A világ nyugati fele végre nyíltan szembeszállt a venezuelai szocialista terrorrezsimmel és az azt irányító véreskezű diktátorral, Nicolás Maduróval. Venezuelában jelenleg százszámra halnak meg fegyvertelen emberek a nyílt utcán a hadsereg sortüzeinek nyomán, a titkosrendőrség börtöneiben ellenzékiek ezrei raboskodnak. Az országban általános az éhezés és a gyógyszerhiány, százezrek menekültek el a szomszédos Guyanába, Kolumbiába és Brazíliába. Az állam a legalapvetőbb szolgáltatásokat sem tudja biztosítani: sokszor a tiszta víz és az elektromos áram is luxusnak számít. Caracas jelenleg a világ második legveszélyesebb városa, az államhatalom mára szinte teljesen felszámolta önmagát, az ellenzéket zaklató rendőrség helyét utcai bandák szervezett bűnözése vette át.
A sokadszor is megbukni látszó szocialista forradalom haláltusája már régóta tart. Hiába fekszik Venezuela a világ egyik legnagyobb kőolajmezőjén, hiába Kína és Oroszország gazdasági és katonai támogatása, a szélsőséges populizmus elvei szerint szervezett gazdaságot elnyelte a korrupció, a valóságtagadás és a fanatizmus. Épp ugyanaz történt, ami korábban Kelet-Európa szocialista országaival – a különbség mindössze annyi, hogy míg a keleti blokk kommunistái klasszikus sztálinista diktatúrákkal indítottak, melyeket rendszerint idővel konszolidáltak, addig Maduro elődje, Hugo Chávez a jelenleg egyre divatosabb illiberális recept szerint rendezte be politikai rendszerét. Venezuela formailag demokrácia, tartalmilag diktatúra: a kormányzó párt szinte leválthatatlan, övé a média, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a titkosszolgálat, a hadsereg és a gazdaság.
Venezuela nagy pofont ad a Trump-ellenes tábornak? | Magyar Hang
Az idei év amerikai–orosz „hibrid hidegháborújának” egyik színtere az olajhatalom lehet.
S mindez mégsem volt elég: az ellenzék a választási csalások dacára és az elüldözött tömegek szavazatai nélkül is képes volt megnyerni a parlamenti választást. A csodát aztán követte a valóság: az alkotmánybíróság felfüggesztette a parlamentet, és minden hatalmat az elnök kezébe adott. Az utcán a tömeg egyre elkeseredettebb harcot vív a rendőrség ellen, míg Juan Guaidó, a parlament elnöke Venezuela törvényes képviselőjének próbálja elismertetni magát a hatalmához végsőkig ragaszkodó Maduróval szemben.
A nyugati világ államai a humanitárius katasztrófát, a törvénytelen uralmat, az elszabadult terrort és saját gazdasági érdekeiket szemlélve és felmérve úgy döntöttek, hogy szembeszállnak Maduróval: nem ismerik el tovább az illegitim hatalmat. Az illiberális államok – élükön az anyagilag nagyon is érintett Kínával és Oroszországgal – természetesen azonnal visongani kezdtek a nemzeti szuverenitást és a demokráciát „védelmezve”. Ehhez csatlakozott az illiberális testvériség jegyében előbb Törökország, majd az orosz birodalom által finanszírozott szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártok hosszú sora. Jó hír számunkra, hogy Orbán Viktor ezúttal nem állt fel a szégyenpadra, hanem Angela Merkelt, Emmanuel Macront és Donald Trumpot támogatva cserben hagyta illiberális barátait. Ez talán azt jelzi, hogy még nem süllyedt el teljesen Putyin zsebében, vagy talán azt, hogy uralmának alapjait nem látja kellően szilárdnak ahhoz, hogy védelmébe vegye a venezuelai rémrezsimet.
Az ország, ahol a készpénz megfizethetetlen | Magyar Hang
Venezuelában a havi nyugdíjból két és fél kiló kenyeret lehet venni, vagy kicsit több, mint fél kiló húst.
Csakhogy Magyarország ezúttal sem hagyta teljesen cserben a pusztító illiberalizmust. Jávor Benedek, a szociális bujtogatásban utazó, alapjövedelemmel kampányoló Párbeszéd EP-képviselője a hatvanas évek szovjet propagandáját előadva így fogalmazott: „Nicolás Maduro rendszere velejéig korrupt, elnyomó, és évtizedekre tönkrevág egy egyébként természeti kincsekben gazdag országot. Legfőbb ideje lenne leváltani. Akiknek nem tetszik a világban Maduro rendszere, azok ezt ki is mondhatják, és azt is eldönthetik, hogy milyen hőfokú kapcsolatban óhajtanak lenni Venezuelával. Ami most történik, az azonban olyan súlyosan imperialista beavatkozás, hogy a következő lépés már a katonai akció lenne. Ezt boltolja a mi kis szuverén miniszterelnökünk, aki pontosan addig híve a nemzetállami önrendelkezésnek, amíg a pillanatnyi érdekei ezt diktálják, egy centivel sem tovább.”
Az orosz kottából felmondott hitvallás szerint tehát legfőbb ideje volna leváltani Maduro rendszerét – de persze csak akkor, ha a Maduro zsebében lévő alkotmánybíróság ezt megengedi. Tehát bárki kritizálhatja ma a világban Maduro rendszerét – ez pedig legyen elég! Jávor Benedeket nem hatják meg a venezuelai kínzások és politikai gyilkosságok. Nekik nem jár a szólásszabadság, mi viszont kényelmesen beszélhetünk róluk – Jávor logikája szerint tehát minden rendben. Az, hogy „súlyosan imperialista beavatkozásnak” nevezi azt, hogy a világ civilizáltabb fele nem ismer el egy törvénytelen vezetőt, már Jávor elvetemült cinizmusát és gonoszságát példázza.
Pánikszerűen vitték el a menekülteket a Balaton partjáról | Magyar Hang
Magyar származású menekültek és rokonaik érkeznek hazánkba a káoszba süllyedt Venezuelából. Őszödön migránspánik tört ki miattuk.
Jávor Benedek napi szinten bírálja Orbánt, amiben legtöbbször igaza is van, Magyarország kizárását szorgalmazza az uniós döntéshozatalból, ami szintén nem elvetendő gondolat, amíg a Fidesz ilyen mértékben él vissza a kétharmaddal és az uniós intézmények konszenzuális működésével, ugyanakkor Jávor Benedek egy, a magyarországinál százszor súlyosabb helyzetben, pusztán mert ott az elvtársai vannak hatalmon, még a legalapvetőbb civilizációs minimumot is megtagadja. A Venezuelában uralkodó humanitárius katasztrófából egy rossz minőségű orbánozást gyárt le, s egyben jelzi, hogy a jogállam hívei a Párbeszédtől semmi jóra nem számíthatnak: nem az illiberalizmus fáj nekik, legfeljebb az, ami nem az ő illiberalizmusuk.
Nem is zavarna ez a vélemény, hisz természetes, hogy minden közösségben vannak kalandorok és szélsőségesek, akik tagadják a demokratikus minimumot is. A magyar társadalom a helyén is kezeli a Párbeszédet, mely hiába tolja rá minden eresztékén át a szociális demagógiát, saját erejéből az állami támogatáshoz szükséges egy százalékot sem érné el. A magyar társadalom álláspontja egyértelmű: inkább tíz Szanyi Tibor vagy száz Újhelyi István, mint akár csak egy ezek közül a putyinista, Orbán-fóbiás, vulgármarxista megélhetési hazudozók közül. Jávor Benedek mégis ott ül az Európai Parlamentben, ahol magyar állampolgárokat képvisel, és a neve tavasszal újra ott szerepel majd a szocialisták listáján, hogy százhúszmillió forintért négy újabb éven át képviselje az illiberalizmust, ha Orbán Viktor épp elfeledkezne róla.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
