Mit olvasnak most az írók? – Olvasnivalók koronavírus idejére II. rész

Lapunk állandó szerzőit, kiváló kortárs írókat kérdeztünk arról, mit olvasnak (közelgő) vesztegzár idején. Az első részben Szécsi Noémi, Csikós Attila és Vass Norbert válaszából kaphattak tippeket, most Benedek Szabolcs, Gazda Albert és Haklik Norbert sorait közöljük.

Benedek Szabolcs: Egyelőre várat az újraolvasás

Én napok óta szemezek Merlének az első kötet nyomán Francia históriaként emlegetett regényfolyamával, amelyet 30 éve olvastam, akkor, amikor az első magyar kiadások megjelentek, de kb. a hatodik kötetnél félbehagytam, mert kezdett ellaposodni. Kíváncsi lennék, most milyennek látom. De még nem tudtam belekezdeni, mert folyamatosan jön más.

Az Agave Kiadó például ingyenessé tette pár e-könyvét, az erről szóló hirdetés nyomán került a kezembe, azaz az e-book olvasómba pl. Veres Attila brutális és ütős novelláskötete, az Éjféli iskolák. Amíg ilyenek szembejönnek, egyelőre várat az újraolvasás.

Gazda Albert: Nagyon szépen ír ez az erdélyi ember, sűrűn és gazdagon

Olvasni nehéz. Ilyenkor. Komótosan és ráérősen legalábbis. Dolgozni sem könnyű. Ha felnyitom a laptopot, akkor is a híreket nézegetem. Ha nem nyitom fel, akkor meg a telefonom után kapkodok. Sokkal sűrűbben nézegetem a híreket, mint az elmúlt két évben bármikor. Igaz, az elmúlt két évben nagyon ritkán nézegettem őket. Most muszáj. A tálalásuk idegesít, a tartalmuk fontos. Mégiscsak a legnagyobb válságát éli Európa a II. világháború óta, és ha ez a válság 100 lépésből áll a kikászálódásig, akkor még csak a másodiknál-harmadiknál tartunk.

Könyv persze mindig van az ágy mellett, és nem is egy. Most Vida Gábor Ahol az ő lelke című regénye az első helyen. Nagyon szépen ír ez az erdélyi ember, sűrűn és gazdagon, és komoly dolgokat állít. Szeretem. De ha a végére érek, akkor szerintem a Vesztegzár a Grand Hotelben kerül terítékre. Érdekes, ezt mintha nem láttam volna az újságok járványos összeállításaiban. Noha legalább annyira adja magát, mint A pestis vagy a Varázshegy. Jut eszembe: a Varázshegy mindig ott van az ágy mellett, neki bérelt helye van.

A Vesztegzárat sem komótosan és ráérősen fogom olvasni, azt úgy nem lehet. Hogy utána mi jön, még nem tudom. Csak remélem, hogy értelmes egyensúlyba kerülünk mi ketten, én meg a hírek. Az idegesítően tálalt fontos tartalmúak. És remélem azt is, hogy minden előjel ellenére sikerül kilapítani a grafikont.

Haklik Norbert: Az esti mesékben egy medvéé a főszerep

Hogy mit olvasok majd a karantén idején? Camus-től A pestist és Márqueztől a Szerelem a kolera idejént biztosan nem. Csak azért sem.

Attól félek, gyorshajtási büntetésekről szóló leveleket kell majd olvasnom hamarosan, azok után, hogy előző kapcsolatomból való, Berlinben élő kislányomhoz tett látogatásomat rövidre fogva versenyt kellett sprintelnem a határzár és a karantén bevezetésével a német fővárosból Csehországig. De erről majd bővebben a néhány hét múlva esedékes tárcámban.

Csehországban a házi karantén bevezetése már múlt idő, és a cégnél amúgy is már egy hete home office-ba parancsoltak mindenkit, így megspórolódik a reggeli autózás a munkahelyre és vissza, és a napi bevásárlás is hetivé ritkult, lévén a hűtő és a kamra feltöltve mindenféle földi jóval (beleértve a kínai rizst és az olasz száraztésztát). Úgyhogy a Magyar Hang körkérdése a magamfajta csehországi magyar író számára a múlt, a jelen és a jövő idősíkjaira is érvényes.

A múltat illetően: Németországból való visszaérkezésem után Szántó T. Gábor Európa szimfónia című regényével vigasztaltam magam – a szerzőnek a Kafka macskái óta vagyok lelkes olvasója, legújabb könyve pedig már karácsony óta várt a sorára. Talán sorsszerűen: a Kolozsvártól Budapesten át Nyugat-Berlinig tartó történet – amely művészregény, családi dráma, diktatúraregény és krimi is egyben – igen plasztikusan adja át az olvasónak azt a bezártságélményt, ami mostanság oly hívatlanul visszakövetelte magának a helyét az életünkben. Mesterien adagolt, a szimbolikus jelentőségű koncerttel egy időben kulmináló feszültség, a szereplők közti, pompásan működő dinamika, valamint a sebészi pontosságú párbeszédek teszik emlékezetessé a regényt, ami egyúttal arra is remek példával szolgál, hogyan lehet a Trianon-évforduló évében romanticizálás és mitizálás nélkül, az áldozattudat csábításának fittyet hányva írni olyan életekről, amelyeket majd fél évszázaddal bekövetkezte után is meghatározott az országvesztés.

A jelenidőről annyit, hogy David Grossman Futni valakivel című regényét tettem félre pihenni az első kétszáz oldal után ennek a szövegnek a megírása kedvéért. A szerző Egy ló besétál a bárba című könyve azzal győzött meg, ahogyan megteremtette a stand-up tragedy műfaját. Az izraeli szerző eme regénye pedig arra bizonyíték, Grossman mennyire sokféleképpen tud jól írni. A Futni valakivel két síkon működtetett retrospekítv nyomozás, amely a jeruzsálemi utcai mutatványosokra ráépült maffia világába is bevezeti az olvasót, és a jelek szerint egy ebnek is kulcsszerep jut majd benne. Hajrá, kutyás könyvek (jut eszembe, Paul Austertől a Timbuktut is ideje volna ismét elővenni).

És ha már állatoknál tartunk: a berlini látogatásom kényszerű megkurtítása óta a Skype-on keresztül foganatosított esti mesékben egy medvéé a főszerep. Kormos István Vackoráról van szó, az első béből – Tünde lányom is első bés ugyanis, és az iskola első napjaiban sokat segítettek neki a csetlő-botló, piszén pisze kölyökmackó kalandjai. És mivel Berlinben keddtől legalább a húsvéti szünet végéig bevezetik a kényszerszünetet az iskolákban – legalábbis a tanulók számára, az intézmények feladata ugyanis az lesz, hogy gondoskodjanak majd az orvosok, ápolók és rendőrök gyermekeinek ellátásáról, amíg szüleik a kötelességüket teljesítik –, legalább egy kis placebo-iskolaélményben része lehet addig is az én nagy kislányomnak.

Közben (már ha nem állítják meg a magyar-szlovák vagy a szlovák-cseh határon potenciális vírushordozóként) Haruki Murakami A kormányzó halála című regényének második kötete is útban van felém. A Geopen kiadónak csak annyit, hogy színtiszta szadizmus volt egy ilyen remek regényt úgy kiadni két kötetben, hogy a második könyv csak több hónapnyi ráhagyással követte az elsőt. Ha pedig a kényszerű szobafogság hosszúra nyúlik, Konrád György Ásatás-trilógiájának posztumusz harmadik kötete, a Sétabot is ott lesz majd karanténolvasmányaim listáján. A sorozat két előző kötete azzal kedveltette meg magát velem, ahogyan megteremtette az egy-két oldalnyi naplójegyzet-, esszé- és emlékirat-töredékek, valamint közéleti-történelmi eszmefuttatások sajátos dinamikáját, amiből kirajzolódik egy szuverén, önmagára reflektálni sohasem rest gondolkodó arcképe – egy olyan személyiség portréja, aki olykor a liberális mainstreammel is hajlandó volt homlokegyenest szembemenni, ha meggyőződése úgy követelte meg.

Végül, de nem utolsósorban Mona Lisa elrablása című regényem korrektúrájának olvasásával töltöttem az elmúlt napokat – a Könyvhétre jelenik majd meg, már ha lesz olyan az idén. Kívánom, hogy legyen, és találkozzunk majd ott személyesen a nagybecsű olvasóval. Addig is biztos egészséget, elegendő türelmet, és sok jó olvasmányélményt mindannyiunknak!

Mit olvasnak most az írók? - Olvasnivalók koronavírus idejére I. rész | Magyar Hang

Lapunk állandó szerzőit, kiváló kortárs írókat kérdeztünk arról, mit olvasnak (közelgő) vesztegzár idején. Az első részben Szécsi Noémi, Csikós Attila és Vass Norbert válaszából kaphatnak tippeket. A mek.oszk.hu oldalát ajánlom az olvasóknak, rengeteg könyvet megtalálnak online, a lakásból ki sem lépve, könyvet nem is érintve. Például nézzenek bele régi 19.