Magyarország egyáltalán nem áll jól a megújuló energiára való átállás terén: míg az Európai Unióban a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a bruttó végső energiafogyasztáson belül 37 százalék volt 2020-ban, addig nálunk ez az arány mindössze 11,9 százalék. Ráadásul az elmúlt tíz évben a növekedés üteme is messze elmaradt az uniós átlagtól – ez az egyik megállapítása az Egyensúly Intézet Hogyan újítsuk meg 2030-ra Magyarország energiarendszerét? című háttértanulmányának, mely azt tárgyalja, milyen, a jelenleginél fenntarthatóbb energiastratégiát lenne érdemes folytatnia hazánknak.
A tanulmányt bemutató beszélgetésen Holoda Attila energiaipari szakértő, aki maga is részt vett a dokumentum szakmai munkálataiban, kijelentette: a hazai energiapolitika egyik legnagyobb problémája az, hogy nincs kijelölve egy irány, melyet követni tudna. Emiatt rendszeresen előfordul, hogy az aktuális döntéshozók a pillanatnyi történéseknek megfelelően alakítják a stratégiát. A tanulmány készítői szerint Magyarországnak olyan közép- és hosszú távú energiastratégiára van szüksége, amely egyszerre szolgálja hazánk ellátásbiztonságát, klímapolitikai céljait és gazdasági versenyképességét. Ennek érdekében, egyebek mellett, meg kell határoznunk, hogy a következő egy-két évtizedben milyen mértékben tudjuk növelni a megújuló energia részarányát, mit kezdünk nagymértékű orosz földgázfüggőségünkkel, vagy mit gondolunk az atomenergia jövőjéről – vagyis miképp képzeljük el hazánk jövőbeni energiarendszerét. A magyar energiafüggőség mértéke ma összességében 54,4 százalékos. Ugyanakkor a statisztikák a nukleáris energiát hazai forrásnak tekintik, így a Paksi Atomerőmű működéséhez szükséges, Oroszországból importált fűtőanyagot is beleszámolva ez a szám 80 százaléknál is magasabb.
Az Egyensúly Intézet szakértői szerint a hazai áramtermelésen belül az atomenergia részaránya ma közel 50 százalék, és a paksi atomerőmű 2030-ban még minden életszerű forgatókönyv szerint biztosan velünk marad. Jelenlegi villamosenergia-kapacitásunk és a 2050-es várható igényeink között óriási a szakadék. Atomenergia nélkül ez az energiaszakadék ma áthidalhatatlannak látszik. A meglévő kapacitások fenntartása és az ellátásbiztonsági kockázatok mérséklése érdekében a paksi atomerőmű ma is működő blokkjai esetében meg kell vizsgálni az üzemidő további meghosszabbításának lehetőségét. Megjegyzik ugyanakkor, hogy élénk figyelemmel kell kísérni a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) fejlődését is, hogy a következő évtizedben ezek kapcsán is megalapozott döntést hozhassunk.
A beszélgetésen szó esett Paks 2 építéséről is. Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója szerint szinte biztosra vehető, hogy a beruházás hosszú távon sem térül majd meg, ám az elsődleges célja nem is az, hogy profitábilis legyen, hanem az, hogy biztosítsa az ellátásbiztonságot. Előfordulhat, hogy a következő egy-két évtizedben olyan fejlesztések történnek az energetikában, melyek fölöslegessé teszik a Paks 2-t, de a kormányzatnak arra az esetre is fel kell készülnie, ha ez nem így történik. Ebben az esetben az új erőmű jelenthet biztosítékot az áramszolgáltatás biztonságára.
Holoda Attila úgy gondolja, hogy az új erőműre elsősorban a Paks 1 későbbi pótlása céljából van szükség, ám úgy tűnik, jelenleg sem Magyarország, sem az oroszok nem erőltetik a beruházást. A szakértő szerint az már most biztosra vehető, hogy az a Paks 2, amit eredetileg terveztek, nem fog elkészülni. Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy más beszállítók segítségével végül mégis felépül. Szabó John, a Világgazdasági Intézet segédmunkatársa viszont azt jegyezte meg, hogy a megújulók hazai terjedésének legnagyobb akadálya éppen a paksi beruházás, mivel ez jelentős összegeket emészt fel, melyeket akár a megújuló technológiákra is költhetnénk.
Az Egyensúly Intézet szakértői szerint Magyarország jövőbeli energiarendszerének tervezésekor kiemelt cél az energiaigény csökkentése az energiatakarékosság ösztönzése és az energiahatékonyság javítása révén. Intenzív energiahatékonysági programok révén 2010-hez képest 2030-ra 25–30 százalékkal csökkenthető lenne az ország primerenergia-igénye. Mint Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője megjegyezte, a felhasználáscsökkentés egyik kulcsa az épületek energiafelhasználásának mérséklése lehetne. Ennek érdekében évente legalább 100 ezer lakóingatlanon kellene felújítást végrehajtani. Holoda Attila hozzátette, hogy már a 2011-es energiastratégiában is sürgős teendőként szerepelt a lakásállomány szigetelése, de azóta sem történtek érdemi lépések ezen a téren.
A tanulmány szerint 2030-ra 57 839 GWh-nyi áramszükséglettel számolhatunk. Célként azt lenne érdemes kijelölni, hogy ezt az igényt maximum 30 százalékos import mellett 36 százalékban megújulókból, 28 százalékban nukleáris energiából, 5 százalékban földgázból, 1 százalékban pedig egyéb forrásból elégítsük ki.
Mint azt a tanulmány zárszavában az Egyensúly Intézet szakértői megjegyzik: ha nem szeretnénk néhány évtized alatt végképp leszakadni az európai mezőnytől és közvetlen versenytársainktól, valamint, ha növelni szeretnénk politikai mozgásterünket és biztonságunkat a 2022-es orosz–ukrán válsághoz hasonló jövőbeni fordulatok esetében, nem elégedhetünk meg a halogató követés politikájával – itt az ideje, hogy többé ne elszenvedői, hanem alakítói legyünk a jövőnknek.
