A hosszú évek óta a káosz szélén táncoló, egyébként olajban dúskáló Venezuelában megelégelték a még a néhai Hugo Chávez által foganasított „emberarcú szocializmust”. A hiperinfláció, a folyamatos nélkülözés, éhséghullámok és pokoli közállapotok közepette az ellenzéki – de amúgy szociáldemokrata Népi Akarat nevű párt újsütetű parlamenti házelnöke – Juan Guaidó a buszsofőrből elnökké avanzsált Nicolás Maduro ellenében ideiglenes államfőnek kiáltotta ki magát. A január 23-ai akcióra szinte azonnal reagált az Egyesült Államok, Guaidót ismerve el elnöknek. Egyúttal „kedvesen” jelezte a szövetségesek felé is, legyenek szívesek hasonlóképp tenni.
Miközben a Trump-adminisztráció felhívásának eddig Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Kanada mellett mintegy tucat latin-amerikai ország is eleget tett, a másik térfélen sem tétlenkedtek: Oroszország azonnal az amúgy nemrég vitatott körülmények között újrázó Maduro elnök mellé állt, majd Putyinékat Törökország, Kína, Mexikó és a „reformbalos” Sziríza vezette Görögország is követte. A harcvonal felállt, az ENSZ-ben pedig már össze is csapott a témában az amerikai és az orosz fél.
Menekül a káosz elől a venezuelai lakosság | Magyar Hang
A lakosság harminc százaléka már kikérte a hivataloktól azokat a papírjait, amelyekkel elhagyhatja az országot.
Úgy néz ki tehát, az idei év amerikai–orosz „hibrid hidegháborújának” egyik színtere Venezuela lehet; ahol ádáz csata várható az állítólag a globális olajtartalékok mintegy 20 százalékáért. Nem csoda, ha az éves venezuelai export mintegy 40 százalékát felszívó, Chávez által szinte megállás nélkül ostorozott Egyesült Államok a helyzetet látva azon nyomban mozdult, ahogy a moszkvai ellenreakció sem rendhagyó. Láttuk ezt már korábban kismilliószor a világ számtalan pontján, ahol az ember orrát megcsapta az olajszag. Így legyinthetnénk, ezúttal sincs semmi látnivaló, lehet továbbmenni. Igen ám, de a háttérben ott rejlik a Trump–Putyin-szál.
Ha valaki kizárólag a Trump-kritikus amerikai sajtóból tájékozódik, az elnök 2016-os megválasztása óta szinte mást sem lát, mint annak a kérdésnek a már-már hisztérikus habosítását, hogy vajon az oroszok mennyire nyúltak bele a Trumpot az ovális irodába röpítő voksolásba. Azaz, Putyin mennyire van bent a spájzban. Ebben a dimenzióban Trump nem más, mint az orosz elnök sakkfigurája. Fontos azonban hangsúlyozni: az orosz behatást bizony komolyan kell venni, az ügyben indított megannyi vizsgálat szerint nagyon valószínű, hogy lehettek, lehetnek kapcsolatok, mi több, diplomáciailag kínosak is a két fél között, bárhogy is próbálja azt szépíteni Trump és környezete.
Az ország, ahol a készpénz megfizethetetlen | Magyar Hang
Venezuelában a havi nyugdíjból két és fél kiló kenyeret lehet venni, vagy kicsit több, mint fél kiló húst.
Inkább az a kérdés, célravezető-e görcsösen egy témára felfűzni a kritikát. Egy „nemes cél” (a venezuelai olaj) ugyanis egy pillanat alatt képes keményen egymásnak feszíteni az „orosz mestert” és az ellenérdekeltek által csak padavánként láttatott amerikai kollégáját, ami nagy pofon (lehet) a Trump-ellenes erők számára.
Egyúttal intő jel a demokraták számára is. Önmagában az „orosz szál” démonizálása, ahogy a konkrét tartalom nélküli közösségi médiás celebkedés (lásd a frissen megválasztott ifjú demokrata képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez), édeskevés lesz ahhoz, hogy legyőzzék a jelenlegi elnököt a 2020-as választáson. Valódi alternatíva híján, legyen szó a migrációról, az egészségügyről, az adópolitikáról vagy épp a külpolitikai érdekekről ugyanis az elnökjelöltség csupán egy valóságshow díszletei között megrendezett szereplőválogatás látszatát fogja kelteni.
Pánikszerűen vitték el a menekülteket a Balaton partjáról | Magyar Hang
Magyar származású menekültek és rokonaik érkeznek hazánkba a káoszba süllyedt Venezuelából. Őszödön migránspánik tört ki miattuk.
A „teljesen mindegy, mit mond Trump, mi ellenezzük” jelszó egyre kevésbé kreatív, ahogy az is sokat elmond majd a demokratákról, ha az egyetlen értelmes alternatíva az a 78 éves Bernie Sanders marad, aki sokadjára jelentkezik az elnökségre. No, nem azért, mert a magát demokratikus szocialistaként jellemző vermonti szenátornak ne lenne egyébként vitaképes – leginkább az egészségügyre fókuszáló – programja, hanem, mert az tökéletes bizonyítéka lenne annak, hogy a demokraták mantrái a nagy megújulásról, a fiatalos dinamizmusukról, Amerika megújításáról pont olyanok, mint egy Instagram-sztori: illékony, és hamar eltűnik a süllyesztőben.
Hogy addig mi lesz Venezuelával? Egyelőre sok minden lehet, még egy polgárháború sincs kizárva, Maduro ellenáll, miközben azért az aranytartalékot is magához vette volna a Bank of Englandből, egyelőre mindhiába. Az biztos, tízmilliók szenvednek továbbra is miatta. Az amerikai–orosz ütközés ugyanakkor jelzi, a geopolitikai realitás nem egymás folyamatos és kritika nélküli derűs simogatása, hanem az, hogy a saját érdek mindent felülír. Akár a Putyin és Trump közötti viszonyt is. Így az immár három éve feszegetett „orosz szálat” is ezen a szemüvegen lenne érdemes boncolgatni, egyúttal valós alternatívát kell kínálni az amerikai választóknak 2020-ra.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
