Kedden, február 4-én léptek volna életbe a Kanadával és Mexikóval szemben bejelentett 25 százalékos, illetve a kínai árukat sújtó 10 százalékos amerikai vámok. Az intézkedések hatalmas felhördülést eredményeztek a gazdasági szereplők körében, sokan meggondolatlan lépésként értékelték, illetve általános kereskedelmi háborút vizionáltak. Tény, hogy Donald Trump intézkedése minden közgazdasági logikának ellentmond, várható hatásai nehezen kiszámíthatók, de semmi esetre sem pozitívak. Hogy mennyire átgondolatlan volt a lépés, azt mi sem mutatja jobban, hogy alig néhány órával a hatálybalépést megelőzően – az amerikai elnök és mexikói kollégája, Claudia Sheinbaum megbeszélése után – már be is jelentették, hogy Mexikóval szemben egy hónapra felfüggesztik annak alkalmazását, miután a szomszédos ország komolyabb határvédelmet ígért. Nem sokkal utána pedig Trump 30 nappal elhalasztotta a Kanadát sújtó vámok bevezetését is, így jelen állás szerint egyelőre csak Kínának kell lenyelnie a külön sarcot. Peking már be is jelentette, hogy február 10-től viszontvámokat vet ki egyes, az Egyesült Államokból importált árukra. Közgazdászokat kérdeztünk arról, milyen hatása lehet a vámokkal való szeszélyes zsonglőrködésnek.
A tanácsadók döntenek?
Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora szerint a megemelt vámtételek elsősorban Kanadát és Mexikót érintették volna károsan, de az árak növekedésén keresztül az Egyesült Államok számára is kellemetlenséget okozott volna az intézkedés, noha a hatalmas piac miatt összességében mérsékelt lenne a hatás. A felfüggesztés egyelőre 30 napig tart, de bármikor jöhet újabb, kedvezőtlen fordulat. Ennél még aggasztóbbnak tartja, hogy Donald Trump a négy évvel ezelőtti vereség óta kampányüzemmódban dolgozik, ami mostanra sem változott. Nem hisz a klímavédelemben, ezért kihátrált a nemzetközi egyezményekből, a vámokban viszont hisz, ezért fenyegetőzik azok emelésével. Mindkettő nonszensz a mai világban.
Közeleg a pillanat: Donald Trump már készül az EU elleni védővám kivetésére
Ez milyen jót tesz majd a magyar békeköltségvetésnek!
– Bár soha nem gondoltuk volna, hogy az Egyesült Államokban mennyire nem működik a fékek és ellensúlyok rendszere, most mégis ezt látjuk. Pontosabban korlátozott a működésük, és ebben az esetben ennek a korlátozott működésnek éppen a negatív hatását látjuk, ugyanis nem tudott felállni a második Trump-kormány. Vannak miniszterek, akiket az ellenkezések miatt egyelőre nem sikerült kinevezni. Ezért mindent az elnök és tanácsadói intéznek, mindenről ők döntenek. Nagy kérdés, hogy vajon a mostani intézkedések mögött az ezer milliárd dolláros vagyonnal rendelkező tanácsadók állnak, vagy egyszerűen az az oka meggondolatlan lépéseknek, hogy a kormányban nincs ott valaki, aki lefogja az elnök kezét. Annál is inkább furcsák ezek az intézkedések, mert Trump nem gazdasági, hanem politikai okokra hivatkozva hirdette meg a büntetővámokat. Mexikó esetében a migráció támogatására hivatkozott, Kanada esetében pedig a kábítószerbehozatalra, ami nyilvánvalóan nonszensz. Összességében úgy tűnik, az elnök és csapata neveltetésénél, habitusánál fogva korlátozottan alkalmas a kormányzásra. Ezért a gazdasági élet szereplői dermedten figyelnek, és arra várnak, hogy mi fog történni – mondta Bod Péter Ákos.
A folyamat, ami most megindulni látszik, erősítheti a néhány évvel ezelőtt kezdődött deglobalizációs folyamatot. A mostani történések minden közgazdasági logikának ellentmondanak, egy lose-lose szituáció alakult ki, ahol mindenki veszít. S ha Trump a közeljövőben meggondolja magát, s egy hónap elteltével mégiscsak kiveti Mexikóra a vámokat, akkor főhet a fejük a mexikói gyártóbázissal rendelkező európai autógyáraknak, hogyan miként tudnak kikeveredni az így kialakult nehéz helyzetből.
Európai vagy magyar szuverenitás?
Azért is érdekes ez, mert az európai versenyképességet erősítő program is arra épül, hogy Kína nélkül, vagy legalábbis Kína súlyának csökkenésével miként lehet emelni az unió szuverenitását a globális Nyugattal együtt, miközben Trump újabb vámokkal fenyegeti az Európai Uniót is. Bármilyen váratlan piaci intervenció azt jelenti Európának, hogy az Egyesült Államok nem megbízható partner, ezért minden irányban erősíteni kell az európai szuverenitást. Az oroszokkal szemben katonailag, Kínával szemben gazdaságilag, a bezárkózó Egyesült Államokkal szemben pedig általában is. Ebbe pedig nem fér bele, hogy majd Magyarország külön megállapodásokat köt a különböző felekkel, noha Orbán Viktor kedd reggel éppen arról posztolt, hogy a brüsszeliek megehetik, amit főztek, de Magyarország majd „jó dealt” köt az Egyesült Államokkal. Bod Péter Ákos szerint ezek után Orbán Magyarországa lehet, hogy már nem fér bele az európai politikába, különösen, hogy a kínaiakkal, az arab országokkal folytatott üzletek is nagyon kilógnak az európai fősodorból. A közgazdász ezért arra számít, hogy hamarosan kenyértörésre kerülhet a sor.
Vámháború: bezuhantak a tőzsdék
Ilyen, amikor a nagyok egymásnak feszülnek.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági elemzője szerint azt egyelőre nem látni, hogy mikor és miként következnek az EU elleni vámok. Azt azonban tudni kell, hogy minden azon múlik, a nemzetközi piacok miként reagálnak. Nem lenne nagy meglepetés, ha szigorúbb amerikai monetáris politikát áraznának be, azaz nem lenne kamatcsökkentés, és a dollár erősödni kezdene.
Lassulhat a magyar növekedés, gyorsulhat az infláció
– A mi számításaink azt mutatják, hogy amennyiben a mostani, átlagosan 3 százalékos amerikai vámszint általánosan tíz százalékra emelkedne, akkor a dollár akár négy százalékkal is erősödhet, ami azt jelenti, hogy az euróval szemben paritáson belülre kerülne: akár 0,98 euro/dollár körüli árfolyam is elképzelhető. Ennek hatására itthon elmaradhat a kamatcsökkentés, és így lassulhat a tervezett növekedés, magasabb lehet az infláció, az év második felében akár a 4,5 százalékot is elérheti.
Kérdésünkre az elemző elmondta, hogy időlegesen ugyan elképzelhető deglobalizációs hatás, azonban az ilyen kereskedelmi háború olyan negatív hatásokkal járhat, hogy hosszabb ideig nem tartható fenn a feszültség. Ezért az várható – ahogy az Donald Trump első elnöksége alatt is történt – hogy legrosszabb esetben is fél-egy év után születik valamiféle megállapodás, és így a csatázó felek arcvesztés nélkül kihátrálhatnak a háborúból. Vagyis csökkenhet a globalizáció mértéke, de teljesen nem fordul vissza a folyamat.
