Elindult a gáz pumpálása a Kínába irányuló vezetéken, ami hosszú távon jelentősen megváltoztathatja az erőviszonyokat a földgáz globális piacán. Az Európában nehezedő feltételek ellenére magabiztosabbá teheti Moszkvát a kinyíló ázsiai piac.
Még orosz méretekben is fajsúlyosnak tekinthető az a 30 évre kötött, 400 milliárd dollár összértékű szerződés, amelynek révén a Gazprom az exportját, míg Kína az importját növeli. A most üzembe helyezett, a Bajkál-tó körzetéből induló és a kínai határig 2200 kilométer hosszan futó gázvezeték a tervezett 38 milliárd köbméteres teljes kapacitását 2025-ben éri el. A perspektivikus kínai piac megnyílása a lehető legjobbkor jött az európai piacon kemény kiszorítósdit vívó Gazpromnak. S ha e piac rohamosan növekvő étvágyát nézzük, akkor túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Szibéria Ereje nevű vezeték elkészülte nemcsak szorosabbra vonja Kína és Oroszország viszonyát, de javítja Moszkva pozícióit is a nemzetközi gázpiacon.
A Gazprom és China National Petroleum Corp. (CNPC) még 2014 májusában állapodott meg a Szibéria Ereje vezeték megépítéséről. A kelet-szibériai mezőkről a kínai határnál lévő Blagovescsenszkig futó, a Gazprom által üzemeltetett vezeték készült most el, onnan már kínai csövön át pumpálják tovább az orosz gázt egészen Sanghajig. Közben Moszkva és Peking már a vezeték második szakaszának építését tervezi, amely a keleti part iparvidékeit szolgálná ki.
S miközben az európai piacokon az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszorítsa onnan az orosz gázt, a kínai piac lélegzetvételhez juttathatja a Gazpromot. Az orosz holding évi nagyjából 230 milliárd köbméternyi exportjának nagyjából 90 százaléka megy Európába. Ez a piac továbbra is az első számú prioritás marad. Azért növeli Moszkva most a szállítási útvonalakat, hogy ezzel minimalizálja Ukrajna zsaroló potenciálját. Ha néhány éven belül elkészül az Északi Áramlat bővítése és a Török Áramlat is, akkor akár le is állíthatná az Ukrajnán át futó tranzitot.
Kína felé tolja a Nyugat Oroszországot | Magyar Hang
A két ország 2014 után kezdett el látványosan közeledni egymáshoz, azóta formálódik a Moszkva–Peking-tengely.
Ha pedig 2025-től teljes kapacitással működik a Szibéria Ereje, az közel 40 milliárd köbméter gáznak jelent piacot, mégpedig az Európától távol eső kelet-szibériai mezőkről kitermelt gáznak. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Gazprom jobb pozícióból és magabiztosabban tárgyalhat európai partnereivel. Ha pedig a kínai piacban rejlő távlati lehetőségeket nézzük, akkor ennél jóval többet. Kína ugyanis tavaly előzte meg Japánt, és már a világ legnagyobb importőre. Éves gázigénye lassan meghaladja a 300 milliárd köbmétert, az import pedig folyamatosan növekedve elérte a 130 milliárd köbmétert. Pedig az energiamixben a földgáz aránya jelenleg még csak 8 százalék.
Hosszú távon Kína fogja húzni a világ gázfogyasztását, hiszen 2030-ra várhatóan ez a piac 500-600 milliárd köbméter vesz majd fel. Peking ugyanis környezetvédelmi megfontolásból az üzemeket és a háztartásokat is a gázfűtésre állítja át a szénről.
Az orosz gáz a kínai igények nagyjából 15–20 százalékát fedheti le, Peking ugyanis kínosan ügyel arra, hogy egyetlen beszállító ország se dominálhassa a piacot. Ez az arány azonban, mint az előrejelzésekből látszik, abszolút mennyiségben a jelenlegi többszörösét jelenti majd tíz év múlva. Kína most a gáz nagy részét Türkmenisztánból, Üzbegisztánból és Kazahsztánból a közép-ázsiai vezetéken importálja, de vesz még cseppfolyósított gázt Mianmarból, Oroszországból, Ausztráliából, Katarból, Malajziából és Indonéziából is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/50. számban? Itt megnézheti!
