Úgy tűnik, az ellenzéki képviselők is rájöttek arra, ami évek óta nyilvánvaló: meg kell állítani a nagyüzemi hazugsággyártást, mert az a Fidesz és a kormány sikerének kulcsa.
Sokan legyintenek arra, hogy az évente nyolcvan milliárd forintba kerülő közmédiát kevesen nézik, és a Mészáros Lőrinc kezébe került, majd onnan egy gigantikus alapítványnál landolt megyei napilapok olvasottsága is bezuhant, de a kérdés ennél jóval bonyolultabb. Az M1-es hírcsatornának valóban alacsony a nézettsége, de naponta majd 24 órában dezinformál. A közmédia kezében van az egyik leghallgatottabb rádió (Kossuth), és a sportcsatorna jelentős nézettséget hozó közvetítéseinek szünetében egyperces migránshíradókat, valamint társadalmi célú hirdetésnek álcázott kormányüzenetet pakolnak – gondoljunk csak a nyári labdarúgó világbajnokság idején ránk öntött színtiszta propagandára. A TV2 is sok embert elér, a vidéki napilapok összpéldányszáma is százezres nagyságrendű. Ha valakire elég sokszor, több forrásból zúdul ugyanaz, akkor hajlamos arra, hogy elhiggye, amit hallott-látott-olvasott.
Újságíróként nem jó látni azt, ha kollégákat vegzálnak, de az is igaz, a propagandagyárak szerkesztőségei már nem nevezhetőek igazi sajtóműhelyeknek. Érdemi munka alig folyik ezekben, hiszen a belpolitikai célból fontos tartalmakat a propaganda-minisztériumban vagy a pártközpontban szerkesztik – sokszor szó szerint ugyanaz a hír, ugyanolyan tálalásban, címmel, fotóval jelenik meg egymástól elméletileg független médiumokban. A hatalom bizonyos részei összefonódtak az irányításuk alá került orgánumokkal: rendőrségi videó kerül ki megmagyarázhatatlan módon az Origóhoz, és a Magyar Idők hamarabb tudta meg, hogy Gruevszki megkapta a menedékjogot, mint maga az érintett. És arról ne is beszéljünk, amikor a kormánypárti publicista egy izraeli magán-hírszerzőcég magyar civilek elleni csapdaállításából írt „tényfeltáró” anyagot.
A kormánypárti újságok ma már nem nevezhetőek klasszikus médiatermékeknek. Propaganda- és reklámlapok, más szóval fogalmazva egyszerű pénzmosodák, és ennek a legnyilvánvalóbb formája az ingyenesen osztogatott Lokál. A lap újságíróinak csütörtökön biztosan nem kellet túlórázniuk: a pénteki, fővárosi kiadvány tizenhat oldalára mindössze két cikk fért, mert kellett a hely a kormányzati hirdetéseknek. A két cikk egyike színtiszta propaganda (Budapesten vandálok randalíroztak, és a túlóratörvény minden létező jogszabályok legjobbika), a másik egy bulvárhír a szintén NER-részének tekinthető Rádió 1 műsorvezetőjéről. Kiszámoltuk: Habony Árpád egykori lapja listaáron számolva 26 millió forintot kasszírozott az adófizetők pénzéből egyetlen nap alatt!
Orbán Viktornak volt egy frappáns mondata a migrációs helyzet kezelése kapcsán. A miniszterelnök valahogy úgy fogalmazott: ha ömlik a víz a lakásba, először a csőtörést kell megakadályozni, és nem azon vitatkozni, melyik szobába mennyit lapátoljunk belőle. Ez a gondolat a mostani helyzetre is tökéletesen illik: ha nagyüzemben ömlik a hazugság a magyar lakosságra, legelőbb a propaganda-gyárakat kell leállítani, és utána foglalkozni a lelki kútmérgezés hatásaival. Ha a dezinformálásban folyamatos az utánpótlás, reménytelen elvárni azt, hogy a magyar választópolgárok józan, megalapozott döntéseket hozzanak a választásokon.
Amíg a propagandagyárak üzemelnek, a Fidesznek biztosított a kétharmad.
