Egyre-másra jönnek a hírek arról, hogy koránt sincs vége az elbocsátásoknak, mert a korlátozások szinte teljes megszüntetése sem eredményezte a gazdaság visszapattanását. A megrendelések hiánya miatt egyre több vállalkozás dönt úgy, hogy szép csendben elbocsátásokba kezd. Sok esetben a munka törvénykönyvének – a munkavállalókat a munkáltatóknak kiszolgáltató – 2012-es módosítására építve végkielégítés nélkül raknak utcára embereket.
– A szakszervezeti kollégáktól érkező jelzések szerint továbbra sincs jelentős fellendülés a termelésben, sok gyárban és üzemben messze vannak még a válság előtti termelési szinttől – nyilatkozta a Magyar Hangnak Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) elnöke.
A szakszervezeti vezető utalt arra az esetre, amely mostanában borzolja a kedélyeket. Egy külföldi tulajdonban lévő ruhaipari cég termelése szinte teljesen leállt, március óta nem fizeti munkavállalóit, de meg sem szünteti a munkaviszonyt, így lassan már négy hónapja fizetés nélkül vannak az alkalmazottak. A tulajdonos arra vár, hogy közös megegyezéssel szüntessék meg a munkaviszonyt, mert így nem kell végkielégítést fizetni.
Kordás László arról is beszélt, hogy az ellátási láncban mutatkoznak hiányosságok, s így alkatrészhiány miatt is akadozik a termelés, a kilábalást azonban leginkább az akadályozza, hogy alacsony a kereslet, ezért nem tud igazán fellendülni a gyártás.
Példaként hozta fel, hogy az autók iránti kereslet a mélyben van. A magánvásárlók kivárnak, hogy mi lesz a jövő, a vállalkozások szintén, közülük sokan elhalasztották a flottacserét, így az autógyárak mellett az egész beszállítói láncolat rendelés hiánnyal küszködik.
– Információink szerint nagyon sok munkáltató most jutott el oda, hogy miután hiába várták a dinamikus fellendülést a lezárások megszüntetését követően, kénytelenek lesznek elbocsátani az eddig még állásban tartott dolgozóik egy részét. Hiába ösztönzi a kínálati oldalról a gazdaságot a kormány, ha alig van kereslet. Ehelyett az álláskeresési támogatást kellene 3 hónapról 9 hónapra emelni, illetve egyéb módon támogatni a munkavállalókat, hogy fogyasztásukkal segítsenek kilábalni a gazdaságnak. A jelek arra mutatnak, a munkabértámogatás magyarországi rendszere nem volt elegendő ahhoz, hogy valóban segítse a gazdaság magára találását – foglalta össze a legfontosabbakat a szakszervezeti vezető.
László Zoltán a Vasas Szakszervezet alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a területükön, de az egész magyar gazdaságban is igaz, hogy nagyon eltérő helyzetben vannak a vállalkozások. Akad, ahol nem győzik a munkát – például egy konzervdobozokat gyártó cégnél –, de sok olyan vállalkozás is van, ahol alig van rendelésállomány, alig 20-30 százalékos kapacitással dolgoznak.
Az alelnök arról is beszélt, hogy a vállalatok most már nem a szigorúbb feltételeket támasztó csoportos létszámleépítéssel bocsátják el a munkásokat, hanem szép csendben, egyénileg.
– Elfogytak a szabadságok, amit mostanáig teljes egészében kiadtak, elfogytak a szabadságra átváltott kafetériakeretek, így ha most nem indulnak meg a rendelések – és nem indulnak el, hiszen sok esetben még most is egyik napról a másikra mondanak le jelentős megrendeléseket – akkor marad az elbocsátás, vagy a fizetés nélküli szabadság – magyarázta László Zoltán. – Nem ritka, hogy a dolgozó alkalmatlanságát igyekeznek bizonyítani, s így végkielégítés nélkül elbocsátani, amire sajnos a 2012-es munkatörvénykönyv-módosítás lehetőséget ad. Mi akkoriban erőteljesen tiltakoztunk ellene, de hiába. Mostanáig szerencsére nem éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen fellendülőben volt a gazdaság, manapság azonban a vállalkozások élnek a kormány által a kezükbe adott eszközzel. Praxisunkban olyan is előfordult, hogy egy autógyárban 22 éve dolgozó szakemberről derítették ki hirtelen, hogy alkalmatlan a szakmájára.
Az alelnök szerint egyes nagyobb cégek trükközni is kezdtek: elbocsátják a dolgozót, majd néhány héttel később ismét felveszik, mint regisztrált álláskeresőt, és bezsebelik az utána járó állami támogatást.
László Zoltán úgy látja, területükön az autóiparban nagyobb a gond, mert általános a kereslet csökkenése, ami az egész beszállítói láncra is kihat. A gépiparban nem olyan súlyos a helyzet. Ott legalább a robotika, illetve az innovatívabb elektronika területén van bőven megrendelés, tehát ott nem kell elbocsátásoktól tartani. A gyártósorokat – az autóipar, mezőgazdasági gépgyártás számára – előállító gépgyártóknál viszont nagy a gond.
László Zoltán is úgy látja, elkésett és gyenge volt a kormány munkahelyvédelmi programja. Nem vonták be az érintetteket, és ezért az íróasztal mellett összeállított elképzelést szinte hetente kellett átalakítani, sok esetben érthetetlenek és alkalmazhatatlanok voltak a rendeletben megfogalmazottak. A végeredmény, hogy sokan nem tudták igénybe venni, akik pedig igen, azoknak sem jelentett igazán nagy segítséget. A szakszervezeti vezető szerint, amíg a kormány nem veszi tudomásul, hogy a kínálati oldal, azaz a vállalkozások támogatása helyett a keresletet kellene ösztönözni, azaz a kapott támogatást elköltő tömegekhez kellene pénzt juttatni – ahogy azt sok fejlett országban megtették –, addig a gyártók csak lassan tudnak kilábalni, mert nincs, aki megvegye termékeiket. Így maga a gazdaság is lassan lábal csak ki, és továbbra is kell tartani az elbocsátásoktól.
