Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legfrissebb jelentése szerint az európai vízkészletek állapota kifejezetten rossz, csupán a felszíni vizek kevesebb mint egyharmadának állapota tekinthető jónak. Ráadásul az európai területek 20 százaléka és a lakosság 30 százaléka alkalmanként már mostanság is a vízhiánytól szenved. A klímaváltozás hatására a helyzet előreláthatólag romlani fog a jövőben.
Az Európai Unió Vízügyi Keretirányelvében (a VKI-ban) 2015-re tűzte ki azt a célt, hogy az európai felszíni és felszín alatti vizeket jó állapotba hozza, ám az eredmények egyáltalán nem meggyőzőek. A nemrégiben publikált, 19 EU-tagállam jelentéseiből összeállított szakmai anyag készítői szerint a legsúlyosabb problémát a mezőgazdaságban használt tápanyagok, növényvédőszerek, illetve a széntüzelésű energiatermelésből származó légköri eredetű vegyi szennyezések jelentik. A felszíni vizek kémiai állapota nagyrészt azért nem javult az elmúlt években, mert a hosszú élettartamú szennyező anyagok, mint például a higany és a brómozott égésgátlók, nem ürülnek ki a környezetből. Ha ezeket nem vennénk figyelembe, a felszíni vizek 80%-át minősíthetnénk jó kémiai állapotúnak. Ezzel szemben 2021-ben az európai felszíni víztestek mindössze 37%-a érte el a kívánt ökológiai állapotot, míg jó kémiai állapotban csupán 29%-uk volt.
A felszín alatti vizek esetében valamivel jobb a helyzet, ezeknek a 77 százalékát minősítették jó kémiai állapotúnak a kutatók, ám a nitrátok és a növényvédő szerekből származó anyagok jelenléte ezekben is súlyos probléma. Ez azért adhat okot az aggodalomra, mert a felszín alatti vizek az európai ivóvízkészletek kétharmadát biztosítják, és kulcsszerepet játszanak az ökoszisztémák, például a vizes élőhelyek és folyók fenntartásában.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szakértői úgy gondolják, hogy az éghajlatváltozás és az egyre növekvő mezőgazdasági vízigény miatt a vízgazdálkodási gyakorlatok átalakítása elengedhetetlen. Az ügynökség a víztakarékos módszerek elterjesztését és a víz újrahasznosítását szorgalmazza. Emellett azt tanácsolják, hogy a döntéshozók a vízdíjszabás megváltoztatásával járuljanak hozzá a vízfelhasználás hatékonyabbá tételéhez és a fogyasztás csökkentéséhez.
Van egy vízügyi mutató, amiben csak Málta áll rosszabbul nálunk az unióban
A talajvíz szintje 1986 és 2010 között országos átlagban 2 centiméterrel került lejjebb. Az Alföldön azonban a 10 centimétert is elérte a süllyedés.
A tanulmány készítői továbbá arra is kitérnek, hogy a klímaváltozás hatására egyre gyakoribbá váló időjárási szélsőségek, például az aszályok és a hatalmas esőzések – utóbbira nemrégiben Spanyolországban láthattunk szörnyű példát – már a lakosság jólétét fenyegetik. A jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatok azonban sem a víz hiányára, sem az áradásokra nem kínálnak megfelelő megoldást.
Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője a tanulmány kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai vízkeretirányelvet még 2000-ben fogadták el a tagállamok, és azt minden országnak végre kell hajtania. Ennek keretében vízgazdálkodási terveket kell készíteniük, és folyamatosan monitorozniuk kell a vizek állapotát. A szakértő szerint az eredeti terv az volt, hogy 2015-re az összes európai vizet jó állapotba hozzák a tagállamok, ez azonban nem sikerült. 2027 a végső határidő, ám a jelentés eredményeinek ismeretében ez sem tűnik életszerűnek. Nem meglepő módon a dokumentum arra a következtetésre jutott, hogy a vizes élőhelyek állapotára a legnagyobb fenyegetést a szennyezés, a túlhasználat, illetve az élőhelyek állapotában okozott romlás jelenti, s mindezekhez adódnak még a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai. A felszíni vizek (folyók, patakok, tavak) több mint felénél komoly problémát okozott természetes formájuk vagy funkciójuk megváltoztatása, például a szabályozás és a gátak építése.
A szakértő szerint a jelentés egyik különösen szomorú megállapítása, hogy a felszíni vizek rossz kémiai állapotáért nagyrészt a hosszú élettartamú szennyezőanyagok felelősek. A brómozott égésgátlókat, melyeket korábban főleg elektronikai eszközökben, műanyagokban használtak, már rég betiltották Európában, ám ezek mégis ott vannak a vizeinkben. Ez arra a rossz gyakorlatra mutat rá, hogy bizonyos anyagokról csak azután derül ki, hogy mennyire károsak, amikor már beszennyeztük velük a környezetünket.
A Dunánál derékig vízben állnak, a Tisza mellett kiszáradnak a fák
Miközben a Dunán hatalmas árhullám vonult le, az ország keleti tájait a vízhiány fenyegeti. Sokakban felmerült mostanság, hogy óriási pazarlás kiengedni az országból a vizeket, amikor máshol szükség lehet rájuk. Ez azonban nem ilyen egyszerű.
Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője szintén úgy véli, hogy az európai szabályozás jelenlegi formájában nem képes lépést tartani a valós környezeti kihívásokkal.
– Alapvető problémának és kockázatnak látom, hogy még mindig azokra a vegyszerekre fókuszál az európai szabályozás, amelyeket nagyrészt már betiltottunk – mondja Simon. – Nagyon hasznos, hogy van rálátásunk arra, hogy a már nem használt anyagok hogyan vannak még jelen a környezetünkben, de szerintem sokkal fontosabb lenne, hogy a most használt szerek vizeinkre gyakorolt hatásait is megismerjük – tette hozzá a szakértő.
A glifozát nevű gyomirtószerről és annak bomlástermékeiről például az derült ki, hogy egész Európa, így Magyarország vizeiben is jelen vannak. Eddig ezekre hivatalos határértéket sem tartalmazott a szabályozás, ám ez most változni fog. Ugyanakkor a döntéshozók a határértéket Simon Gergely szerint indokolatlanul magasan húzzák meg. Ráadásul számos más vegyi anyagnak, így az akkumulátorgyártásból származó anyagoknak továbbra sincs hivatalos határértéke a felszíni és felszín alatti vizekben. – Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az anyagok ártalmatlanok lennének, a jelenlétük komoly kockázatot jelent az élővilágra nézve – hangsúlyozta Simon Gergely.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkatársai és a lapunknak nyilatkozó szakértők egyaránt úgy gondolják, hogy az európai vízhelyzet problémáinak kezelése nem tűr halasztást. Az éghajlatváltozás és a szennyezés elleni küzdelemhez azonban a szabályozások átgondolására és a jelenlegi gyakorlatok fenntarthatóbbá tételére van szükség. És arra, hogy a tagállamok ne csak a szavak szintjén kövessék a Víz Keretirányelv előírásait.
A Rákos-patak melletti kis mocsár nemrég még védett halak és hüllők otthona volt, most kiszáradás fenyegeti
Egy kis patak a betonfal útjában áll, avagy még helyreállítható lenne a természetes közeg a fővárosi vizes területen.
