Az akkumulátorokért folyó verseny világszerte fokozódik. Ma már Kína uralja az akkumulátorcellagyártási kapacitásokat, de Európában is legalább 30 gyár építése van tervben, hogy a kapacitások 2030-ra meghaladják az 1 terawattórát. Magyarország kormányának egyik célja az, hogy az akkumulátorgyártási hullámot meglovagolva új iparosodást érjen el az országban. Ezért hazánkban is egymás után jelentik be az új beruházásokat. A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége és az Akkumulátor Károsult Települések Igazáért Szövetség (AKÁRTEIS) ezért november 22-én egy konferencián összegezte azokat a folyamatokat és tendenciákat, melyek a hazai akkumulátorgyártáshoz kapcsolódnak. A Civil Akkumulátoripari Konferenciát azzal a céllal rendezték meg, hogy a magyar kormányzat masszív akkuipari fejlesztésének indokoltságát mérlegelje az uniós szabályozási háttér és a meghívott szakértő előadók kutatásai alapján, környezetvédelmi, természetvédelmi, közegészségügyi, társadalmi és gazdasági szempontok figyelembevételével.
A szakmai találkozó egyik fő tanulsága az volt, hogy bár a magyar szabályozás alkalmas lehetne arra, hogy megfelelő módon kezelje az ipari kockázatokat, mivel a szabályok betartatása rengeteg kívánnivalót hagy maga után, a helyzet inkább kaotikusnak tekinthető. Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője előadását azzal kezdte, hogy valószínűleg elkerülhetetlen, hogy az akkumulátorgyárak megtelepedjenek az országban, ezért fontos, hogy jól kezeljük ezt a helyzetet.
Az egyik első és legfontosabb teendő a lakosság megfelelő tájékoztatása, hogy nyílt és őszinte társadalmi vitát lehessen folytatni a témáról. Ez a kívánalom azonban a konferencia előadói szerint egyáltalán nem valósul meg. Előfordul, hogy a beruházásokról csak az utolsó pillanatban tájékoztatják a lakosságot, és a környezeti kockázatok ismertetése is rendszeresen elmarad.
Dedák Dalma szerint a beruházásokat ágazati egyeztetéseknek kellene megelőzniük, mert csak így lenne lehetőség arra, hogy az új gyár beleilleszkedjen a már meglévő stratégiákba. Emellett politikai és nyílt társadalmi vitákra is szükség lenne. Ezek azonban rendre elmaradnak, vagy nem megfelelően zajlanak.
Az alaptörvény ugyan kimondja, hogy a közös nemzeti örökségeink (melyek közé a természeti kincsink is tartoznak) megőrzése és védelme az állam és mindenki kötelessége, és a gazdaság működését össze kell hangolni a környezeti követelményekkel, ez a szándék azonban jelenleg egyáltalán nem érvényesül.
Hiba volt az akkumulátorgyártásra feltenni mindent
Szakértők szerint akár az évtized végéig megmaradhat a túlkapacitás a piacon.
Már a beruházások előzetes vizsgálatainál is rengeteg hiányosság mutatkozik. A környezeti hatásvizsgálatok, a környezethasználati engedélyezések nem mindig zajlanak le, vagy ha le is zajlanak, nem megfelelően. Egyrészt azért, mert a hatóságok szakemberhiánnyal küzdenek, másrészt a felhasznált vegyületek veszélyességi szintje nem egyértelmű. Továbbá az is előfordul, hogy a gyártók nem bocsátanak rendelkezésre minden információt az anyagok összetevőiről, így azok veszélyessége nem megítélhető.
Gyakori megoldás még az engedélyek megszerzésénél, hogy a tulajdonosok felszalámizzák a beruházást. Ez azt jelenti, hogy először egy üzemcsarnokra kérnek engedélyt, amely (mivel nem túl nagy beruházásról van szó) más megítélés alá tartozik, mint a nagyobbak. Majd egy második, harmadik, sokadik ütemre is külön-külön kérik ki az engedélyeket. Ezáltal több kisebb környezeti hatás jelenik meg a dokumentumokban, holott ezeket együttesen kellene kezelni, hiszen ugyanazon terület erőforrásait használják, és ugyanarra a környékre jelentenek veszélyt, ha nem megfelelően járnak el.
A szakértő példaként a gödi Samsung SDI-t említette, amelynek sorozatos bővítéseihez nem volt szükség környezethasználati hatásvizsgálati eljárásokra, ezért a gyár öt évig működhetet egységes környezethasználati engedély nélkül. Minden bővítésnél kimondták ugyanis, hogy „jelentős környezeti hatása nincs”. Mindeközben a gyár 2019 óta több mint 10 ezer tonna veszélyes oldószert használ fel évente.
Dedák Dalma szerint az elmúlt évek jogszabályváltoztatásai még rontottak is az akkumulátorgyárak átláthatóságán. Az egyre szaporodó nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások például azt eredményezik, hogy a szakmai engedélyezések során egyre nagyobb a politikai befolyás.
A szabálytalanságok szankcionálásával szintén problémák vannak. Amennyiben a büntetés elkerülésének valószínűsége és a büntetés nagysága kisebb mint a jogkövető magatartás költsége, a cégek inkább a szabályok áthágását választják. Amikor pedig a versenytársaik látják, hogy a szabálytalankodók ezáltal előnyre tesznek szert, ők is így járnak el, hogy ne maradjanak le.
Civilek és az akkugyárak miatt szenvedő helyiek tiltakoztak a kormány által támogatott „akkumulátorünnepen”
Miközben az akkumulátoripar a sikereit ünnepli, a hazai hatóságok még a bejelentett szennyezési eseteket sem képesek kivizsgálni – hangzott el.
Mint azt Szabó Lajos, munkabiztonsági szakember előadásában megjegyezte: a cégeknél a profitéhség gyakran felülírja a biztonsági előírásokat. Ha napvilágra kerül is egy-egy eset, a cégek könnyedén megfizetik a bírságot. Ezért fordulhat elő az, amit több előadó is hangoztatott, hogy a feltárt szabálytalanságok akár évekig is fennállhatnak komolyabb következmények nélkül.
Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója, aki maga is fontos szerepet vállalt a gödi Samsung-gyár szabálytalanságainak feltárásában, előadásában arról beszélt, hogy az akkumulátorgyárak hulladékainak kezelése is rengeteg kívánnivalót von maga után. Fontos lenne például, hogy a gyártók ne csak a hulladék hulladékkezelőnek történő átadását dokumentálják, hanem a további kezelési folyamatot is kifejtsék, és azt is, hogy a hulladéknak mi lesz a környezeti szempontból elfogadható végpontja. A szakértő több olyan példát is említett, amikor a kezelők a veszélyes hulladékot nem megfelelően tárolták, sőt, sok esetben a visszaélés kiderülése után évekkel sem megfelelően tárolják. Hiába bírságolják meg a cégeket a hatságok akár több alkalommal is a hulladék szabálytalan kezelése miatt, ez nem jelent akkora szankciót, hogy változtassanak a gyakorlatukon. Pedig nem egyszer hatalmas kockázatról van szó. Beválthatatlan következménnyel járhat, ha egy több tonna veszélyes, akkumulátoripari huladékot tároló raktárban tűz üt ki.
