Amikor megismerkedtünk, már öreg volt, és nevetséges. Komoly ismeretségnek sem nevezném, a tévéből, az újságokból néhány vonalasabb tanár magyarázata közben elkapott szófordulatok igazolták létét. Hangulata az akkori közelmúltba, a negyvenes-ötvenes évekbe repítette idősebb rokonaimat, amikor virágkorát élte ez a különös valami: a mozgalmi zsargon. Egy része ugyan az évek múlásával elhalt, ő maga azonban igen hamar (miként a párt az állammal) szimbiózisra lépett a hivatalok lélektelen, fontoskodó, bürokratikus nyelvezetével.
Szájtátiság, narodnyikizmus, titóista, normacsaló és tervszabotőr, illetve a bérdemagógok uszályába kerülni… ezekre kevésbé emlékszünk, 1956 után kikoptak az újságcikkekből, a párthatározatokból. Maradt a tagjelölt, a szabad pártnap, a felvilágosító munka, a hétköznapok forradalmisága, a kommunista szombat, illetve az olyan fordulatok, mint a pártunk több mint két évtizede töretlen, egész népünk életét szolgáló politikája, a tudatosítani kell az elvtársakban, a lenini normák megsértése, az erősítsük társadalmunk szocialista vonásait stb.
Szép napot, szép hetet! | Magyar HangKét nyelvész, Bencédy József és Török Gábor egyébként a Kossuth Kiadó felkérésére már a hetvenes években elkészítette a pártoktatás nyelvészeti alapú bírálatát. (Bencédy 58, Török pedig 112 oldalas hibajegyzéket állított össze.) A párt- és állami zsargon megváltoztatására tett kísérlet azonban igen gyorsan kudarcot vallott, hogy aztán hamarosan maga a különös-zavaros „műbeszél” is lomtárba kerüljön. Helyére azonban akadt másik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 30. számában jelent meg, 2018. december 7-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 30. számban? Itt megtudhatja!
