Kádár-kori álmokat idéz fel a jegybank 180 lépés a magyar gazdaság fenntartható felzárkózásáért című műhelymunkájában, amikor arra próbál jelenkori receptet adni, miként lehetne legalább megközelíteni az osztrák gazdaság teljesítményét. A mini kormányprogramnak is beillő tanulmány 14 átfogó területen fogalmaz meg konkrét javaslatokat, hogy tíz év alatt megduplázódjanak a magyar bérek, és elérjük az osztrák életszínvonal 80 százalékát. A Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) programjáról szakértők egyöntetűen állítják: minden tekintetben jó összeállítás született. Nagy kár, hogy a kormány elmúlt nyolcéves gyakorlata – különösen az egészségügy és az oktatás terén – köszönőviszonyban sincs a jegybanki csomaggal.
A tanulmány egyik nagy értéke, hogy őszintén szembenéz a valósággal. Azzal indít: ha hazánk nem hajtja végre a szükséges reformokat, akkor 2030-ra sem kerülünk közelebb az osztrák életszínvonalhoz. Ez nyílt beismerése annak, hogy a jelenlegi pályán nem megy tovább, és az elmúlt 10-15 évben egyik kormány sem hajtotta végre azokat a reformokat, amelyek nélkül esélyünk sincs felzárkózni.
Jobb oktatás helyett presztízsberuházásokra költünk
Pogátsa Zoltán szerint hazánk az egészségügy és a szociálpolitika terén is keveset költ.
– További fontos pozitívuma az anyagnak, hogy tudásalapú társadalom képét vázolja fel, és minden javasolt intézkedés szervesen illeszkedik ezen irányvonalhoz. Igaz ez az egészségügyre is – mondta a Magyar Hangnak Kincses Gyula egészségpolitikus. A szakértők abból indulnak ki, hogy a magyar lakosságnak rossz egészségi állapota nagy versenyképességi hátrányt jelent. Ezért az állami ellátás racionalizálása, pénzügyi revíziója, a hálapénzzel való leszámolás, az öngondoskodás erősítése, a magánegészségügy szabályozása és a megelőzés hangsúlyos szerepet kap a csomagban. Minden eddiginél árulkodóbb, hogy a javaslatok egy része – mint például adókedvezmény a vállalati egészségügyi csomagokra és a magán-egészségbiztosítások számára – kifejezetten a magánszolgáltatók térnyerését segíti elő. Azért is érdemes ezzel a kérdéssel nyilvánosan foglalkozni, mert a 300 forintos vizitdíj 2008-as eltörlése óta nem lehetett értelmes vitát folytatni az állami és a magánegészségügy határairól, így az utóbbi lopakodva nyert teret. Ma már a 20 és 60 év közöttiek többen fordulnak magánszolgáltatókhoz, mint az államihoz. – Ezért kell szabályozni ezt a területet is, különben marad a feketegazdaság, és a beteg sincs biztonságban – tette hozzá a Kincses.
A teljesség igénye nélkül érdemes még felidézni néhány javaslatot, amelyekkel maradéktalanul egyet lehet érteni: például minden állampolgárnak évente legalább egy szűrővizsgálaton kellene rész vennie, de a szakértők felhívják a figyelmet a tömegsport, a vállalati sportkörök és a stresszkezelési tréningek támogatásának szükségességére is.
Alapjaiban forgatnák fel tehát a magyar egészségügyet, de ugyanez áll az oktatás területére is. A tanulmány kendőzetlenül ír a lesújtó PISA-eredményekről, és megállapítja, hogy a nemzetközi tesztek eredményei alapján a magyar diákok elsajátítják a kitűzött tananyagokat, azonban nem tudják a tanultakat megfelelően alkalmazni a valós életből vett példák esetében. Ezért a magas szintű közoktatás és felsőoktatás megteremtéséhez nemcsak több állami ráfordítást vagy a magántőke intenzívebb becsatornázását tartja szükségesnek, hanem a nyelvtudás, az informatikai vagy a természettudományos ismeretek javítását is. A szakértők szerint népszerűsíteni kell a feliratos filmeket és sorozatokat, a közoktatás végére minden diáknak le kell tennie legalább az angol középfokú nyelvvizsgát. Sőt, azt is lehetővé kellene tenni, hogy minden tantárgyból lehessen angol nyelven középiskolai felvételizni és érettségizni, és be kellene vezetni a matematikán felül a kötelező természettudományos érettségit is. Az alapfokú oktatásban a képességfejlesztésre és a gyakorlati tudnivalókra koncentráló új Nemzeti alaptanterv kidolgozását tartják szükségesnek, emellett növelnék a tanítók létszámát, és opcionálisan bevezetnék a nulladik évfolyamot az általános iskolákban. Se szeri, se száma a reformötleteknek: így szó van a bürokráciacsökkentésről, az állami szektorban a béremelésről, a munkát terhelő adók további csökkentéséről, százezer külföldön dolgozó hazacsábításáról, több bölcsődéről, a közmunkásokat átképző programok hatékonyságának növeléséről, a kezdő vállalkozások hároméves adómentességéről, a fiatal és női vállalkozók fokozott támogatásáról, az M1 és M7-es autópályák háromsávossá tételről, vagy a banki költségek csökkentéséről.
Minden jel arra mutat, a jegybanknál jól azonosították a legfontosabb problémákat, az egyes ágazatok képviselőinek javaslatait, megoldásait is beépítették az anyagba. A gond csak az, egy részük épp ellentétes azzal, amit a kormány jelenleg csinál. Vegyük az egészségpénztári be- és kifizetések célzott ösztönzését – a tanulmány készítői fontos elemnek tartják. A kormány júniusban benyújtott jövő évi adócsomagja azonban eltörölte ennek kedvező adózását a kafetériarendszer átalakítása címén. Igaz, Varga Mihály pénzügyminiszter az NVT ülése után bejelentette, hogy a kormány álláspontja változhat az egészségpénztári megtakarítások kedvezménye kapcsán.
Kafetéria: „a kormány most hirtelen satuféket nyom"
Azért sem értik a szakértők a tervezett változásokat, mert a kormány még tavaly is bővítette a kedvezményesen adható céges juttatások körét.
A sor folytatható az oktatási javaslatokkal is, amelyeknek célja a 25–34 éves korosztályban az egyetemeken végzettek arányának növelése a 40 százalékra. Ez is szembemegy az Orbán-kormány elmúlt nyolcéves gyakorlatával, de a jövő évi költségvetésben sincs nyoma, hogy az oktatás a stratégiai jövőt építő ágazat legyen. Épp ellenkezőleg, mindössze plusz 15 milliárd forintot kap a terület, ami a 2,7 százalékra tervezett inflációt is beleszámítva a szinten tartáshoz sem elég.
További ellentmondás, hogy a tanulmányban egy sor olyan feladatot fogalmaznak meg, amelyek megvalósításához nagyon sok pénzre van szükség, de nem látni a forrását. Ráadásul szerkezeti reformokról lenne szó, melyeknek termelékenységet, növekedést serkentő hatása csak több év alatt mutatkozna meg. Így kissé illuzórikusnak tűnik a felvázolt fejlődési pálya, miszerint – ha a kormány végrehajtaná e reformokat – 2030-ig a bruttó hazai termék (GDP) évi 4-4,5 százalékos ütemben bővül, a termelékenység ezzel egyező ütemben javul, a beruházási ráta évi 23-25 százalék körül alakul, a GDP-arányos államadósság 38 százalékra esik, az átlagkeresetek havi 650 ezer forintra nőnének.
Önmagában már azt is kedvezőnek tartja minden érintett, hogy egy jó szakmai anyag alapján lehet vitatkozni. A pénzügyi tárca ugyanis ezt a tanulmányt is beépíti a versenyképességi stratégiába, amelyet ősszel mutat be a kormánynak.
Amit szabad Jupiternek...
Ha nem lehet megbízni abban, hogy az üzleti vagy egyéb kapcsolatokban a felek megtartják a szavukat, az rendkívül káros bizalmatlansági légkört teremthet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 10. számában jelent meg, 2018. július 20-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 12. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
