Amint azt a Magyar Hang is megírta, az elemzői várakozás 25 százalékos átlagánál magasabb, 25,7 százalékos inflációt mért a KSH idén januárban. A váratlan adat mögötti folyamatokról, a várható jövőről kérdeztünk közgazdászokat.
A januári adatok, illetve a mögöttük látható, illetve sejthető folyamatok felvetik annak lehetőségét, hogy az év első hónapjában értük el az inflációs csúcsot – nyilatkozta a Magyar Hangnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági elemzője. A szakember hangsúlyozta, a decemberben felszabadított üzemanyagárak január végén, február elején csökkenésnek indultak. Ennek a hatása azonban a KSH adatgyűjtési módszere miatt – január 20-án zárul az első hónap adatainak gyűjtése – csak a februári inflációs adatokban mutatkozik majd meg.
Január lehetett az inflációs csúcs
Virovácz Péter elmondta, ha csak marketingfogásként, de a vaj ára is csökkent minimálisan, és az elkövetkező hónapokban más élelmiszerek ára is esésnek indulhat, még ha csak minimális mértékben is. A háztartások is igazodtak a körülményekhez: az enyhe télnek, valamint a lejjebb tekert termosztátnak köszönhetően az energiafogyasztás is csökkent, ez pedig mérsékli az energiainflációt.
– Ha ezt a három tényezők összeadjuk, akkor van esély arra, hogy a februári inflációs adat, ha csak minimálisan is, de elmarad a januáritól. Ugyanebbe az irányba mutat, hogy az élelmiszerinfláció minimális mértékben már januárban csökkent, az előző hónap 44,8 százalékos adatát az év első hónapjában 44 százalék követte. Mindent összevetve elmondható, hogy a korábbinál nagyobb eséllyel mondhatjuk, januárban érkezett el az inflációs csúcs – mondta az elemző.
Virovácz Péter ugyanakkor hozzátette, egyelőre még nem kell örömtüzeket gyújtani, mert ha el is érkezhetett a csúcs, az elkövetkező egy-két hónapban csak minimálisan lassulhat a pénzromlás mértéke.
– Jelentősebb lassulás inkább áprilistól indulhat be, amikor belép a tavalyi év energiaár-robbanás fékező hatása. Év végére elképzelhető a tíz százalék alatti infláció, mert a 2022-es év bázishatása egyre erőteljesebb lehet. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy miként alakul a második félévben a fogyasztás. Ha addigra valóban intenzíven fékeződik az infláció és magas marad a bérnövekedési ütem, akkor pozitív lesz a reálbér, ami élénkítheti a fogyasztást, ennek eredményeként pedig késztetést érezhetnek a kereskedők és szolgáltatók, hogy vastagabban fogjon a ceruza az év második felében – magyarázta az összefüggéseket az elemző. – Ez pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy erről a tíz százalék körüli értékről csak nagyon lassan csökken tovább a pénzromlás mértéke. Nagy kérdés, hogy mikor tudunk visszatérni a jegybanki cél, a három százalék körüli inflációs értékhez, ha egyáltalán sikerül ez.
5-8 százalék között ragadhat a pénzromlás mértéke
Kérdésünkre Virovácz Péter elmondta, ahogy az energiaár-robbanás előtt, úgy most is a munkaerőhiány, a dinamikus bérnövekedés, a gyorsan visszaépülő kereslet miatt alakulhat ki az ár-bér spirál, és maradhat az uniós átlagnál magasabban, az 5-8 százalék körüli tartományban a hazai infláció. Ahhoz persze, hogy láthassuk, mire számíthatunk a jövő év elején, az elkövetkező hónapokban nagyon sok adatot kell majd elemezni.
Róna Péter közgazdász szintén úgy látja, hogy benézhet tíz százalék alá a magyarországi pénzromlás mértéke az év végére, de ő is attól tart, hogy akár tartósan is az öt százalék fölötti szinten ragadhat, éves átlagban pedig 15 százalék körül alakulhat. Ebben a folyamatban fontos szerepet tölt be a forint árfolyamának alakulása. Amennyiben marad az elmúlt időszakban tapasztalt örvendetes erősödésnek köszönhetően a 385-395 közötti sávban, akkor reális elképzelés az év végi egyszámjegyű infláció elérése. Amennyiben viszont 400 forint fölé emelkedik az euróval szembeni árfolyam, úgy ez kétséges. Ebben a tekintetben nagyon fontos, hogy a piac már előre beárazta, hogy hosszabb ideig nem jönnek uniós források – aminek valószínűsége Róna Péter szerint igen magas –, vagy meglepetésként éri majd őket, ha március végén kiderül, hogy még várni kell a támogatások utalására.
A közgazdász arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós átlagnál magasabb hazai infláció nem unikum, hiszen a magyar gazdaságban programozottan benne van ez. Az elmúlt harminc év adatait elemezve ez világos. Róna Péter ennek okát abban látja, hogy Magyarországon csak részben érvényesülnek a piacgazdaság törvényei, hazánkban úgymond félpiacgazdaság működik 1990 óta.
A politikavezérelt újraelosztásnak is köszönhető aj magas infláció
Az Oxfordi Egyetem oktatója szerint általában jellemző, hogy az állam belenyúl a piaci folyamatokba, ezért a tőke nem mindig oda megy, ahol a legjobban hasznosulhat, torzulnak a piaci folyamatok. Az elmúlt néhány évtized magyarországi gazdaságtörténete azt mutatja, a magyar nép nemcsak elfogadja, hanem igényli is ezt a fajta atyai gondoskodást. Vagyis a piac egy részében politikai döntések befolyásolják a történéseket: a központosított jövedelmek újraelosztása politikavezérelt, nem oda kerül a tőke, ahol a legjobban hasznosulna, ezért alacsonyabb a termelékenység, a versenyképesség.
– Ennek legeklatánsabb példáját láthattuk az elmúlt bő másfél évben, amikor egyértelműen a fenti igényt kiszolgáló politikai döntéssel ársapkákat vezetett be a kormány, amelyek egyértelműen gyorsították az inflációt. De még durvább beavatkozást jelent a piaci folyamatokba a rezsicsökkentés, amely energiapazarlást eredményezett, illetve elmaradt a hálózatok karbantartása, fejlesztése, amelynek kárát sokáig fogjuk majd szenvedni – magyarázta Róna Péter.
Hasonló példaként említette a debreceni akkumulátorgyár esetét is, amely jelentős állami támogatással létesül. Ugyanakkor a majdan ott gyártott termékek hozzáadott értéke alig 20 százalék körüli, miközben Nyugat-Európában ugyanez az arány 50-60 százalék között alakul. Ez azért jelent problémát, mert utóbbiaknak bőven van lehetőségük árcsökkentéssel megfojtani a magyarországi gyárat, illetve mert piaci alapon nem nagyon települt volna ide az üzem.
