Május volt. Délelőtt megírtuk a matekérettségit is. Azt beszéltük a Robikával edzésre menet, hogy ha ez sikerül, nem rajzolunk akkor már ebben az életben több végtelent meg gyökjelet, és a számológépünkbe sem fog már elem kelleni. Fel lehetett addig a szűk zakót a vállfára tenni egy kicsit. Idő volt még, míg a pontszám kiderül. Szél kócolta össze a hajunk az uszoda felé, és szél kócolta össze a sétány bokrait. Bíztunk az érettségiben. Jókedvünk volt valahogy, nem szerettünk pedig szélben edzeni. Megfújta az ember vállát a szél, és összeborzolta a passzok íveit. Egyszerre volt könnyebb és nehezebb a labdát szélben megszárítani. Amikor meg levegőt vettünk edzés végén, a levezetés alatt, leveleket fújt a szánkba a szél, vagy klóros hullámokat.
Lábszag volt az öltözőben aznap este is, és állott levegő. Levettük a vállfáról a kinyúlt köpenyünk, és indultunk a medence felé. Nem volt kedvünk a számokról beszélgetni már. 2003 volt, Eminem-dalt játszott a rádió, és könnyebb volt átöltözni így kicsit, holott a vizes fecskénél kevés dolog kellemetlenebb. De fázni, meg gondolkodni nemigen maradt idő, jött az Öreg ugyanis, a sípjába fújt, és mondta, hogy húsz hossz hangoló. Benyálaztuk a szemüveget, szorosra kötöttük a pertliket, és ugrottunk is bele.
Eszembe jutott úszás közben az osztálykirándulás. Az utolsó. Amire nem mentem végül el. Eszembe jutott, hogy amiatt mondtam róla le, mert épp akkor jött hozzánk a válogatott edzeni. Eszembe jutott, amikor elmondta az Öreg, hogy itt fog néhány napig a kranji Eb-re készülni a csapat. Minálunk, az olimpiai bajnokok. Hihetetlennek tűnt az egész. Eszembe jutott, amikor megkérdezte egyszer edzés után a Robikától meg tőlem is, hogy na, suta balkezesek, ki nektek a kedvenc játékosotok, és egyszerre mondtuk, hogy a Benedek Tibor. Megbeszéltük utána a Robikával, hogy amikor kérdezte az Öreg, a döntő jutott először eszünkbe, a sydney-i. A Benedek góljai. Eszünkbe jutottak a lefordulásai, a passzai, ahogy bevágja a ziccereket, és eszünkbe sem jutott mást mondani. Pedig a többiek is nagyok.
Eszembe jutott aztán, amikor először láttuk meg a Benedeket. Egyszerre dobbant meg talán a szívünk a szélben, a kinyúlt köpeny alatt. Eszembe jutott, hogy aláírást kérni mentünk hozzá oda. Eszembe jutott a komolysága, eszembe jutott a válla. A tekintélye jutott eszembe a vízben, a matekérettségi napján, a húsz hossz hangoló alatt.
Eszembe jutott a tekintete is. Amikor összenéztünk véletlenül egy sorozat közepén vele, két sípszó között. Piros volt a klórtól a szeme. Fáradtnak tűnt, de eltökélt volt, és nyugodt. Ez az elszántság azóta is sokszor eszembe jutott. Eszembe jutott aztán a hang, ahogy a háló szottyant, ha gólt lőtt a Benedek, és hogy milyen sokáig rezgett a kapuvas a bombáitól. Eszembe jutott, hogy úgy éreztem, összeszedettebben lövök, ha felidézem magamban a mozdulatait. Eszembe jutott, hogy vajon ő is érezte-e a pékség felől jövő finom illatot, és hogy ő is megéhezett-e velünk együtt vajon. És végül, az utolsó hossz előtt még egy kép eszembe jutott.
Hosszú volt egyik este az edzés, hosszabb a szokásos estinél. Emberhátrányos helyzeteket gyakoroltatott velünk az Öreg. Oda kellett volna a blokkal érni minden lóbáló kéz elé. A Robika a falban állt, nekem meg a rosszkéz-átlövőre kellett kiugrani. A válogatott is fórokat játszott a túlsó kapunál. Erőtlen volt már a lábam, és el is bambultam kicsit. Gólt lőtt rólam valaki. Jól lebarmolt az Öreg. Lett volna még pár hossz levezetés, de én a medence partján lógattam a lábam. Átfújta a szél a tüdőm, és megfújta a szél a vállam. Eszembe jutott a Balaton-part, eszembe jutottak az osztálytársaim.
És akkor lefröcskölt valaki, és kiabált felém, hogy hé, balkezes! Levezetés? A Benedek volt, és úgy láttam, elmosolyodik. Ugrottam is. Egymás mellett úsztunk pár hosszon át. Aztán ő végzett, és kiszállt. A sapkáját ott felejtette véletlenül. Eszembe jut néha, hogy az a sapka a lúdbőrző vízen lebeg, tán azóta is. Fektetett nyolcas a medence-végtelen hullámain.
Olvasna még Vass Norberttől? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 27. számban? Itt megnézheti!