Az ökológiai szabadtartású tojások kétszer olyan károsak a klímára, mint a ketrecben tartott tyúkoktól származó tojások – állapította meg egy, a Royal Society Open Science-ben megjelent tanulmány, amit a Guardian szemlézett. A dolgozat szerint, ha az Egyesült Királyság teljes tojástermelését átállítanák ökológiai szabad tartású modellre, az 2,3 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázkibocsátást eredményezne, míg a teljes mértékben ketrecben történő termelés 1,1 millió CO2 kibocsátással járna.
Ez azért van, mert a szabad tartású ökológiai modelleknél több tyúkra van szükség ugyanannyi tojás előállításához, mivel a ketrecekben tartott madarak általában hatékonyabbak. Az ökológiai szabad tartású termelés a víz eutrofizációja (egyszerűsítve: túlzott tápanyagdúsulása és az ebből fakadó algásodása), savasodása és a földhasználat tekintetében is a legrosszabb eredményt érte el. A kutatók szerint a csirkék elhullási aránya is a legmagasabb volt az ökológiai szabad tartású gazdálkodásban.
Ez sajnos nem meglepő. Bármilyen rossz az állatoknak, a nagyüzemi tartás minden faj esetében sokkal hatékonyabb minden értelemben. Kevesebb energiát és vizet fogyaszt, kisebb hely kell neki. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a háztáji végzi ki a bolygót – mondta egy biológus a Magyar Hangnak, a sokkoló kép miatt név nélkül. Mindezen az sem sokat szépít, hogy a tanulmány 2009–2010-es adatokat használt fel, amelyek nem tükrözték a tojástermelés újabb eredményeit. A kutatás emellett nem vett figyelembe bizonyos környezeti hatásokat sem, például a növényvédő szerek használatát, vagy a biológiai sokféleséget – áll a Guardian cikkében. A tojótyúkok alkotják a világszerte ketrecekben tartott állatok legnagyobb csoportját, és a globális tojásfogyasztás növekszik, ezért a velük való bánásmód fontos állatjóléti szempont – mondta Harriet Bartlett, a tanulmány egyik szerzője. „Azt mondanám, hogy ez talán egy kicsit vakfolt is, amikor a fenntarthatóságról beszélünk” – tette hozzá.
Számít, hogy mennyire hatékony a tojások előállítása (egységnyi termékre vetítve mennyi kibocsátással, területhasználattal, stb. jár), de nem csak ez számít – nyilatkozta a tanulmány kapcsán Pribéli Levente, a Greenpeace Magyarország humánökológus szakértője a Magyar Hangnak. Állatjóléti szempontból nyugodtan mondhatjuk, hogy a ketreces tartással számolni sem érdemes alternatívaként, mert elfogadhatatlan. Felmérni a különbséget fontos, de téves következtetés ebből arra jutni, hogy a ketreces tartás a jobb. Eleve azért hatékonyabb bizonyos mutatóiban, mert az ott élő tyúkok kevésbé élnek. Alig mozognak, társas kapcsolataik hiányoznak – tojástermelő gépnek vannak tekintve, nem „pazarolják” a takarmányt a jobb életminőséghez nélkülözhetetlen tevékenységekkel – tette hozzá.
A tojástermeléssel járó ökológiai problémákra adható válaszok közül az alábbi három kulcslépés lényeges, melyek nem kizárólag a baromfi-kérdésre, hanem általában az állati termékekre vonatkoznak:
Étrend alakítása: együnk kevesebb állati terméket (tojást, tejtermékeket, húsféléket), nagy részüket váltsuk ki növényi eredetűvel, például hüvelyesekkel, magvakkal. A fennmaradó részt helyi, természetkímélő forrásból szerezzük be.
A takarmányozásban a szántóföldi takarmánytermelés helyett nagyobb teret kell adni az alternatíváknak, például melléktermékeknek és emberi fogyasztásra alkalmatlan forrásoknak (malomipari melléktermékek, élelemfeldolgozásból származó termékek, stb.).
Fontos a növénytermesztés és az állattartás szerves összekapcsolása, az állatok életminőségének javításával összhangban tájba illő állattartás, integráció. Például: tyúktartás gyümölcsösben, legeltetéses állattartás. Ezekben az esetekben az állatok lényeges szereplői az élelemtermelésnek és a tájnak, nem csak takarmányfogyasztók. A cél nem csak az, hogy az állattartás kevesebb káros hatással járjon, hanem hogy növelje a táji sokszínűséget, része legyen a tápanyagkörforgalmaknak és segítsen a talajok éltetésében.
Végül: a klímaválság megfékezése kulcskérdés, ez nem vitás. Azonban amikor sajnáljuk a humánusabb és ökológiai tyúktartástól a kibocsátást, érdemes ezt más társadalmi tevékenységekkel is összevetni. Az idei futball világbajnokság becsült karbonlábnyoma például legalább háromszorosa annak a kibocsátásnak, mint ami a tanulmány szerint az Egyesült Királyság tojástermelésének ökológiai, nem ketreces tyúktartással való biztosításával járna. A klímaválság pedig csak egy része a tágabb ökológiai válságnak: a tanulmány nem vizsgálta például a biodiverzitásra gyakorolt hatásokat sem. Általában igaz: a környezeti problémák érdemi kezeléséhez nélkülözhetetlen a fogyasztás csökkentése – összegezte Pribéli Levente.
A Guardian által idézett kutatás egy hipotetikus forgatókönyvet vizsgált: azt modellezte, hogyan alakulna a tojáságazat üvegházhatású gázkibocsátása, ha ketrecesről (3-as tojáskód) teljes mértékben ökológiai tartásra (0-ás) állnának át.
Fontos hangsúlyozni, hogy sem az Európai Bizottság, sem az állatjóléti szervezetek nem tartják egy lépésben megvalósítható reális célkitűzésnek, hogy a ketreces rendszert a szabad (1-es) vagy ökológiai (0-ás) tartású tojástermelés váltsa fel – írta a Magyar Hangnak Bártfai Enikő, az Una Terra Alapítvány operatív koordinátora. „Célunk a ketreces tartás kivezetése és a ketrecmentes rendszerekre való átállás előmozdítása. Ennek infrastrukturálisan is racionálisan megvalósítható módja a csarnokok alternatív, avagy a mélyalmos (2-es) rendszerű átalakítása. Természetesen népszerűsítjük a szabad (1-es) vagy az ökológiai (0-ás) tartású tojástermelést, amelyek a madarak számára még jobb életkörülményeket biztosítanak. Munkánk középpontjában az állatjólét áll. A Welfare Footprint Framework tudományos módszertana alapján, a ketrecmentes rendszerekben jelentősen csökken a tojótyúkok tartásból fakadó szenvedése” – emlékeztetett Bártfai. Ezért dolgozunk azon – tette hozzá –, hogy egyre több vállalat tegyen kötelezettségvállalást a ketrecmentes tojásbeszerzésre történő átállásra.
Bártfai Enikő szerint a Guardian cikkében ismertetett kutatás számos tényezőt kihagy a vizsgálatból, a legfontosabb például a jelenlegi ketreces rendszerben termelt tojásmennyiség ökológiai tartásban nem a modellezett üvegházhatású gázkibocsátása miatt kivitelezhetetlen, hanem a hatalmas földigénye miatt. Úgy véljük – írta a koordinátor –, hogy a kutatás nem a ketrecmentes tojástermelésre való átállás környezeti hatásmechanizmusát vizsgálta, hanem az Európát jelenleg sújtó globális klímakrízis események (szárazság, hőkupolák) tükrében vizsgálta az esetleges többlet üvegházhatású gázkibocsátás arányát, ha a ketrecrendszeres csarnokok helyett, kizárólag ökológiai tartásban termelnék a tojást.
Az Una Terra véleménye szerint a tojástermelés jövőjéről szóló szakmai párbeszédben a környezeti fenntarthatóság és az állatjólét szempontjait egyaránt figyelembe kell venni. Állatjogi alapítványként ugyanakkor a mi elsődleges feladatunk az – írta Bártfai –, hogy csökkentsük a haszonállatok szenvedését és előmozdítsuk a ketreces tartás kivezetését. A különböző tartási rendszerek környezeti hatásainak vizsgálata fontos szakmai kérdés, de ezt érdemes a megvalósítható átállási forgatókönyvek és az állatjóléti szempontok együttes figyelembevételével értékelni.
A Royal Society Open Science-ben megjelent tanulmányban felvetettekről megkérdeztük a Baromfi Termék Tanácsot is. Válaszukban azt írták, „nem most van ideje e kérdés kitárgyalásának”. A levelezés egy ponton megszakadt, így a legégetőbb kérdésre lehet, hogy majd csak azután tudjuk meg a választ, ha majd a Kárpát-medencében lévő sivatagban semmilyen módon nem lehet tyúkot tartani: mégis mikor?
