Még harminc, legfeljebb negyven jó évünk van, és mindennek vége, legalább is az olaj alapú gazdaságunknak biztosan, hiszen elfogynak a tartalékok. Így már most el kell kezdeni újragondolni azt, hogy milyen energiaforrásokra akarjuk építeni a jövőnket, úgy 2020 táján
Lassan huszonöt éve annak, hogy ez az apokaliptikus vízió elhangzott egy földrajzórámon. A „világvége”, ami az akkori középiskolás tankönyvünkben is szerepelt, persze nem jött el; olaj is akad még a világon, miközben tragikus módon az ebből jelenleg talán a legnagyobb stratégiai tartalékokkal rendelkező ország, a hosszú évek óta a káosz szélén egyensúlyozó Venezuela épp egy polgárháború felé sodródik.
Az, hogy világunk még mindig túlnyomórészt szénhidrogén alapú energiaforrásokra támaszkodik, nem túl biztató, már csak a manapság annyira közkedvelt, és sajnos épp emiatt sokak szerint elinflálódott „fenntartható jövő” miatt sem. Ám az sem igaz, hogy ne történtek volna előrelépések ez ügyben az 1990-es évek óta. Hogy akkor mégis miért kívánkozik mindez ide, annak apropóját egy kedd késő este véget ért konferencia adja.
Immár tizenhatodik alkalommal rendezték meg az osztrák fővárosban a Vienna Congress com.sult elnevezésű gazdasági fórumot, amelyet általában egy héttel a svájci Davosban (a Soros-hívők nagy örömére, az ellendrukkerek bosszúságára) megrendezésre kerülő, ugyancsak a globális gazdasági szereplők részvételével zajló eseményt követően tartanak. A David Ungar-Klein által szervezett bécsi összejövetel néhány aktív politikus, megannyi egykori prominens politikai vezető, döntéshozó, valamint vállalatvezető, tudós és kutató részvételével Európa, és a szűkebben vett közép-európai régió aktuális kihívásaira keresi a választ.
Az idei hívószó a „jövő kialakítása” volt, és Sebastian Kurz osztrák kancellár, illetve Michael Ludwig bécsi főpolgármester fővédnökségével mások mellett Vacláv Klaus volt cseh államfő, három kémiai Nobel-díjas (Ada Jónát, Kurt Wüthrich és Daniel Shechtman), a nagy hadronütköztetővel is büszkélkedő, svájci székhelyű Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) volt vezetője, Rolf-Dieter Heuer, de az egyébként szélsőjobboldali osztrák szabadságpárti Norbert Hofer közlekedésügyi, innovációs és technológiáért felelős miniszter is megosztotta gondolatait a témában.
Még a nem rutinos konferenciára járók is úgy érezhetik, egy idő után egyre inkább közhelynek tűnhetnek az olyan panelek, mint az innováció, a fenntartható energiagazdálkodás, a tudásalapú társadalom- és oktatásszervezés, digitalizáció, mert hogy igazából a prominens előadók bármennyire is mélyen tiszteltek, gyakran ugyanazokat a sematikus dolgokat ismételgetik. Idén Davosban például hiába tolta ezerrel mindennap a tudósításait a CNN, eget rengető dolgok nem derültek ki. A legérdekesebb felvetése pedig talán Ránia al-Másat egyiptomi turisztikai miniszternek volt, aki jelezte, egyre nagyobb megterhelést jelent országa számára a turisták exponenciálisan növekvő száma, ezért gondolkodnak azon, hogy valamiképp, számszerűleg kordában tartsák a páratlan ókori műemlékek, emlékhelyek állapotára, környezetére is komoly hatással lévő tömeget.
A globális felmelegedésről beszélő tudósok nem az emberiség és a fejlődés ellen vannak
Nagy megfejtéseket valahogy így Bécsben sem várt az ember, ám belehallgatva a panelekbe, kiderült, nagyon is érdemes figyelni, mert vannak dolgok, amikre nem árt időről időre felhívni a figyelmet. A legfontosabbakat nagyjából így lehetne összefoglalni:
– Aki nem a tudásba fektet be, az idővel lemarad a versenyben. (Itt valahogy az emberben önkéntelenül is bevillan az összeszerelő üzem kontra hozzáadott kreatív érték nálunk is jól ismert dilemmája.) A fiatalságot rá kell vezetni a tudományok szeretetére, mert, ahogy Ada Jónát fogalmazott: a kutatás egy csodálatos játék. Abban persze van vita, hogy mindezt milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban elérni. Akad, aki szerint az Ázsiában több helyen is alkalmazott, olykor akár túl szigorú és kemény módszerek már csak a túlterhelés miatt is kontraproduktívak lehetnek. Rolf-Dieter Heuer szerint is a fiatalokat nem kényszerrel, hanem játékosan érdemes rávezetni a tudományokra.
– A jelenlegi oktatási modellek egyre nehezebben tudnak megoldást nyújtani a mind dinamikusabbá váló döntéshozatali mechanizmusokra, vagy épp az olyan kérdésekre, hogy a mesterséges intelligenciák és a robotizáció rohamléptékű fejlődésével, alkalmazásával mit kezdjen az ember, akár munkaerőpiaci szempontból is. Arról persze élénk vita folyik, hogy pontosan miként is változzon az oktatás, senkinek nincs ott a kezében a szent Grál ezzel kapcsolatban.
– A globális felmelegedésről, a környezetszennyezés egyre ártalmasabb hatásairól és a környezettudatosságról beszélő tudósok nem az emberiség, vagy a fejlődés ellen vannak, épp ellenkezőleg.
– Az egyre gyorsabb ütemben változó, alakuló társadalom fogyasztói szempontból is válságban van; a folyamatosan növekvő „használatitárgy-éhségünk” környezeti szempontból is aggasztó.
– A cikk elején felvetett gondolatra rezonált az a megállapítás: az emberiség szeret megadni céldátumokat, hogy akkor addigra ez, vagy az fog történni a világgal; figyeljünk oda, találjunk megoldásokat, mert különben nagy gondban leszünk. A megadott jövőbeli dátum ugyanakkor sokakat elkényelmesíthet, hogy „ugyan, messze vagyunk még attól”. Aztán idővel rá kell ébrednünk, hogy a kitűzött időpontok hamar elérkeznek, s még ha egyes előrejelzések túlzóak is voltak, nem szabad illúzióba ringatni magunkat, hanem valós megoldásokat kell keresni az emberiség felvetett problémáira. Ilyen céldátum volt az elmúlt években egyébként a 2020, ami tulajdonképpen már itt van, és sok kilátás nem túl biztató, ezért is mindenképp (és kiváltképp mindenkinek) tenni kell azért, hogy a Föld egy élhető hely maradjon.
Az uniós túlszabályozással digitális szegregátum jönne létre
A konferencián több magyar meghívott mellett Szanyi Tibor is előadott, aki ezúttal is annak az okosfalu-programnak a fontosságát hangsúlyozta, amiről a közelgő uniós választások kapcsán nemrég a lapunknak adott interjúban is beszélt. „Fontos, hogy a város és a falu közötti egyre nagyobbnak tűnő szakadékot megpróbáljuk megszüntetni. A digitalizáció adta lehetőségeket mindenki számára elérhetővé kell tenni, hogy az okostelefonokat a kommunikáció mellett a munkaeszközként is mind többen használni tudják” – véli a szocialista EP-képviselő.
Egy részvételével zajló panelbeszélgetésen pedig többek között arról volt szó, vajon az uniónak az amerikai és például a kínai nyomulást ellensúlyozandó szabályoznia kellene-e a világhálón zajló folyamatokat, hogy így védjék az uniós érdekeket és a felhasználók biztonságát. A manapság a kínai készülékek (így a Huawei vagy a ZTE) lehallgatási képességei miatt kialakult feszültségek kapcsán ismét előtérbe kerülő kérdés élénken foglalkoztatja a közvéleményt; a vélemények a túlszabályozással digitális szegregátum jönne létre felvetéstől a nagy globális internetes szolgáltatások fair adózásáig terjedő széles skálán mozogtak.
A bizalmatlanság maradt, de alakul a digitális jogdíjak körüli hajcihő | Magyar Hang
Az Európai Parlament második nekifutásra elfogadott egy másik, a digitális jogdíjakra vonatkozó jelentéstervezetet is. Ha az uniós tervből valaha lesz valami, az alapjaiban változtathatja meg az interneten megosztott tartalmak (zenék, fotók, videók, cikkek, de akár egy viccesnek szánt, ám jogdíjkötelesnek számító Szomszédok- vagy bármilyen más mém) után járó jogdíjkötelezettségeket.
Érdekes megállapítás volt az is, hogy miközben az Egyesült Államokban az innovatív fejlesztésekre kialakult, és működik a Szilícium-völgy, addig hasonlóan koncentrált inkubátor az EU-ban nem jött létre, így egy esetleges bezárkózás már csak a saját, nagy európai platformok híján sem lenne túl szerencsés; ezért törekszik inkább arra az unió, hogy korrekt adózásra bírja a főleg amerikai hátterű nagy techóriásokat.
Ami a digitális jogokat illeti, többen hangsúlyozták, hogy az EU ezen a téren talán az egyik legprecízebb, a lehetőségekhez mérten talán itt a legjobb a felhasználók adatvédelme. Ezen persze lehet vitatkozni, de az látszik, hogy Brüsszel aktív a témában. Tavaly május végén lépett életbe az ezt szabályozó, GDPR néven ismert általános adatvédelmi rendelet, amiről egyébként Szanyi Tibor megjegyezte, azóta mintegy 80 ezer bejelentés érkezett arról, hogy ezt valamilyen módon megsérthették, ami egy 600 milliós régióra nézve nem egy durva arány. Egyúttal jelzi, az esetleges kilengések ellenére, a piaci szereplők figyelnek és megpróbálnak ügyelni az adatvédelmi szabályokra.
A konferencia végén a szervezők átadták az Arany nyíl elnevezésű életműdíjukat, amit idén a Nobel-díjas kémikus, Ada Jónát mellett az uniós okosfalu kezdeményezéséért, illetve a digitális ügyekben mutatott aktivitásáért Szanyi Tibor kapott. Az elismerést korábban olyanoknak ítélték oda, mint Lech Walesa, a Neil Armstronggal a Holdon ötven éve elsőként járt Buzz Aldrin űrhajós, a többszörös amerikai olimpiai bajnok úszó, Mark Spitz, a volt lengyel miniszterelnök, egykori EP-elnök, Jerzy Buzek, vagy épp Vacláv Klaus volt cseh- és Simon Peresz egykori izraeli államfők.
– Picit furcsa lehet, hogy miközben a jövőről beszélünk, a díjat a múltért kapjuk. Ebben azonban már csak azért sincs ellentmondás, mert én is csak azt tudom mondani, ez nem egy lezárás, hanem épp ellenkezőleg, egy megerősítése annak, hogy ezen az úton, ezekért a célokért kell tovább dolgozni – mondta a szocialista EP-képviselő az elismerés átvételét követően.
