Orbántól az egymásnak feszülő izzadt férfitestekig

Volt már néhány politikai, társadalmi tévedésem, Orbán Viktoron kívül kinek nem, ugyebár, és a törzsolvasók most bizonyára hümmögnek, hogy hát igen, legfőképpen a Fidesz szekerének tolása, pedig nem is, mert az szerintem jó darabig rendben volt, ám ez most itt mindegy. Például egy időben, a Facebook magyarországi beindulásának kezdetén tiszta szívemből hittem, hogy arccal, névvel, nyilvános családi és szociális háttérrel már csak meggondolják a polgártársak, mit tesznek virtuális közkinccsé. És akkor most tessenek ideképzelni bármilyen politikai bejegyzés alatt sorakozó hozzászólásokat. Bár igazából akármilyen ártatlan témát említhettem volna; a legújabb harmincnapos büntetésem előtt egy melyik a jobb, ha csak az épületek, vagy emberek is vannak a nyaralási fotón témájú durva anyázásba fulladó csevej bugyborékolását kibiceltem végig.

Legfrissebb analitikai bakim valahogy így hangzik: a szélsőségek és a populizmus térnyerése miatt a – mondjuk így – fejlett országok társadalmai visszább fognak venni az alkalmanként az őrület határait karcolgató liberális túlburjánzásaikból. Erre érkezik a hír, miszerint haragos nézők ezrei rontottak a Twitteren Scarlett Johanssonra, amiért az amerikai színésznő úgy vállalta el egy transzszexuális karakter szerepét, hogy magát nem vallja annak. Igen, tudom, piszlicsáré, meg vihar a biliben, és legyen a sztár menedzserének problémája, hogy miként egyensúlyoz a rajongók rajongásának háborgó tengerén, csakhogy efféle történetekből minden napra jut egy. Sőt, időnként úgy érzem, egyre több. Mintha az említett szélsőségek és populizmus erősödésére a hisztéria fokozódása lenne a válasz.

De ha már, akkor előszedem az egyik elhalasztott témámat, amelyet előbb a Budapest Pride apropóján gondoltam megírni, aztán meg épp az LMBTQ büszkeségi felvonulás miatt mégsem. Pride-kor ugyanis túl hevesek az indulatok pró és kontra, ezért adott minden feltétel, hogy a publicisztikai elmélkedésből születő akár pontos, akár téves üzenet még véletlenül se érjen célba.

Tehát. Nemrég ment az HBO-n egy jó kis sorozat. Évek alatt címmel futott nálunk, kivételesen nem valami szenzációhajhász ökörségbe „fordították” az eredetit (Years and Years). A 2019-ben induló sztori egy angol család életét tárja elénk abban az elképzelt közeljövőben, ahol minden a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint valósul meg. Bankpánik, gazdasági világválság, sőt összeomlás, mini atomháború, mindehhez akkora migráció, amekkorát Nógrádi György, Georg Spöttle és Bakondi György együtt sem tudna kitalálni, de nem sorolom, hátha valaki meg akarja nézni, mert érdemes. Ja, még egyet: amikor a világanarchia a tetőfokára hág, a külföldi hírekben a fiktív jövőbeli hazánk is helyet kap, miszerint Magyarország csődbe ment. Itt azért kínomban felnevettem, hírünk a világban, ugyebár. A jegyzet szempontjából a lényeg, hogy Ukrajnából is menekülnek az emberek, főként az LMBTQ-sok, mivel odahaza börtön fenyegeti őket, minimum.

Így lesz a filmben egy ukrán-angol meleg párunk. Meg jó sok homoszexuális szexjelenetünk. Amelyek a sztori szempontjából abszolút fölöslegesek. És nem azért, mert két fiatal izmos fickó nyalja-falja egymást, hanem mert ha egy ifjú csinos hölgy és egy izmos pasi nyalná-falná egymást epizódról epizódra, ebben a remek, elgondolkodtató, hidegrázós történetben arra sem lenne az égvilágon semmi szükség.

Értem én, hogy formálni, alakítani, finomítani kell a közt. Legtöbbször egyet is értek vele. Mondjuk, hogy a közönségsikerre számító magyar filmekben a romák pozitív hősök legyenek – szuper gondolat, hajrá! De lásd, mint az elején: ha a szándék túlszalad, ha a megvalósítás erőltetetté (pláne, ha erőszakossá) válik, akkor az egész többet visz, mint hoz, mígnem a végére az Alapjogokért Központ mémekkel elbaltázott soros hülye posztja lesz belőle csupán. Amin persze röhögni lehet, csak hát a világ, benne Magyarországgal, ennél azért tényleg többet érdemel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!