Orbán Viktor februári évértékelőjén a nyugdíjasoknak a zöldségek, gyümölcsök és tejtermékek általános forgalmi adójából (áfa) megígért havi 10–15 ezer forintos visszatérítés igen gyorsan elértéktelenedett. Nézzük meg pontosan, miről is van szó! A kormányfő februárban a következőképpen fogalmazott: „a nyugdíjasoknak külön figyelem jár, mert őket terheli leginkább az élelmiszerárak emelkedése. Ezért a nyugdíjasok számára a zöldségek, a gyümölcsök és a tejtermékek esetén az év második felében egy bizonyos havi összeg erejéig visszatérítjük az áfát”. Néhány nappal később Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már a részletekről beszélt. „Az áfa-visszatérítés összege havonta 10 és 15 ezer forint között lesz, és a rendszer kártyaalapú lesz.”
Már akkor is lehetett sejteni, hogy a kártyaalapú rendszer nagyon bonyolult, jelentős informatikai fejlesztést igényelhet a kereskedőknél, bankoknál, illetve az államkincstárban. Végül alapjaiban változtatták meg az Orbán Viktor által ígért visszatérítési rendszert. Nem havonta jár – legyünk jóindulatúak a kormány nyugdíjasokat támogató szándékával – a 15 ezer, azaz évi 180 ezer forint visszatérítés, hanem mindössze egyszer, 30 ezer forint utalvány formájában, azaz hatodannyi a támogatás összege, mint az eredeti ígéret.
Érdemes végigszámolni, mit jelent ez a nyugdíjasok számára. Idén júniusban az átlagnyugdíj 245 ezer forint volt, amelynek 73,5 százaléka lenne a 180 ezer forintos visszatérítés. Ezzel szemben a szeptember 1. és október 15. között postázandó 30 ezer forintos utalvány csak egy alkalommal jár, és a havi járadéknak alig 12 százalékát teszi ki. A 216 ezer forintos mediánnyugdíjnak a 83 százalékát tenné ki a 180 ezer forint, a 30 ezres utalvány viszont csak a 14 százalékát.
Vagyis az eredeti ígéret annyit jelentett volna, mintha az átlagnyugdíjas minden évben csaknem plusz háromnegyed havi nyugdíjat kapott volna, a mediánnyugdíjas pedig hozzávetőlegesen négyötödnyit. Ezzel szemben az utalványos rendszerben az átlagnyugdíjas alig több mint egytizednyi nyugdíjra, a mediánnyugdíjas pedig másfél tizednyi nyugdíjra – és ami nagyon fontos: mindössze egyetlen alkalommal.
Azt is érdemes észrevenni, hogy az utalványos rendszer jóval olcsóbb a kormány számára, mint az eredeti, hiszen – az előállítási és postázási költségekkel nem számolva – a 2,6 millió nyugdíjasnak juttatott utalványok csak egyszer, 82 milliárd forinttal terhelik az amúgy is erősen hiányos költségvetést, szemben azzal a 432 milliárd forinttal, mely az eredeti és beteljesületlen ígéret esetén minden évben terhelné a büdzsét. A kormány az utalványok kezelésével, ellenőrzésével kapcsolatos munkák nagy részét a kereskedőkre és a bankokra hárította. Az előbbiek ellenőrzik, hogy valódi-e az utalvány, érvénytelenítik azokat, kötegelik és eljuttatják a bankoknak, amelyek kifizetik azok ellenértékét, de csak azt követően, hogy újra ellenőrizték mindazt, amit a kereskedők már korábban. A bankok pedig hetente, illetve havonta összesítik az utalványokat, majd elküldik a Magyar Államkincstárnak, amely tíznapos határidővel utalja számukra az ellenértéket. Ha vita alakul ki, elhúzódhat az utalás, és miután a bankok számára az elszámolás véghatárideje 2026. május 15., akár az is előfordulhat, hogy a visszautalások egy része már nem az idei költségvetést terheli. Arról nem is beszélve, hogy a nyakukba varrt felesleges munkát nyilvánvalóan nem ingyen végzik a kereskedők és a bankok, annak költségei minden bizonnyal megjelennek majd a termékek, illetve szolgáltatások árában.
Pedig, ahogy Farkas András nyugdíjszakértő több helyütt is leírta, sokkal egyszerűbb és olcsóbb lett volna, ha harmincezer forintot nem utalvány formájában juttatja el a jogosultaknak a kormány, hanem hozzácsapja az októberi vagy novemberi nyugdíjhoz, esetleg – hogy hosszabb legyen az intézkedés szavazatvásárló hatása – az év utolsó három hónapjában 10-10 ezer forinttal megemelték volna a nyugdíjak összegét.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/33. számában jelent meg, augusztus 15-én.
