„Nem arra születtek a tyúkok, hogy egy életen át szűkös ketrecben éljenek”

Ki ne emlékezne a nagymama saját készítésű süteményére, amelynek egészen élénk sárga színben pompázott a tésztája! Az a bizonyos plusz, ami miatt nemcsak szebb, hanem finomabb is lett a süti, az udvarban kapirgáló tyúktól származó házi tojásnak volt köszönhető. Sokan állítják, a világ lakosságának jelenlegi igényeit kizárólag szabad tartású tyúkok tojásaival már nem lehetne kielégíteni, de létezik középút az „állatgyárak” és a nagymama udvara között. Ma már egyre több vásárló keres tudatosan olyan élelmiszert, amelynek előállítása a legkevesebb környezeti terheléssel és állati szenvedéssel jár, márpedig a ketrecekben, teljesen mesterséges körülmények tartott tojógépek aligha boldog tyúkok.

Hasonlóképpen gondolták ezt az Európai Unióban is, ahol 2012-ben az állatjóléti szempontokat figyelembe véve szigorítottak a ketreces tartás szabályain. De még így is alig jut nagyobb hely egy A4-es papírlapnál (minimum 750 négyzetcentiméter) egy tojóra, amelyeket a nagyüzemek sokszor eladnak egyéves koruk után. Akik ilyeneket vesznek háztáji tartásra, gyakran azt tapasztalják, hogy a letojt tyúkok félig kopaszok és izomgyengék. Vajon milyen tojás származhatott tőlük?

Nem csoda, ha visszaszorulóban van ez a tartásmód Nyugat-Európában (most 50 százalék körül lehet), sőt a világon máshol, még Délkelet-Ázsiában is, és kezdenek átállni az alternatív – mély almos vagy szabad tartásos –, netán a bio megoldásokra. Idehaza azonban még egészen mások az arányok: az EU-konform ketreces tartás adja a boltok polcain lévő tojások mintegy 85 százalékát, és ezt onnan ismerheti fel a vásárló, hogy 3-as számmal kezdődik a rájuk nyomtatott számsor. A maradék alternatív tartásból származik, és ennek közel fele – mély almos tojásként, amelyet a 2-es kód jelöl – a kolontári Fuchs családi vállalkozásból kerül a boltokba.

– Nem arra születtek a tyúkok, hogy egy életen át szűkös ketrecben éljenek, ezért nálunk madárházas rendszer van. A tojók tágas térben röpködhetnek, kapirgálhatnak, ülőrudak és tojófészkek állnak rendelkezésükre, úgy élhetnek, mint a baromfiudvarban, csak a szabadba nem mehetnek ki – magyarázza lapunknak Fuchs Zsolt. Hamarosan szabad tartású telepük is lesz, ahol – a mély almoshoz hasonlóan – az istállón belül 9 tyúkot lehet négyzetméterenként elhelyezni, a szabadban pedig egy tyúkra jut még 4 négyzetméter legelőterület. E szigorú uniós előírások miatt a 11 hektáros telepen 27 ezer tyúkot tarthatnak, tojásaik az 1-es kódot kapják majd. (Idehaza még elhanyagolható mértékű a bio tartás, amelynek nullás a kódja.)

Minden, az állat jólétét növelő intézkedés pénzbe kerül, ezért ezek a tojások drágábbak (a mély almos darabja 55–60, szemben a ketreces 40–45 forinttal), de Fuchsék ezt tartják a jövő útjának. Ráadásul a Tesco és a Spar 2025-től a közép-európai térségben – így nálunk is – kizárólag szabad, ökológiai, mély almos, biotermelésből és -tartásból származó tojásokat árul majd, és valószínűleg a többi nemzetközi áruházlánc is követi a gyakorlatot. Érzik a piaci igények változását a hazai ketreces tartók is, minden bizonnyal ezért borult a bili idén október 11-e, a tojás világnapja környékén, és jelent meg több olyan cikk a magyar sajtóban, amely a szabad tartású, a mély almos és a ketreces tojástermelést hasonlította össze, elsősorban utóbbi módszer előnyeit hangoztatva.

A Tojásszövetség Agro Naplóhoz eljuttatott tájékoztatása szerint az EU-konform ketreces tartásnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb. E logika mentén a szabad tartásos vagy mély almos technológiák azért ártalmasabbak a bolygóra, mert a tyúkok többet eszek és isznak, energia- és területigényük nagyobb, jobban terhelik a talajt. Az Index cikke pedig egyenesen tévhitnek nevezte, hogy „a tojótyúkok jobban éreznék magukat szabad tartásban”, sőt, azt állította, hogy „a mai tojótyúkok például annyira hozzá vannak szokva a mesterséges fényhez, hogy a napfény zavarja őket”. Ezeken az állításokon alaposan kiakadt számos olvasó.

A Környezetbarát Mezőgazdaság Facebook-oldalán a szerző szarkasztikusan megjegyzi: nem gondolja, hogy a szabadon tartott állatoktól kellene félteni a bolygót, mint ahogyan azt sem, hogy a mai tyúkok élnek-halnak a félhomályért és a ketrecért. Bárki megfigyelheti, hogy az ipariból a háztáji tartásba kerülő letojt hibridek eleinte sanyarúbban néznek ki, de némi átállási idő után rájönnek, van élet az ólon kívül, tudnak kapirgálni és tyúk módra élni.

A környezetvédők szerint is számos sebből vérzik a történet. – Az agrobiznisz egyes cégei néhány részigazságot kiragadva úgy próbálják beállítani termelési rendszereiket, mintha fenntarthatóbb lenne, mint a szabad tartású állatok és termékeik fogyasztása. Ez a zöldre festési PR-kampány része, néhány jól hangzó érvvel próbálják a fogyasztót befolyásolni – mondja a Magyar Hangnak Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) programfelelőse. Az iparszerű állattartásban tojástermelő gépnek tekintik a tyúkokat, ahol arra optimalizálják őket, hogy minél hatékonyabban termeljék a tojást, de valójában életképtelen egyedekről van szó, amelyek épp a tartási körülmények miatt rengeteg stressznek vannak kitéve. Ennek szószólói elfeledkeznek arról, hogy a haszonállatok is szerves részei az ökológiai körfolyamatoknak, és inkább rendszerben kellene gondolkodni.

A permakultúrás gazdálkodásban (amely gyakorlatilag lemásolja a természetben található, önmagukat fenntartó rendszereket az állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével) a napfényen keresztül is jut D-vitamin a tyúkok szervezetébe, ráadásul a szabadban többet mozognak, ezért egészségesebbek, ellenállóbbak, a táplálkozás során pedig bogarakat, hernyókat is esznek. A jó ökológiai rendszernek részei még a fák és a bokrok, így a tűző napsütésben árnyékba tudnak húzódni a tyúkok, és egyáltalán nem érzik rosszul magukat.

Szilágyi Alfréd, a Magyar Permakultúra Egyesület (Maper) titkára szerint a szabad tartású tyúk környezeti szempontból is jobb, mert az ipari tartás valójában rengeteg rejtett energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár. Csak egy-két példát kiragadva: a takarmány-előállítás során az állatok fehérjeszükségletét szinte száz százalékban Dél-Amerikából importált, génmanipulált szójából fedezik, a monokultúrás, ipari génmódosított szójatermesztés azonban roppant energiaigényes. A „kimeneti” oldalon az ipari tyúktartásból származó koncentrált trágyát gyakorlatilag veszélyes hulladékként kezelik, aminek szintén nagy az energiaszükséglete. Ha csak az egységnyi területen előállított termelést és profitot nézzük, akkor a ketreces tűnhet a legjobbnak, de ha figyelembe vesszük a tevékenység közben felmerülő egyéb káros hatásokat (ezt nevezzük externáliának), akkor már egészen más a helyzet – jegyzi meg a szakértő.

A ketreces tojástermelők által uralt ágazaton belül is megütközést keltett a több ponton szakmaiatlannak tűnő érvelés. Külön pikantériája a dolognak, hogy az egyik cikkben a Magyar Szabadtartásos Baromfitermelők Szövetsége vezetőjeként Bárány László – Magyarország 21. leggazdagabb embere – is megszólalt, noha cége nem foglalkozik tojástermeléssel. Információink szerint egy ideje már folyik a harc a haladóbb és a maradi nézeteket képviselő oldalak között, miközben egyes ketreces termelők is tervezik az átállást az alternatív tojótartásra.

Fuchs Zsolt szerint az ágazatnak inkább azzal kellene foglalkoznia, hogyan lehetne biztosítani, hogy a különféle tojások ne keveredjenek, ha a jövőben egy termelő többféleképpen is tart tyúkokat. Ha ezt nem szabályozzák megnyugtatóan, akkor előfordulhat, hogy a vásárló – véletlenül vagy sem – az olcsóbban megtermeltet veszi meg drágán. – Amennyiben a vásárló nagyon tudatos, és erősebb biztosítékot szeretne, akkor válassza az ökológiai termelésből származó tojást, amely még szigorúbb környezeti és állatjóléti feltételeknek felel meg – javasolja Szilágyi Alfréd. A legjobb, ha keres egy kistermelőt, akinél meg tudja nézni a tartási körülményeket, és helyben vásárol rendszeresen. Erre már van lehetőség a helyi termékes piacokon, de az interneten is találhat közösség által támogatott (CSA) tojástermelő gazdaságot, ahol tyúkot bérelhet egy évre.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/48. számában jelent meg, 2019. november 29-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/48. számban? Itt megnézheti!