A rezsicsökkentés előtti állapot, vagyis 2012 novembere óta a tűzifa ára 67 százalékkal nőtt – közölte a Népszava a Központi Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva. Ugyanezen idő alatt a szén 39, a brikett pedig 35 százalékkal drágult. Ehhez képest a lakossági gáz, áram és távhő ára 2012 és 2014 vége között 25 százalékkal csökkent, azóta pedig nem változott. Mint a lap írja, novemberben több mint 11 százalékkal többet kértek a tűzifáért, mint egy évvel azelőtt. A drágulás jelentősen meghaladja az ugyanezen időszakra vonatkozó 7,2 százalékos országos inflációs adatot. A szén egy év alatt 7,2, a brikett pedig 6,5 százalékkal drágult. Ez a mérték szintén két, illetve három éves rekord. Az adatok szerint idén novemberre októberhez képest körülbelül 3 százalékos tüzelődrágulás volt.
A lapnak nyilatkozott Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity Magyarország energiaszegénységszakértője, aki tarthatatlannak nevezte a szilárd tüzelők piacán kialakult helyzetet. Mint kifejtette, ma Magyarországon a földgáz után még mindig a szilárd tüzelő a második legelterjedtebb fűtőanyag. Négymillió ember melegíti otthonát fával, illetve kisebb arányban szénnel vagy brikettel. A legszegényebb kétmillió magyar 37 százaléka fűt kizárólag szilárdtüzeléssel, további 15 százalék pedig vegyesen, fával és gázzal. A kistelepüléseken a háztartások háromnegyede használ szilárd tüzelőt.
Ezek egekbe szökő ára így elsősorban a falopást, valamint az – akár a feketepiacról beszerezhető – bútorlapok, hulladékok és műanyagok eltüzelését „ösztönzi", ami súlyosan rákkeltő és légúti megbetegedéseket okozó anyagokkal tölti meg a levegőt. – A fával tüzelő háztartások zömének anyagi helyzetében, illetve állami támogatás híján esélytelen, hogy a lassan megfizethetetlen fűtőanyagárak bárkit korszerű megoldásokra, így lakásszigetelésre vagy akár a földgáz bekötésére ösztönöznének – vélekedett Feldmár Nóra.
A civil szervezet munkatársa változatlanul bírálta az állami szervek által ilyenkor gyakorta felemlített szociális tüzelőprogramot is. Ennek évi ötmilliárdos kerete a kedvezményezett háztartások éves igényének jó ha tizedét fedezi. Ráadásul, mivel az elosztás elveiről a helyhatóságok saját hatáskörben dönthetnek, egyértelmű tapasztalat, hogy a tüzelő egy része a kevésbé rászorulókhoz jut. Mindemellett a szociális tüzelőprogramban szétosztott fa a kormányzati cáfolatok ellenére tapasztalataik szerint gyakran vizes. Szintén kifogásolják, hogy a környezetvédők évek óta tartó követelései ellenére a súlyosan környezetszennyező lignitet a kormány máig nem zárta ki a programból. Feldmár Nóra szerint a helyzetet leginkább állami, vagy uniós támogatások lendíthetnék ki a holtpontról. Leginkább célravezetőnek az épületek szigetelését, majd a fűtőberendezések és a kémények korszerűsítését tartaná.
