Az egyik héten 2,5 milliárd eurónyi devizahitelt vett fel az Orbán-kormány a piacról, a következőn már politikai vétót emelt az Európai Unió hétéves költségvetése és a koronavírus-válság enyhítését célzó helyreállítási alap ellen. Pedig ez utóbbiból összesen 10 milliárd eurónyi – valószínűleg kamatmentes – hitelre és 7,6 milliárdnyi támogatásra lennénk jogosultak.
– Ám a kamaton kívül van még egy fontos különbség a két hitel között – mondta lapunknak Bod Péter Ákos közgazdász. A piaci hitelhez semmiféle politikai garanciát nem kötnek, a másikat viszont az EU adná szigorú jogállami feltételek mellett. Például kizárnák a korrupciót, magyarán nem szabad lopni – tette hozzá. Orbánék szemlátomást nem akarják vállalni e feltételrendszert, így meg sem várták az EU olcsóbb kölcsönét, és a lengyelekkel karöltve inkább a két alap vétójával fenyegetnek.
Az is igaz ugyanakkor, hogy november közepe táján ritka kedvező feltételekkel bocsátotta ki a 2,5 milliárd eurónyi devizakötvényt a kormány. Nem véletlenül dicsekedett Orbán Viktor azzal, hogy Magyarország az EU nélkül vett fel mintegy 900 milliárd forintnyi piaci hitelt. A felerészben 10 éves eurókötvények kamatozása évi 0,5, míg a 30 éveseké évi 1,5 százalék, ami 85, illetve 117,5 bázispont felárat jelent, és a szakértők szerint igen kedvező. – Ám a magasabb felárral mégiscsak a gyerekeink nyakába varrunk plusz adósságot – fejtegette a közgazdász. A Portfólió becslése szerint egy majdnem kamatmentes kölcsönhöz képest a 30 éves devizakötvény mai árfolyamon évi csaknem 7 milliárd forint plusz kiadást jelent, a teljes futamidő alatt pedig több mint 200 milliárd forintot.
Fontos látni azt is, hogy a nagy sikerként üdvözölt magyar kötvénykibocsátásra tényleg kegyelmi pillanatban került sor. Még híre-hamva se volt a jogállamiság körüli csatazajnak, és ki lehetett használni, hogy pénzbőség van a piacon. A külföldi befektetők támogató hozzáállására is számítani lehetett, hiszen abban a hitben voltak, hogy sínen van az 1074 milliárd eurós hétéves EU-s költségvetés és a 750 milliárdos helyreállítási alap ügye, amelyből nekünk is jut. Pótlólagos pénzre ugyanis mindenképpen szüksége van a magyar gazdaságnak, hiszen a koronavírus-válság miatt végleg elszállt az államháztartási hiány, amely a bruttó hazai termék (GDP) 7–9 százaléka lehet idén. Fordulhatott volna persze a kormány most is a lakossághoz, illetve a hazai szereplőkhöz pénzért, de ezen állampapírok hozama túl magas, és talán nincs is sokkal több pénz a párnacihában, amit elő lehetne csalogatni. Maradtak tehát a tőkeerősebb külföldi befektetők.
Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) eredetileg az év egészére 4 milliárd eurónyi devizakötvény-kibocsátással számolt, ami általában a lejárt adósságok meghosszabbítását jelenti, és több részletben már szeptemberre megvalósult. Ezt a 4 milliárdot fejelték meg az újabb 2,5 milliárddal. – A mostani kötvénykibocsátás olyan taktikai lépés volt, amely mögött nem kell stratégiát keresni, és amelyet csak egyszer lehetett így eljátszani – véli a Corvinus Egyetem professzora. A jövőre lejáró adósságok megújításakor már nem számíthatunk ilyen kedvező körülményekre, főleg a jogállamisági „balhé” után. Ha pedig nem jutunk hozzá a helyreállítási alap pénzéhez, akkor a V4-országok közül amúgy is a legrosszabb besorolású magyar gazdaság még kockázatosabbá válik, és nehéz lesz olcsó hitelhez jutni. Nem kizárt, hogy a híresen eladósodott olaszoknál is rosszabb feltételekkel kapunk majd kölcsönt a pénzpiacokon.
A novemberi devizahitel-felvétellel egyébként mégiscsak „bekanyarodtunk” a pénzügyi spekulánsok utcájába. Jól ismert, hogyan vélekedett Orbán Viktor 2008-ban, még ellenzékben a hosszú távú külföldi eladósodásról: „olyan hatalmas adósságot veszünk az IMF-hitellel a nyakunkba, amit még az unokáink is nyögni fognak”. Amikor pedig 2010-ben kormányra került, az orbáni „gazdasági szabadságharc” egyik fontos eleme a külföldi hitelezők kiszorítása volt. A kormányfő még idén április 3-án is elutasította a külföldi hitelfelvétel gondolatát, helyette inkább a magyar gazdaságtörténet legnagyobb gazdaságélénkítési tervével állt elő. „Ha nem ezt tesszük, akkor segélyalapú gazdaság lesz, akkor hiteleket kell felvenni, leginkább külföldről, és bekanyarodunk abba az utcába, aminek a végén ott vár bennünket az IMF, meg a Soros György-féle pénzügyi spekulánsok.” Egy hétre rá leszögezte, Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetési hiány 3 százalék alatt maradjon. Szerinte ugyanis nagy ára lesz az eladósodásoknak, akik most nyakló nélkül élnek ezzel a lehetőséggel, azokat pár hónap múlva a hitelezők és a spekulánsok dróton fogják rángatni. Érdekes módon a múlt héten bejelentett 2,5 milliárd eurós hitelfelvételnél már nem zavarta, hogy annak szervezésében részt vett a Goldman Sachs is, amelynek egyik befektetője éppen Soros György volt, és amelynek élén David M. Solomon áll, aki a Soros által pénzelt Robin Hood Foundation elnökségi tagja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar 2020/48. számában jelent meg november 27-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/48. számban? Itt megnézheti!
