Bod Péter Ákos: Nincs logikus magyarázat a kormány kommunikációjára

– A V18-kezdeményezés a választások idejére szólt, úgyhogy ennek ebben a formában vége van. Nagy eredmény az is, hogy eltérő gondolkodású, de néhány dologban egyetértő kormányviselt emberek társasága képes volt egy olyan országban értelmesen politikáról beszélni, ahol ez nem jellemző azokra sem, akik szinte mindenben egyetértenek. Azt tudni kell, hogy ugyan többpártrendszernek indult a politikai berendezkedésünk 1990-ben, mostanra mind inkább az egypártrendszerre kezd hasonlítani, mert a kétharmados kormánypárti többség – a széthúzó ellenzéki pártok asszisztálásával – lényegében megváltoztatta az eredeti közjogi rendszert. A mostanra kialakult választási rendszer gyakorlatilag alig ad lehetőséget a kormányváltásra. Ezért buzdított több civil szervezet is egyfelől a választáson való részvételre, másrészt a taktikai szavazásra. Bár sokan vettek részt a választáson, mégsem sikerült elérni a célt, nevezetesen megakadályozni, hogy a szavazatok felét sem elérve jusson egy politikai erő kétharmados többséghez.

– Egy jól működő többpárti demokráciában a civil véleménynyilvánításnak leginkább a helyi kérdésekben van szerepe, az országos politikában kevésbé. Nálunk mégis az előbbi került előtérbe, ami nem véletlen, hiszen mind több az olyan probléma, amelyekre a pártpolitikai térben nem születik válasz. Egy amerikai professzor a társadalmi konfliktusok feloldási lehetőségei kapcsán arról beszélt, hogy a társadalom tagjai előtt három út áll, ha a hivatalos demokratikus rendszerben nem születik széles körben elfogadott, legitim megoldás. Az első lehetőség a voice (hang), ami nálunk a választás követően meg is történt: a társadalom jelentős hányada hangot ad véleményének. A második az exit (kilépés), amikor az emberek elfordulnak a politikától, mintegy kivonulnak a társadalomból, akár emigrálnak is – erre is van bőven példa. A harmadik a submission (alávetés): az ember az elveit föladva aláveti magát a hatalomnak. Nem mondok meglepőt: azt remélem, hogy mind többen az első utat választják. Ezért tölt el örömmel, hogy a visegrádi országok tudományos akadémiái hangot adtak a véleményüknek, s kiálltak a Magyar Tudományos Akadémia mellett, amikor a kormány a költségvetési tervezetben az akadémiai költségvetés egy része fölötti rendelkezés jogát minisztériumi hatáskörbe utalja.

Még nem tudni, honnan indul az újabb világválság, de jönni fog - Magyar Hang

Zsiday Viktor vágyálomnak tartja, hogy éveken át négy százalék felett nőjön a magyar gazdaság.

– Az ellenzék ugyan nem tudta megvalósítani célját, vagyis leváltani a kormányt, de megkapták a leadott szavazatok felét, hárommillió voksot. Ez elsősorban a választópolgárok érdeme, akik a gyenge ellenzéki kampány ellenére is tudatos döntést hoztak, amikor bár tudhatták, hogy nem segíthetik győzelemre a megjelölt pártot, mégsem a kormányzat által kínált egyszerű menüt fogadták el. Az ellenzéki pártokkal valóban gond van. Az látszik, hogy a kormány által alkotott szabályok és akadályok mellett a kis pártoknak nem lesz politikaformáló erejük. Hogy ezen az állapoton úgy jutnak túl, hogy a következő választásokra önállóságuk bizonyos fokú megtartása mellett közösen indulnak a pártok, vagy egy új párt jön létre, azt nem lehet megmondani. Erre másfél év múlva kerülhet sor, amikor a 2019-es őszi önkormányzati választásokon, illetve az uniós voksoláson túllépve már a 2022-es választásokra kell készülniük.

– A kormánypárt világképe – amelyet nagyon erősen irányít a szűk vezető réteg – gyors átalakulásokon ment át az elmúlt időszakban. Az általam megkérdezett elemzők szerint azonban „régi típusú kereszténydemokrácia” kizárólag külföldi használatra készült fogalom, ami főként az Európai Néppárttal (EPP) való feszültségek levezetésére szolgál. Ezzel igyekszik megnehezíteni a miniszterelnök, hogy kiadják a Fidesz útját az EPP-ből. A modern kereszténydemokráciáról tudni kell, hogy a szabadságjogokkal kötik össze a világnézetüket. De a piacgazdaság értékeit, a versenyt is igen nagyra tartják, és az állam szerepét korlátozzák. Vagyis aki a versenygazdasággal szemben államilag irányított gazdaságot akar – márpedig ilyen irányt vett a magyar kormányzati gyakorlat –, az igen távol áll a kereszténydemokrácia alapértékeitől és európai gyakorlatától.

– A magyar fejlődés az elmúlt jó néhány évben sajátos volt. A nyugati cégek termelésnövekedése mellett az állami költekezés és az uniós pénzek osztogatása vitte a gazdaságot. A fejlesztéspolitika leginkább abban nyilvánult meg, hogy gyorsított ütemben költöttek EU-s pénzeket, és megmozgatták a munkanélküliek százezreit. Ez utóbbi rendben is van, bár a közmunka következtében nem nőtt a termelékenység. Ez a növekedési pálya lezárult, hiszen már elfogytak a munkaerő-tartalékok. A magyar kormány által beterjesztett konvergenciaprogram szerint nőni fog a termelékenység, de nem világos az optimista kijelentés háttere. A termelékenység ugyanis nem akarat kérdése, hanem sok közgazdasági tényező függvényében alakulhat kedvezően. Az pedig tény, hogy a magyar munkaerő nyugaton nagyon jól teljesít, vagyis nem egyéni képességeken múlik a siker, hanem a teljes társadalmi rendszeren, amelynek kritikus területe a tudományos kutatás, az innováció, a képzettségi szint. A nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy ebben a tekintetben nekünk már a visegrádi országokkal összevetve sincs meg a korábbi pozíciónk. Ide tartozik még a szabályok kiszámíthatósága, a korrupció. Utóbbi nemcsak azért gond, mert valakinek fájhat, ha a politikailag jól beágyazott nyer, hanem azért is, mert nem a legalkalmasabb nyer.

Csaba László: Közelít a válság, s mi nem készültünk fel rá - Magyar Hang

Csak idő kérdése, mikor pukkan ki a lufi, ahogy 2008-ban – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában a közgazdász.

– A közgazdaság természetéből adódik, hogy a válság után fellendülés, majd ütemcsökkenés, akár visszaesés következik. Mi most már túl vagyunk a csúcsponton, lefelé szálló ágba lép az európai ciklus, amelytől nyitott gazdaságként hazánk nagyon függ, de azért ez még messze van a válság fogalmától. Ami a magyar gazdaságot illeti, ez elmúlt néhány év rendkívül kedvező konjunktúrája már mögöttünk van, és a gazdasági növekedés már nem négy százalék lesz jövőre, hanem annak a fele – ez sem krízis. Ám erre kell felkészülnie az ország vezetésének.

– Ezt a kijelentést nem értettem. Az elemzők sem találják annak magyarázatát, hogy miért volt néhány héttel ezelőtt a felhőtlen optimizmus, és mi váltotta ki, hogy most meg már válságról beszélnek kormánykörökben. Egyikre sincs logikus szakmai magyarázat.

– Mindig akkor van feladat, amikor a trend megtörik. A legnyilvánvalóbb, amin változtatni kellene, a monetáris politika, ami az elmúlt időszakban elkényelmesedett. Évekig nem volt infláció, de most már érzékelhető az áremelkedés, és a hivatalos előrejelzések is számolnak vele, lassan cégek is beépítik áraikba. A fejlesztéspolitikában pedig a legnagyobb gond, hogy ütemet vesztettünk a versenyképességben. A külföldi kereslet, a magángazdaság igénye és a közmunka együttesen megnövelte a foglalkoztatottságot, de ez az út a munkaerőhiány miatt nem folytatható.

Csath Magdolna: A BMW nem hazánk, hanem saját versenyképességét növeli - Magyar Hang

Összeszerelő üzemek helyett tudásalapú munkahelyek kellenek – mondja a közgazdász. A teljes interjú.

– Nincs ebben semmi váratlan. Számítani lehetett arra, hogy a válságból való kilábalás során idővel ismét túlfűtötté válik a gazdaság, és ekkor már nem kell tovább nyomni a gázpedált, sőt hűteni kell a gazdaságot. Ennek része volt a kamatok emelése, az állampapír-hozamok növekedése az Egyesült Államokban, aminek hatására elindultak a befektetők az amerikai papírok felé, s elhagyták a feltörekvő országok papírjait. Várható volt tehát a forintgyengülés. Kérdés, hogy mikor reagál erre a magyar szabályozás. A jegybank korábban kijelentette, 2019-ig nincs kamatemelés, mert az alacsony kamat segíti a beruházást. Ez elviekben valóban így van, bár nem a hitelkamat szintje az elsődleges szempont a beruházásoknál, hanem például az, hogy elismeri-e, megfizeti-e a piac. Az üzleti szereplőktől gyakran hallom, hogy a lendületes bővüléstől egyáltalán nem a banki hitelek kamatszintje tartja vissza őket, hanem az aggodalom: nehogy valamelyik kormányhoz közeli vállalkozónak felkeltse az érdeklődését a dinamikusan fejlődő vállalkozása. Azt, ami a forinttal történik lehet spekulációnak nevezni, de ha valakinek forintban van a pénze, s a forint már tíz százalékot vesztett az értékéből, akkor fölmerül, hogy meg kellene szabadulni tőle. Tudni kell, hogy az exportáló, importáló magyar vállalkozások eleve főként euróban kötik üzleteiket, de a többiek is már régóta euróban számolnak irodabérleti díjat, beszállítói szerződéseket, megtakarításaik és hiteleik nagy része is abban van. Ezek a hatások leginkább a lakosságot érintik, nekik ugyanis semmilyen eszköz nincs a kezükben a forintgyengülés hatásainak kivédésére. Gondoljuk végig: a legnagyobb külföldi támogatást kapó magyar szervezet a magyar állam, amely euróban kapja az uniós támogatásokat, nagy devizatartalékot tart. Ezzel szemben az átlag magyar forintban keresi a kenyérre valót, de amikor autójával tankol vagy hűtőgépet vesz, akkor euróban, dollárban importált benzin, iparcikk árát fizeti meg, ami csaknem automatikusan emelkedik a forint gyengülésével. Vagyis a lakosság viseli az árfolyamkockázatot. S ehhez jön még a kamatkockázat. Ha ugyanis a jegybank végül emeli a kamatokat, akkor az érinteni fogja a forinthitelt felvettek tömegeit. Ezért is javasoltuk már többen is, hogy a kormány legalább beszéljen az eurózónához való csatlakozásról, mert az önmagában stabilizálja a helyzetet.