A BMW-gyár magyarországi letelepedésével túlságosan függeni fog a magyar gazdaság a járműipartól, ami igen nagy veszélyt jelent. A beruházás a BMW versenyképességét növeli, s nem az országét, hiszen nem tudásalapú magyar munkahelyeket jelent. Egyébként sem látható az az átfogó nemzetstratégia, amely a tudásalapú társadalom felé segítené az országot, pedig a gondolkodó, kreatív és intelligens emberek országává kell válni – nyilatkozta a Magyar Hangnak Csath Magdolna, a Szent István Egyetem professor emeritája. A teljes interjú! – A német autógyár a minap jelentette be, hogy összeszerelő üzemet épít Magyarországon. Vélhetően az adókedvezmény és az állami támogatás is szerepet játszott a döntésében. Jó ez a magyar versenyképességnek?
– A nemzetközi hírek szerint a szlovákok harmincszázalékos állami támogatást ígértek a gyár felépítéséért cserébe. Ennél tehát biztos többet ajánlott a magyar kormány. Sajnálom, hogy nem ismert az adat, pedig közpénzről van szó. Egy ilyen beruházásnál először azt kell vizsgálni, milyen hatással lesz a költségvetésre. Az állami támogatás biztosan jelentős terhet jelent a büdzsé számára, de kérdés az is, hogy mekkora értékű a termőföld, amelyet kivonnak a termelésből, illetve hogy ezért mennyit fizet az autógyár. Azt sem tudjuk, hogy kap-e adókedvezményt, s ha igen, mekkorát és mennyi ideig. Vagyis ismerni kellene a részletes adatokat, azaz hogy mibe kerül összességében a költségvetésnek a beruházás, és mikorra térül meg.
Csak a kicsiket hibáztatják
Sürgős lépéseket kell tennünk az egész hazai gazdaság versenyképességének növeléséért.
– Erre azt a választ szokták mondani, hogy nagyobb összefüggéseiben kell nézni a beruházást, hiszen sok magyar munkahely létesül.
– A második vizsgálandó kérdés éppen ez, vagyis hogy milyen minőségű munkahelyek jönnek majd létre. Várhatóan újabb összeszerelő munkahelyekről van szó, ráadásul a géppark már nagymértékben robotizált lesz, így sokkal kevesebb emberre lesz szükség a működtetéséhez. Ami pedig a beszállítási lehetőségeket illeti, nyilván lesznek magyar beszállítók, de azok is járműiparfüggő vállalkozások, és valószínűleg nem a kutatás-fejlesztést végzik a BMW számára. Vagyis szemben azzal, amit mostanában a gazdaságpolitikusoktól hallhatunk, hogy a nagy hozzáadott értékű termelés felé kell elmozdulni, ez a beruházás nem ezt az irányt képviseli. A harmadik kérdés, hogy miként befolyásolja ez a befektetés a gazdaság szerkezetét. Pillanatnyilag a magyarországi export mintegy harminc százalékát teszi ki a járműipar. A BMW-gyár üzembe állásával ez akár negyven százalékra is emelkedhet, ami azért veszélyes, mert bármi történik a világpiacon, azt azonnal megérzi az autóipar. Vagyis Magyarország ezzel a beruházással az egy lábon állás felé mozdul el. Ez nagyon kockázatos. Összefoglalva azt mondanám, mostanra már valóban a tudásalapú gazdaság irányába kellene lépnie a magyar gazdaságnak, s leszakadni a járműipar összeszerelő ágáról.
Bod Péter Ákos: Nincs logikus magyarázat a kormány kommunikációjára
Bod Péter Ákos a kormányközeli pályázókról, a tudomány függetlenségéről és arról, miért kellene mielőbb bevezetni az eurót.
– Nagy problémát jelent a magyar gazdaság gyenge versenyképessége. Azzal, hogy újabb összeszerelő üzem létesül Magyarországon, a helyzet nem javul.
– Ezzel a beruházással valójában nem a magyar gazdaság és társadalom, hanem a BMW versenyképessége nő. A nemzetközi szaksajtóban megjelenő írások ezt világosan tükrözik. Azt hangsúlyozzák ugyanis, hogy a magyarországi gyár elindításával csökkenni fognak a cég költségei, részben a jelentős állami támogatások, részben pedig az olcsó magyar munkaerő miatt. Ezzel a cég versenyképessége valóban nőni fog. Egy nemzet versenyképessége azonban nem egyezik meg az országban termelő vállalatok versenyképességének összességével. Előbbi azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság fenntarthatóan fejlődik, képes elkerülni a válságokat, fejleszteni tudja az emberek tudását, képes folyamatosan korszerűsíteni a gazdaság szerkezetét, továbbá egyre több tudást tud eladni a nemzetközi piacon, és nem venni, mint ez esetben.
– Ahhoz, hogy a magyar kkv-k első körös beszállítók legyenek, minden bizonnyal növelni kellene versenyképességüket. Sokak szerint a gyenge magyar versenyképesség oka, hogy a kormány rátelepedett a gazdaságra. Ön hogyan látja ezt?
– A különböző méretű cégek versenyképességét nem lehet összehasonlítani. A tíz fő alatti mikrocégek esetében nem a versenyképesség a legfontosabb kérdés. Ezek általában szolgáltatók, és helyi igényeket elégítenek ki. Az exportra termelő vállalatoknál más a helyzet. Egy társaság az állami támogatással nem igazán a versenyképességét javítja, hanem inkább a többiekkel szembeni előnyösebb gazdasági-pénzügyi helyzetét teremti meg. A cégek versenyképességének alapja – tisztességes versenykörülmények között – a kreativitás, az innovativitás, a kiváló menedzsment és szervezés. Ha pályázati pénzt, esetleg adókedvezményt kap, vagy csökkentik a bürokráciát, az segít, de egy ötlettelen cég versenyképességét az állami pénz sem növeli. Vagyis ez utóbbi esetben elpocsékoltuk a pénzt, mert elvettük a siker esélyét egy jobb teljesítményre képes társaságtól. Tehát nagy baj van, ha nem az innovatív cégek kapják meg az állami vagy uniós forrásokat, mert ez az összeg kidobott pénz lesz. Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy vajon hány innovatív hazai kkv ötletének megvalósítását és termékének, szolgáltatásának nemzetközi piacra jutását segíthetné a BMW-nek juttatott összes támogatás.
– A miniszterelnök 2010-ben meghirdette a munkaalapú társadalom felépítését. Bár azóta nyilvánvalóvá vált, hogy komoly előrelépés csak a tudásalapú társadalom esetében képzelhető el, nem hallani, hogy mi már abba az irányba indulnánk.
– Valójában nem tudni, hogy a kormányfő pontosan a fizikai munkára gondolt-e, amikor ezt a kifejezést használta, vagy a teljesítménynövelés fontosságára. Ha az utóbbira gondolt, akkor semmi probléma. Persze a „szorgalmasan dolgozó magyarok országa” hallatán sokaknak juthat eszébe, hogy azért nem lenne jó a szorgalmasan dolgozó kis hangyák országává válni. Érdemi előrelépésre, felzárkózásra ugyanis csak a gondolkodó, kreatív és intelligens emberek országának van esélye.
– Látszik-e már valamilyen jele az esetleges irányváltásnak a jövő évi költségvetésben?
– A puszta számok nem sokat mondanak. Jelenleg a bruttó hazai termék 1,2 százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre, 2020-ra pedig 1,8 százalékra tervezzük emelni ezt az arányt. A tervezett uniós átlag 3 százalék. Kérdés az is, hogy milyen GDP-hez viszonyítjuk ezeket az értékeket. Ha egy országban tízszer nagyobb a GDP, mint nálunk, akkor az ottani 1 százalék is magasabb összeget jelent, mint nálunk például 5 százalék. Ráadásul az egy lakosra jutó oktatási, kutatási összeg tekintetében nagyon lemaradtunk. És még ez sem minden. A kevesebb pénzt is el lehet költeni hatékonyan, és a többet is el lehet rosszul. Vagyis nem elég a ráfordítás nagyságát mérni, a vele elért hatást, javulást is vizsgálni kell. Például a jó oktatási színvonalhoz a felszereltség mellett elengedhetetlen, hogy a magyar oktató folyamatosan kövesse a világ fejlődését, és az így szerzett ismereteket adja át tanulóknak, hallgatóknak. Vagyis nemzetközi tapasztalatokra lenne szükség. Erre viszont ma csak nagyon kevés pedagógusnak van lehetősége.
– Mi az oka annak, hogy a versenyképességi ranglistákon nagyon visszaestünk az elmúlt tíz évben?
– Alapvetően az innováció és a termelékenység területén nagy a lemaradásunk. Az innovációhoz tisztességes verseny is kell, mert az ösztönöz a folyamatos fejlesztésre. Fontos, hogy ne az állami támogatásért versenyezzenek a cégek, ami nálunk eléggé bevett gyakorlat lett. Az sem biztos, hogy az állam önállóan el tudja dönteni, hogy merre megy a világ, és a változásokba mi, magyarok milyen fajta innovációval tudunk a legsikeresebben bekapcsolódni. Ezért a fejlesztési pénzek lehető leghatékonyabb kihelyezéséhez szélesebb körű stratégiai tervezési megalapozásra, a társadalmi-gazdasági szereplőkkel folytatott szakmai vitára is szükség lenne. Ne feledjük el azt sem, hogy a megvalósítás, az innováció sikeréhez jelentős bürokráciacsökkentésre is szükség lenne. Az államnak egyébként feladata lenne a magyar vállalatok megerősítése, már csak azért is, mert a magyar vállalkozói szektor tehetné válságállóbbá a gazdaságot és egyben – vállalkozó szellemével – növelhetné a dinamizmusát. Hosszú távon gondolkodva a versenyképességet a magyar vállalkozásokon keresztül, a tudásra alapozva kellene erősíteni. Ráadásul nemcsak a vállalkozásoktól kellene elvárni, hogy tisztán, átláthatóan és korrupciómentesen működjenek, hanem a magyar gazdaság minden szereplőjétől, beleértve az államot is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
