Láthatóan zavart kelt a kormányzó pártban és holdudvarában, hogy nyilvánvalóvá vált, amit immár évek óta hangoztatok: a Fidesz már nem az a konzervatív, keresztény és polgári párt, amely 1998–2002 között ezen értékek mentén kormányozta az országot. A zsákból kilógó szög, mi több, a kibújt lóláb azáltal vált láthatóvá, hogy a Fidesz európai pártcsaládja, a Néppárt nem tűrte tovább a bunkóságot, és legalábbis felvetették a Fidesz kizárását a gyűjtőpártból. Pedig azt hitték, hogy bármeddig elmehetnek, és a sokadik vacsorai szellentéskor sem jegyzi meg egyik nyugat-európai konzervatív párt sem, hogy Entschuldigung Orbán úr, de azért ne dörrentsen már ennyiszer az orrunk alá!
Ezt persze nem hagyhatta szó nélkül egykorvolt ikonom, az immár káromkodáspápa Bayer Zsolt sem. A megtévesztő módon Magyar Nemzet fejléccel megjelelő színes kormányzati propagandakiadványban fejtette ki, hogy mivel szerinte a Néppártban „új elvtársak” vannak, jobb lesz a Fidesznek az Európai Néppárton kívül – a szélsőjobb pártjai között. Úgy látszik, a Népszabadság egykori munkatársa nem hallotta jól, amikor azon a bizonyos lakossági fórumot végighallgatván személyesen fejtettem ki neki e tárgyban a véleményemet. Bár a fociultrákkal vegyített nyugdíjaskommandó engem gyalázó üvöltözése tényleg nehezítette a hallhatóságomat.
Gulyás Balázs publicista
Élőben vontam felelősségre Bayer'Mocskosszájú' Zsoltot. Arcukat eltakaró Fradi-ultrák védték az ötös számú Fidesz-párttagkönyvv tulajdonosát, de azért sikerült tőle kérdeznem. 👌🇭🇺 Minél több...
A Bayer által emlegetett „régi elvtársak” a Fideszben vannak, immár többen, mint az utódpártban. Mind a holdudvara, mind a vezetősége, mind az államigazgatás csúcsai dugig vannak volt kommunistákkal. Vegyük csak az állandóan kommunistázó Kövér László házelnököt, akit Orbán egy rendszerváltáskori interjúban nemes egyszerűséggel reformkommunista meggyőződésűként definiált. Vagy vegyük az Orbán kormányokban összesen tizenhárom éve belügyminiszterkedő Pintér Sándort, aki a rendszerváltás előtt párttitkár volt (és nem átallott egy III/II-est kinevezni államtitkárának). De maga Orbán is KISZ-titkárként kezdte a politizálást, csak úgy, mint rettegett antagonistája, az őszödi szónok.
Kifejezetten olcsó húzás az is Bayertől, hogy egy elhunyt politikai idol, jelesül Helmut Kohl véleményét igyekszik megtippelni a jelen helyzetről (szerinte ugyanis Kohl „fejvesztetten menekülne” a mai Néppártból). Ez akkora „Imre, te mit tennél”-ezés, hogy Gyurcsány sírva könyörög a receptért.
„És akkor Daul, Weber, Juncker, Merkel és a többiek végre nyugodtan összefoghatnának Sorossal is és Sargentinivel is” – mármint, ha a Fidesz a néppárti döntést megelőzve elhagyná a pártcsaládot, és Európa szélsőjobbosaival keresné a szövetséget, lamentál a trágárságkirály ugyanott. Ez egy akkora önfeljelentés, mint a Burdzs Kalifa. Mert akkor ezek szerint a naponta ezerszer arcunkba tolt propaganda ellenére a fenti személyek eddig mégsem fogtak össze...
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
