is ilyen kezdeményezés: mintha kreatív gellert kapna a jótékonykodás, a pozitív energia. A zenekarnak is jó ez a szerep, főleg, ha valami klassz sül ki belőle.
– A döntésükben közrejátszott az, hogy a civil szervezetek az utóbbi időben igencsak meg lettek tépázva itthon?
– Szerintem ez egyszerűen menő. Fiatalos, szerethető, jó helyre megy az energia. Amúgy pedig cukik a civilek. Mindenki civil, nem? Vagy vannak jó civilek, és rossz civilek?
– Néha úgy tűnik, hogy igen.
– Jó, de ma a kritika is rossz, pedig a kritika nagyon fontos, anélkül hiányossá válhat az önismeretünk, és eltorzulhat az énképünk. Nagyrészt mások véleménye által ismerjük meg önmagunkat. Szerintem legyünk hálásak a kritikusainknak, mert valahol közöttük lakik a valóság, és nem az a fontos, hogy kinek van igaza.
„Az ördögöt Orbánnak hívják" - hangzott el a budapesti koncerten | Magyar Hang
„Az ördög valódi, és sok arca van. Amerikában a nagy Fehér Házban él. (...) Mindenhol ott van: némely helyen Trumpnak, némely helyen Bolsonarónak, némely helyen Orbánnak hívják.”
– Ez a Family Tugedör turné, ahol nemcsak a Quimby, hanem a tagok egyéb formációi is egy színpadon lesznek. Miért döntöttek ilyen speciális műsor mellett?
– Egyszerűen csak felvetődött az ötlet, és mindenki rácuppant. Amúgy is van „közös életünk”, mert a Quimby zenekarban majdnem minden tagnak vannak egyéb projektjei, amelyeket beemelünk a Quimby műsorába, és kidomborítjuk benne az egyes szereplőket.
Közelebbről ismerhetjük meg Faszi, a dobsámán dühét, Dódi filozofikus, arcba mászó elmebaját, Szilárd légiességét, A Kutya Vacsorája világmegváltását, az Aranyakkord fapados romantikáját és azt, hogy milyen is az a Fefe-show. Sokszínű világokon zuhanunk majd át, a muzsika és a muzsikusok lesznek közöttük az összekötő híd. 23 művész közös dalcsokra egy felturbózott ünnepi Quimby-koncert. Egy közös családi buli. A közönség szempontjából pedig ínyenceknek való ez a Family Tugedör-műsor, és az is biztos, hogy sok ilyet nem láttak még.
– A Quimby elmúlt 27 évében van olyan, amit még nem sikerült megvalósítani, de szeretnének?
– Minden árkategóriában vannak álmaim. Nagyon drágát vagy nagyon szerényet mondjak?
– Is-is lehet?
– Kezdjük a nagyon drágával. Egy miniállam, egy rock and roll szanatórium, önálló, élhető életviteli szabályokkal és törvényekkel. Egy művészeti közösség, de bárki csatlakozhat, aki szereti a művészeket és az állatokat. Ehhez tuti kellene pár milliárd, nézzük a fapadosabbakat.
– Mi a fapados álom?
– Az a klassz, hogy igazából én fapados álmokból élek, mert a munkámhoz nem kell túl sok minden. Leakasztok egy gitárt, és írok egy dalt. Ennek már örülök. Vagy odamegyek egy vászonhoz, és összekoszolom, s ha azt gondolom róla, hogy jobb lett, mint amikor fehér volt, akkor megint beteljesült egy kisebb álom. Nagyon fontos, hogy ne kerüljön túl sok pénzbe egy álom.
Alinda - Kiss Tibi és Kiss Kálmán
2017.03.13-i adásban Alinda vendége Kiss Kálmán pedagógus, költő és Kiss Tibi dalszerző, énekes, képzőművész. Apa és fia: mit tanulnak egymástól, hogyan küzd meg két erős egyéniség egymással? A műsorban egy erőteljes rendszerkritikus Kiss Tibi-vers első közlése is elhangzik... Műsor a TV-ben: hétköznap 23:00 Kedveljen: https://www.facebook.com/hirtv Kövessen: http://instagram.com/hirtv Honlap: http://www.hirtv.
– Meglepő indulatokat kavart, amikor 2016-ban felléptek a Tusványoson. Voltak azóta a zenekarral Erdélyben?
– Voltunk többször is. Felléptünk Marosvásárhelyen, az erdélyi Double Rise fesztiválon, szóval persze, megyünk.
– Ha lenne meghívás, újra mennének?
– Miért ne mennénk? Szemmel láthatóan 10–15 ezer ember kíváncsi ott ránk, kötelességünk menni, ha hívnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
