A mindennapi élet forgatagában keverednek hívők és nem hívők, de általában ez rejtve marad, hisz senkire sincs ráírva, kiben, miben hisz vagy nem hisz. Más a helyzet azokkal a politikusokkal, akik zászlójukra tűzik a keresztény szót, de a politikai csatározásokban a keresztény erkölcsről gyakran maguk is megfeledkeznek.
Példa volt erre kis hazánkban nem is olyan régen a nagyhét. Kezdődött a hétfőtől szerdáig tartó parlamenti üléssel, szokás szerint éles viták, szeretetlen hangok a teljes patkóban. Milyen szép is lett volna, ha Semjén Zsolt, a KDNP elnöke szólásra emelkedik békességet, elcsendesedést kérve az országra nehezedő gondok idején, legalább húsvét közeledtén. Álom, álom, édes álom.
A kormánymédia hihetetlen össztüzet zúdított a főpolgármesterre a Pesti Úti Idősek Otthona miatt úgy, hogy szokás szerint a megtámadott nem kapott szót. Végre elérkeztünk nagypéntekhez, amely minden hívő keresztény életében fontos nap. A protestánsok számára nagypéntek az ünnepek ünnepe, a Jézus kereszthalálára való emlékezés felülírja talán még a húsvéti örömhírt is. Ezen a szomorú napon a hívők számára a böjt nem csupán azt jelenti, hogy nem esznek húst, de némi önmérsékletet, önmegtartóztatást kell gyakorolniuk mindenben, hogy ne szaporítsák bűneik lajstromát. Néhány éve már munkaszüneti nap.
Senki nem haragudott volna meg hithű református miniszterelnökünkre, ha ezen a péntek reggelen elmarad szokásos interjúja a Kossuth rádióban – de még csak nem is különbözött a többitől. Ez elsősorban a riporter hibája, hisz a beszélgetést a politika irányába vitte, pedig tán a miniszterelnöknek is felüdülés lett volna egy rendhagyó beszélgetés nagypéntekről, húsvétról. Így viszont a nagypénteki lelkülethez nem illő mondatok is elhangzottak. „Van az ellenzék. Minden tiszteletem – már amennyire ez lehetséges – az ellenzéké, és azt is látom, hogy járvány idején sincs más a fejükben, mint hogy hogyan lehetne a kormányt gyengíteni, és kormányra kerülni, ami szép ambíció, de egyelőre egy idősotthon működtetésével sem tudnak megbirkózni.”
Nem túl elegáns mondatok. Először is a mindenkori ellenzék mindenhol a világon kormányra akar kerülni, a Fidesz is ellenzékből ezért küzdött. Másodszor, egy budapesti idősotthonban történteket a teljes ellenzékre rákenni enyhe túlzás. Harmadszor, még közel sem tisztázott, hogy a felelősség kit terhel, de remélhetőleg majd egy alapos vizsgálat után a felelősök nem úszhatják meg következmények nélkül. Az viszont biztos, hogy az azóta már kórházba került betegeknek, az otthonban máig rettegésben élő öregeknek, az elhunytak hozzátartozóinak teljesen mellékes, hogy kit kellene szidalmazni, Karácsonyt vagy Sára Botondot, netán az otthon vezetőjét vagy a járványügyeseket, esetleg mindnyájukat. Nem lehetett volna kihagyni ebből a háborúból az embereket legalább húsvétkor?
Az ellenzék ugyan áhítozik a hatalomra, de a 2022-es kampányát még nem kezdte meg. A kormánypártok viszont teljes gőzzel úgy kampányolnak, mintha választások előtt állnánk. Nagypénteken a pécsi nyugdíjasok „Tisztelt Nyugdíjas Honfitársaim!” megszólítással kaptak e-mailt Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselőtől. Aki jóhiszeműen egy húsvéti üdvözletet várt, nagyot tévedett. Subject: A Kormány visszaépíti a 13. havi nyugdíjat. A kormányt nagy K-val írja, ez nyilván a tisztelet jele. Örömmel tájékoztatja honfitársát arról, amitől akkor már napok óta zeng-zeng-zeng a sajtó, ember nincs, aki még ne tudná. A levél elmaradhatatlan mondata, drámai csúcsa: „Amit 2010 előtt a balliberális kormányok elvettek, azt most a nemzeti kormány visszaépíti.” Húsvétról egy szó se, mintha nem is lenne. Mi ez, ha nem kampány?
Egy hónappal a járvány kitörése után – amikor végre már lehetett kapni a gyógyszertárakban is maszkot – Simicskó István húsvéti nyuszi helyett maszkokat osztogatott az utcákon, tereken, rendelőkben. Ezzel még nem is lenne baj. Az viszont gusztustalan, hogy az egyszerű sebészi maszkokat fideszes színekbe és saját arcképébe csomagolta. A Facebookon büszkén reklámozta is akcióját, pedig jobb lett volna mélyen hallgatni. Egy kereszténydemokrata képviselő biztos ismeri Máté evangéliumának sorait: „Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Máté 6, 3-4) Mi ez, ha nem kampány?
A Tízparancsolatra előszeretettel hivatkozó Kásler Miklóstól is furcsa, hogy az egyik kórházigazgató főorvost nagypénteken rúgta ki, a másikat húsvétvasárnap. Mi volt ilyen sürgős? Nem tudott volna várni néhány napot két embertársa megalázásával? Persze egy rendes hívő keresztény megbocsátja politikusainak ezeket a botlásokat, de remélhetőleg azoknak is megbocsátanak, akik tükröt tartanak eléjük.
Mielőtt valaki elkezdene mutogatni az ellenzékre, igaza van. Példaképnek ők sem felelnek meg. Eléjük is lehetne tükröt tartani, de ahhoz már egy másik tükör kell. Senki nem kéri a keresztény politikusoktól, hogy szentként viselkedjenek, de az jogos elvárás, hogy ne legyenek álszentek. Talán segít a Szentlélek, eljött pünkösd ünnepe.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/22. számában jelent meg május 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/22. számban? Itt megnézheti!
