SZEREPLŐK:
Fruzsi: Kora nagyjából 26 év, feltűnően csinos, jól öltözött jelenség. Logisztikai előadó egy multinál.
Vince: Nagyjából hasonló korú. Magas, kis pocakkal. Szakállat visel.
Játszódik napjainkban, Budapesten. A koronavírus-járvány már javában tart. A színpadon két lakást látunk elkülönülve. A bal oldaliban Fruzsi ül egy kanapén. Magazint lapozgat. A jobb oldali lakásban az ágy szélén ülve Vince üldögél. Most telefonál. Hamarosan megszólal Fruzsi telefonja.
FRUZSI: Halló, tessék.
VINCE: Szia, én vagyok az.
FRUZSI: Vince? Milyen számról hívsz? Nem töröltem ki a régit.
VINCE: Ja, ez ilyen céges mobil.
FRUZSI: Örömmel hallom, hogy akkor dolgozol ezek szerint. Újszerű tapasztalat lehet. A cégnek is.
VINCE: Ne csináld már.
FRUZSI: Mit ne csináljak?
VINCE: Elég lett volna annyit mondanod, hogy szia, de jó, hogy hívtál, örülök neked!
FRUZSI: Tudod jól, hogy utálok hazudni.
VINCE: Ez azt jelenti, hogy nem is örülsz nekem?
FRUZSI: Nem.
VINCE: Nem jelenti azt?
FRUZSI: Nem örülök neked.
VINCE: Ezt sajnálattal hallom.
FRUZSI: Miért, mégis mit vártál? Otthagytál egy moziban, szó nélkül, azóta nem kerestél, rögtön utána letiltottál. Most meg azt várod, hogy örüljek neked.
VINCE: Azok nehéz idők voltak.
FRUZSI: Neked minden idő nehéz. Meg annak a szerencsétlennek is, aki éppen veled van.
VINCE: Ez nem esik azért jól.
FRUZSI: Nem esik jól? Nekem meg az nem esett jól, hogy otthagytál a moziban. Végig kellett néznem azt az Elton John-os filmet.
VINCE: A lányok szeretik Elton Johnt. Tudod, Disney, Oroszlánkirály, meg minden.
FRUZSI: De azt a filmet te választottad!
VINCE: Érdekel a zenetörténet.
FRUZSI: Akkor megvárhattad volna a végét. Elárulom, híres zenész lett belőle.
VINCE: Mindig is imádtam a humorodat.
FRUZSI: Szükségem is volt rá melletted. Na, figyelj, én erre nem érek rá, nyögd ki végre, miért hívtál így fel a semmiből, aztán hagyjál, sok a dolgom.
VINCE: Dolgozol?
FRUZSI: Igen, mint minden normális ember.
VINCE: De hát járvány van.
FRUZSI: Ezért dolgozok itthon. Próbáld ki egyszer.
VINCE: Én is dolgozok.
FRUZSI: Ja, el is felejtettem. A szabadlelkű biciklis futár. Hogyhogy most nem vagy az utcán, az emberek most aztán rendelnek ész nélkül?
VINCE: Már nem vagyok biciklis futár.
FRUZSI: Na, gratulálok az előrelépéshez. És mi vagy?
VINCE: Egy barber stúdióban dolgozom.
FRUZSI: Az igen! És mi van, nincs munka? Mindenki otthon növeszti a szakállát?
VINCE: Tudod, szigorúak a higiéniai előírások. Meg jobb is az elővigyázatosság.
FRUZSI: Nem tudom. Sosem kacérkodtam a szakállviselés gondolatával.
VINCE: Jaj, te, mindig is olyan vicces voltál…
FRUZSI: Bár szerinted még így is túl sok szőr volt rajtam.
VINCE: Ne már, ne csináld! Csak annyit jegyeztem meg egyszer, hogy kicsit szőrös a karod. De mondtam is rögtön, hogy szőke a szőröd, szóval nem zavaró.
FRUZSI: Hát, most már legalább nem kell nézned. Gondolom, amúgy sem nagyon látsz női szőrzetet vagy annak a hiányát mostanában.
VINCE: Ez elég aljas volt. Van kapcsolatom a nőkkel folyamatosan.
FRUZSI: Tudom, anyáddal.
VINCE: Na, ez már tényleg nagyon aljas volt!
FRUZSI: Ne haragudj, ez tényleg övön aluli volt.
VINCE: Igen, kösz. Elfogadom a bocsánatkérést!
FRUZSI: Csak tudod, nehezen fér a mai napig a fejembe, hogyan gondolhattad, hogy egészséges dolog, hogy anyukád még húszéves korodban is megmosta időnként a hajadat.
VINCE: Már mondtam. Hátul nem értem el jól, tudod, merevek a karizmaim.
FRUZSI: Ezen a helyedben nem csodálkoznék, amennyit maszturbálsz…
VINCE: Oké, belátom, hiba volt felhívni téged.
FRUZSI: Na, végre! Eltartott ugyan egy ideig, de örülök, hogy ilyen jó a helyzetfelismerő képességed.
VINCE: Mindig ilyen túlérzékeny voltál. Veled nem lehet normálisan megbeszélni a dolgokat.
FRUZSI: Velem?
VINCE: Igen, veled. Állandóan mindent támadásnak veszel. Családilag vagy ilyen.
FRUZSI: Na, ezt pont nem kellett volna szóba hoznod. Te voltál az, aki az idióta történelmi elméleteivel vérig sértette a családomat.
VINCE: Csak annyit jegyeztem meg, hogy talán a hazai németség is tehetett arról, ami a háború után történt velük.
FRUZSI: Mondtad ezt a vacsora közepén, karácsony másnapján, egy full sváb családnak.
VINCE: Túlreagálták.
FRUZSI: Túlreagálták? A nagymamám teljesen kikészült. Frontint kellett adni neki.
VINCE: Túlreagálta.
FRUZSI: Hát persze, te szerencsétlen. Hiszen kitelepítették.
VINCE: Ezért elfogult.
FRUZSI: Elfogult… Komolyan, nem találok szavakat. Az apját a szeme láttára verték félig agyon. Lehet, hogy kicsit ettől elfogult lett.
VINCE: Már Viktor Frankl is megírta, hogy a túlélőktől nem lehet objektív beszámolókat elvárni.
FRUZSI: Menj a picsába azzal a Viktor Frankl-öddel. Elolvastál egyetlen pszichológiai könyvet, és azóta mindenről okoskodsz.
VINCE: Két könyvet! Ott van a Feldmár is.
FRUZSI: Jó, én ezt nem hallgatom tovább. Most leteszem.
VINCE: Meg sem kérdezted, miért hívtalak.
FRUZSI: Jó, miért hívtál?
VINCE: Mert aggódok érted.
FRUZSI: Aztán miért?
VINCE: Járvány van, nem vetted észre?
FRUZSI: Nagyon is észrevettem. Azért dolgozom itthonról. Meg viselek szájmaszkot is.
VINCE: Csinos lehetsz benne. Neked minden jól áll.
FRUZSI: Hagyjál a szaros bókjaiddal. Azért remélem, amilyen hülye vagy, nem szaladgálsz maszk nélkül.
VINCE: Viselek maszkot. Nyugi.
FRUZSI: Most nagyon megkönnyebbültem. Gondolom, koponya van rajta.
VINCE: Nem.
FRUZSI: Micsoda komolyság.
VINCE: Star Wars-os.
FRUZSI: Figyelj, tényleg, ne haragudj, de én ehhez fáradt vagyok. Köszönöm, hogy felhívtál, de most már tényleg szeretnék dolgozni.
VINCE: De nem csak ezért hívtalak.
FRUZSI: Hanem?
VINCE: Figyelj, már nem vagyunk fiatalok. És itt van ez az egész. Omlik össze minden, a civilizációnak, amit ismertünk, vége.
FRUZSI: És?
VINCE: És gondolni kell most a jövőre.
FRUZSI: Jaj, tudtam.
VINCE: Mit?
FRUZSI: Ilyen befektetési tanácsadó lettél, vagy mi…
VINCE: Dehogyis. Viszont nem tudhatjuk, a következő vírus mit okoz. Lehet, hogy terméketlenné válunk.
FRUZSI: Az meg miért zavar pont téged? Úgysincs nőd, gondolom.
VINCE: Most, de csak a helyzet komolyságára való tekintettel, ezen nem sértődöm meg. Viszont érdemes még most petesejteket meg spermákat lefagyasztani.
FRUZSI: Hogy mi van? Azt hiszem, nem hallok jól…
VINCE: Tudom, hogy nehéz elhinni, amit mondok, de szeretlek, tiszta szívből.
FRUZSI: Jézusom!
VINCE: És szívesen lefagyasztom neked a spermámat.
FRUZSI: Ezt egyszerűen nem akarom elhinni… Te tényleg nem vagy normális.
VINCE: Gondold azért meg!
FRUZSI: Köszi, de majd megoldjuk itthon valahogy.
VINCE: Szóval akkor még megvan az ügyvéd úr.
FRUZSI: Igen, és nagyon jól megvagyunk együtt.
VINCE: Attól még jól jön az a sperma.
FRUZSI: Nem értem, mit akarsz ezzel mondani.
VINCE: Hát, hogy az ügyvéd úrra ezen a téren nem számíthatsz.
FRUZSI: Ezt meg honnan veszed?
VINCE: Gabi mondta.
FRUZSI: Gabi?
VINCE: Igen, a barátnőd. Találkoztam vele egy koncerten. Nagyon jót beszélgettünk. És ő mondta, hogy van ez a problémátok.
FRUZSI: Vince!
VINCE: Igen?
FRUZSI: Én most leteszem a telefont. Nagyon kérlek, ha kicsit is számítottam neked, soha többé ne keress, és ne hívj fel.
VINCE: Azért gondold meg. Most dühös vagy, de… Szóval én minden este le fogok fagyasztani neked egy adagot, és másnap este kidobom. Minden áldott nap. Amíg csak úgy nem döntesz, hogy szükséged van rám. Vagyis a spermámra. A gyerekre. Jó, Fruzsi? Fruzsi? Fruzsi!
VÉGE
