De akkor elébe állt Geréb, széthúzta vigyorogva a száját, és kedélyes fejbólintással ezt kérdezte tőle: – Jó volt? Nemecsek ráemelte nagy, kék szemét, és felelt: – Jó volt – mondta csöndesen, és hozzátette: – Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe nyomtatok. (…) És ha még egyszer a vízbe nyomtok, és még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is, meg holnapután is. Ez a kiragadott idézet a magyar irodalom egyik legnemesebb lelkű hősét, a kis Nemecsek Ernőt idézi. Molnár Ferenc alakját, akinek tragédiáján keresztül rengeteget tanulhatunk barátságról, lojalitásról, hazaszeretetről, árulásról és végső soron a halál hiábavalóságáról.
Nemecseknek és barátainak, a Pál utcai fiúknak megrendítő története elválaszthatatlanul összeforrt Budapesttel, a Józsefvárossal és a Ferencvárossal. Ez a történet nemcsak Molnárt, a várost is híressé tette. A Pál utcai fiúk először 1905–1906 között a Tanulók Lapjában jelent meg folytatásokban, majd egy év múlva már könyvként is, azóta pedig folyamatosan adják ki itthon és világszerte a regényt, amelynek helyszíneit külföldi és magyar könyvrajongók keresik fel a Pál utcai fiúk nyomát kutatva. Bár az akkori grund már rég nincs meg – igaz, a nevet, az einstanddal és a gittegylettel együtt, sokan sokféleképpen próbálják meg továbbéltetni –, Nemecsekék szelleme azóta is itt él velünk. Talán leghűbben a Füvészkert idézi meg azt az egykor volt kort, az ottani fák és pálmaházak között járva elevenedik meg leginkább lelki szemünk előtt a gyerekek álmokkal teli élete és vívódása. Molnár Ferenc regényhősei az elsők között voltak, akik zsánerszobrot kaptak a fővárosban: a könyv megjelenésének századik évfordulójára, 2007-ben adták át Szanyi Péter ötalakos szoborcsoportját a Práter utcában, a híres üveggolyós jelenetet ábrázolva.
A napokban azonban a regény főszereplője, a kis Nemecsek kapott saját szobrot. Egyszerre szép és tragikus a gesztus: a törékeny, szőke kisfiú a Füvészkertben, a Viktória-ház egyik medencéjében várja a látogatókat, ott, ahol a könyv szerint a Pál utcai fiúkkal rivális banda, a vörösingesek két végrehajtója, a Pásztor testvérek megfürdették a fiút, aki halálos kimenetelű tüdőgyulladást kapott. Zsigó András keramikus, szobrász műve épp ezt a tragédiát próbálja megragadni, a maga megindító „nemecsekernőségében” ábrázolja a kisfiút, aki az óriási tavirózsák között úgy veszik el, mint ahogy alul maradt az életért vívott harcban.
A várost ellepő giccses zsánerszobrok sorában a kis Nemecsek üde kivételnek számít, amellyel jó lesz szembetalálkozni, amikor a Füvészkertben járunk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/34. számában jelent meg, 2019. augusztus 23-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/34. számban? Itt megnézheti!
