A kormány idén is tavasszal, május végén mutatta be a következő évi költségvetési tervezetet. Gazdasági szakemberek már korábban is figyelmeztettek, hogy ennek semmi értelme, hiszen pusztán az első negyedév adatainak ismeretében lehetetlen megalapozott büdzsét készíteni. Pláne idén, amikor a koronavírus-járvány miatt a korábbi évekhez képest is nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Így aztán még kevésbé érthető, miért ragaszkodik mégis ehhez a gyakorlathoz a kormány. A szakértők sem látják értelmét a sietségnek.
– Botorságnak tartom a költségvetés májusi benyújtását, hiszen nem tudjuk, hogy kettő vagy tizenkettő százalék lesz a gazdaság visszaesésének mértéke idén. A korábbi években is mondvacsinált magyarázatnak tűnt, hogy a vállalkozóknak stabilitást nyújt, ha mielőbb megismerik a kormány elképzeléseit, hiszen eddig minden évben jelentősen módosítani kellett a tavasszal lefektetett számokat – nyilatkozta a Magyar Hangnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. – Idén végképp nincs semmi valóságalapja a jövő évre felvázolt 4,8 százalékos növekedési pályának, hiszen a járvány mindent átír, nem ismerjük az idén várható gazdasági teljesítményt. Könnyen előfordulhat, hogy a tervhez képest a tényadatok 3-4 százalékos csúszást mutatnak majd, akkor pedig az adóbevételek is jelentősen módosulnak. Így aztán nincs értelme elemezni a részleteket. Bár elcsépelt szólam, de leginkább ködszurkálásnak nevezném a próbálkozást.
Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora szerint sem indokolható közgazdaságilag a költségvetés tavaszi benyújtása. Ahogy az sem igaz, hogy ez kiszámíthatóságot ad a vállalkozások számára. – Éppen a kiszámíthatóságról nem lehet szó, mert ősszel minden évben módosítani kell a makrogazdasági számokon. Pedig ez utóbbiak valóban fontosak lennének a vállalkozások számára – fejtegette az akadémikus. – Sokkal inkább politikai, irányítástechnikai oka lehet a korai költségvetésnek, nagy manőverezési lehetőséget ad a kormánynak. Ez már az első Orbán-kormány idején is jelen volt, akkor kétéves költségvetésnek hívták. Ráadásul az idei évben még nagyobb a bizonytalanság, mint egy békeévben, hiszen nem tudjuk, ősszel visszatér-e járvány, illetve fogalmunk sincs, mekkora visszaeséssel kell számolni.
Mindezek alapján Virovácz Péter várakozása szerint 2021-ben biztosan nem éri utol a magyar gazdaság a válság előtti szintet, erre legkorábban 2022 második felében kerülhet sor. A pesszimista számítások szerint a talpra álláshoz akár 3-4-5 évre is szükség lehet. Az elemzőben már csak azért is kétségek merülnek fel a jövő évi tervezetben közölt számokat illetően, mert a kormány idei gazdaságmentő csomagját is félmegoldásnak tartja, amelyben vannak ugyan jó gondolatok, de elkésettek és csak kevés támogatást adnak a gazdaságnak. Ennek okát abban látja, hogy – bár az Európai Unió és nagyon sok elemző erre biztatta – az Orbán-kormány nem akarja nagyobb mértékben növelni az adósságot, illetve a hiányt. Ehelyett egyszerre igyekszik szem előtt tartani a növekedési célokat és a szigorúbb gazdálkodást.
Így viszont a bruttó hazai termék (GDP) húsz százalékaként beharangozott mentőcsomag „kiadásai” idén legfeljebb a GDP 3-4 százalékát érik el. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy nincs szó új pénzről, csak a rendelkezésre álló kereteket szabták át. Vagyis nem jut pluszforrás a gazdaságba, ezzel nem lehet ösztönözni a növekedést. További hibának tartja, hogy túlságosan célzottak és megkésettek a meghirdetett programok. A mostani helyzetben vállalni kellett volna a nagyobb költségvetési hiányt, és azt, hogy esetleg olyanok is kapnak a támogatásból, akiknek arra nem feltétlenül lett volna szükségük. A túlzott aprólékosság miatt a mentőcsomagnak még mindig vannak olyan elemei, amelyeket két hónapja megígértek, de csak a jövőben vezetnek be. Eközben mennek tönkre a cégek, háromszázezer ember került az utcára, és ez még nem is a folyamat vége.
Bod Péter Ákos is egyetért azzal, hogy a minden idők legnagyobbjaként beharangozott mentőcsomag igazából alig jelent pluszpénzt a gazdaság számára, inkább átcsoportosításról van szó. Az pedig példa nélküli az Európai Unióban, de talán a világon is, hogy egy ilyen súlyos válság idején újabb különadókkal, vagyis adóemeléssel, a jegybank pedig burkolt kamatemeléssel reagál a történtekre. – Persze ha a jegybank monetáris politikája a béke éveiben nem kizárólag a gazdaság erőltetett növekedését forszírozta volna, akkor most lenne helye a kamatcsökkentésnek – szögezte le az akadémikus.
– A gazdaság megmentésére fordított pluszforrások teljes nagyságát az Európai Bizottságnak nemrég benyújtott konvergencia-jelentésben lehet látni. Eszerint a tavalyi és az idei évre tervezett deficit között legfeljebb 1,5–2 százalékpontos különbség van, vagyis ennyi pluszpénzt szán a gazdaságba a kormány, ami a legkisebb az unióban. Ez azt jelenti, hogy nem akar a magyar gazdaság és a családok finanszírozásában érdemi összeggel részt venni. Így felvetődik – feltételezések persze vannak –, vajon miért nem akar a magyar költségvetés a deficit átmeneti növelésével támogatást adni a hazai gazdaságnak – latolgatta Bod Péter Ákos.
Szerző: Facsinay Kinga és Hajdú Péter
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/23. számában jelent meg június 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/23. számban? Itt megnézheti!
