Már hónapok óta robog a kormány választási kampánya. Bár Orbán Viktor a decemberi, általa tartott kormányinfón azt mondta, ő a hivatalos kampánykezdetig nem foglalkozik a választásokkal, a kijelentés hitelességét a tények cáfolni látszanak: hónapok óta lassan csöpögtetve ő maga jelentette be azokat a választók kegyének elnyerését célzó intézkedéseket, amelyek „véletlenül” éppen a választási évben válnak valósággá.
Vajon még valóban nem kampányol Orbán?
A 25 év alattiak adómentessége nyilvánvalóan a fiatalokat igyekszik a Fideszhez csábítani, hiszen éppen ebben a korosztályban a legnépszerűtlenebb a kormánypárt. A 13. havi nyugdíj teljes összegének kifizetése ezzel ellentétesen, a legnagyobb fideszes szavazóréteg, a nyugdíjasok kedvét igyekszik keresni. Végül a harmadik nagy tétel, a gyereket nevelők számára visszafizetendő 2020-as személyi jövedelemadó.
A kampányba december végén beszállt Varga Mihály pénzügyminiszter is, aki a Facebook-oldalán „Beszéljenek a számok” címmel enyhén szólva is félrevezető és erősen kozmetikázott táblázatban igyekszik bizonyítani, hogy 2010 után tejjel-mézzel folyó Kánaánba érkezett az ország, ami Orbán Viktornak és csapatának köszönhető. A fideszes képviselők lelkesen osztják is a bejegyzést.
Az egyetemi oktató kirúgná Vargát
A tekintélyét eddig hellyel-közzel megőrző pénzügyminiszter e bejegyzésének szakmai hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Egy magyarországi egyetemen közgazdaságtant oktató ismerős szavait idézve, „egy harmad-, de talán még egy másodéves közgazdászhallgatót is úgy rúgok ki a vizsgáról, hogy a lába nem éri a földet, ha egy ilyen táblázattal bármit is bizonyítani szeretne.”
Varga Mihály szerint ugyanis hiteles képet ad az elmúlt bő évtized fejlődéséről, ha a 2008-2009-es pénzügyi válság legsúlyosabb évének, a 2009-esnek az adatait, annak is csak a Fidesz számára kedvező képet mutató részeit, hasonlítja össze a 2021-es, vagyis a pandémia utáni visszapattanás évének gazdasági adataival. Vagyis táblázata szerint akkor beszélnek a számok helyesen, ha kizárólag a kormánypártok számára tetszőlegesen kiválasztott gazdasági mutatókat a szintén önkényesen kiválasztott időszakokban vetjük össze egymással.
A táblázattal nemcsak az a gond, hogy közgazdaságilag össze nem hasonlítható időszakot vet össze egymással, hanem hogy a 2021-es évet befejezett évként veszi számításba – hiszen nem jelzi, hogy annak csak egy részéről van szó, vagy hogy esetleg becsült adatokat használt, mert a decemberi adatok nyilvánvalóan nem állnak rendelkezésre. Ez pedig szakmai nonszensz. Vagy hogy a 2021-es rovatban a minimálbér összegének már a 2022 januárjától élő 200 ezer forintot jelöli meg, de ezt legalább lábjegyzetben, apró betűvel jelzi az olvasónak.
Vannak valós eredmények is
Pedig akár elegáns is lehetett volna, hiszen az idézett adatok egy része akkor is jelentős fejlődésről tanúskodik, ha a 2021-es év helyett a 2020-as, vagyis a koronavírus-válság mélypontját jelentő évet veti össze a pénzügyi válság mélypontját jelentő 2009-es év adataival.
Hiszen például a foglalkoztatottak száma így is hozzávetőlegesen egymillióval magasabb, mint 13 évvel ezelőtt, a munkáltatói adó összege is jelentősen kisebb értéket mutat, ahogy a társasági adó is kevesebb mint fele az akkori értéknek. De a külföldiek kezében lévő adósság aránya is fele akkora, mint 2009-ben, és az is tény maradna, hogy gyakorlatilag eltűntek a devizahitelek, vagy hogy olcsóbban lehetett finanszírozni az államadósságot, mint 2009-ben. Tehát akár ezekkel az adatokkal is bizonyíthatná, hogy bár súlyos csapást jelentett a 2020-as év a magyar gazdaságnak, mégis sikerült az eredmények egy részét megőrizni.
Mit felejtett ki a pénzügyminiszter?
Árulkodóbb azonban a szándékról az, amit kifelejtett a táblázatból. Nem beszél arról, hogy amíg 2009. december 31-én 271 forint volt az euró árfolyama, addig a tíz éve tartó forintgyengítés eredményeként ma 370 forint. Érdemes a forint árfolyamával kapcsolatban Orbán Viktornak a HírTv-ben 2004 novemberében elhangzott szavait idézni. Ezek szerint „a gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak,” illetve hogy a forint gyengülése azt jelenti, „ellopják a pénzt az emberek zsebéből”.
Itt érdemes megemlíteni, hogy amennyiben az euróban számolt minimálbért és átlagkeresetet vesszük figyelembe, akkor már korántsem olyan nagy a fejlődés, mint a táblázat alapján gondolná az ember. Az előbbi ugyanis évi átlagban öt és fél, az utóbbi pedig 4,9 százalékkal nőtt 12 év alatt, ami nem rossz eredmény, de messze van attól, amit a táblázat sugall.
Az is félrevezető a bejegyzésben, hogy az idei egykulcsos személyi jövedelemadó 15 százalékos értékét veti össze a 2009-es többkulcsos szja-rendszer legmagasabb kulcsával. Nem is beszélve arról, hogy az akkori alsó sáv, a 18 százalékos adó – a Fidesz által később kivezetett – adójóváírás értelmében visszajárt azoknak, akik éves jövedelme kevesebb volt, mint 1 250 000 forint, vagyis az évi 882 ezer forintot kereső minmálbéresek egyetlen forint adót sem fizettek, sőt az ennél negyven százalékkal többet, azaz havi 104 ezer forintot keresők is ebbe a kategóriába tartoztak.
Ugyancsak kifelejtette táblázatából Varga Mihály az inflációt. Ennek mértéke 2009-ben négy százalék volt, az idei várakozások pedig öt százalékról szólnak, de rossz jel, hogy a pénzromlás tempója hónapok óta emelkedik. Decemberben elérte már a 7,4 százalékot, és a várakozások szerint az első negyedévben sem várható csökkenése. Sőt, a jegybank várakozása szerint jövő év egészében a 4,7-5,1 százalékos sávban alakulhat. Független közgazdászok egybecsengő véleménye szerint az infláció elfutásában nagy része van a kormány és jegybank évek óta tarató felelőtlen fiskális, illetve monetáris politikájának. Ennek eredményeként túlságosan sok pénz került a gazdaságba, amelynek törvényszerű következménye az infláció megugrása.
A valós adatokkal is lehetne kampányolni, mégsem teszik
Kétségtelenül komoly eredmény, hogy a táblázat szerint az államadósságnak ma csak 30 százaléka van külföldi kézben, míg 2009-ben ez az arány 60 százalék volt. Hiányzik azonban a GDP-arányos államadósság közel sem ilyen kedvező mértéke: a 2008-ban a pénzügyi válság miatt elfutó államadósság 2009-ben 77,2 százalékra emelkedett, 2020-ban pedig a pandémia hatására 80 százalék fölé nőtt, és idén sem csökkent számottevően.
Teljesen fals képet ad a valóságról a gazdasági növekedés, illetve az ipari termelés 2009-es és 2021-es adatainak Varga általi összevezetése is. Ha ezeket az adatokat a két válságévben hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy a 2009-ben mért 6,6 százalékos visszaesés ugyan nagyobb, mint a tavalyi 5,1 százalék, de nem olyan drámai a különbség, mint a pénzügyminiszter táblázatában. Hasonlóan félrevezető az ipari teljesítménynek a 2009-ben mért 17,7 százalékos visszaesésével összevetni az idei 11 százalékos ipari teljesíténynövekedési adattal, sokkal inkább reális a tavalyi 6,1 százalékos visszaesést figyelembe venni ez esetben.
Vagyis elmondható, ha nem az almát (2009) a körtével (2021) vetette volna össze a pénzügyminiszter, hanem az almát (2009) az almával (2020) akkor is számos területen valós fejlődésről adhatott volna számot. Hogy nem ezt tette, azt csak az magyarázhatja, hogy a jelenlegi kormány bármilyen eszközt – még ha az nem is tükrözi a valóságot – hajlandó bevetni, hogy vélt igazáról meggyőzze az embereket.
