A közelmúltban sok e-mail-szolgáltatónál szigorítottak a küldési szabályokon, ezért nem is lehetne aktuálisabb a címbéli kérdés. Segítünk Önnek abban, hogy hogyan állítsa be az SPF-et és a DKIM-et - célunk, hogy az ügyfelei valóban olvashassák a leveleit, ne pedig azonnal, automatikusan a spam mappába kerüljenek.
Az SPF rekord beállításáról
Kezdjük ott, hogy mi is az az SPF! A Sender Policy Framework lényege az, hogy meghatározza, milyen IP-címmel bíró szerverek küldhetnek elektronikus levelet egy bizonyos domainhez kötődő e-mail-címekről. Ez az SPF rekord egy TXT fajtájú rekord, amelynek részleteit úgy kell meghatározni, hogy a protokollt alkalmazzuk.
A rekord azzal kezdődik, hogy meghatározzuk a protokollt. Ezután kell listázni az IP-címeket. Azon szolgáltatóknál, amelyeknél sok szerver működik, egyetlen IP-címet vezetnek fel erre a listára, és ez magában foglalja az összes többi IP-címet, amelyet a szolgáltató használni szokott. Erre azért van szükség, mert az erre a listára felvihető IP-címek száma korlátozott: akármennyit nem sorolhatunk fel.
Bár minden szolgáltató kicsit másként kezeli ezt az ügyet, általánosságban elmondható, hogy ha olyan IP-címről jön egy e-mail, ami nem szerepel az SPF rekordban, akkor minden valószínűség szerint azt a levelet spamként azonosítják.
Webáruház bérlés esetén érdemes olyan szolgáltatót választani, amelyik figyel a fenti problémára. Ha például az Unasnál van a webáruházunk és a domainünk is, és más szerveren keresztül nem küldünk levelet, akkor ezzel egyáltalán nem kell foglalkoznunk.
Jöhetnek a DKIM beállítások!
Az első lépés itt is az, hogy megismerkedünk a DKIM-mel: a DomainKeys Identified Mailt arra találták ki, hogy aláírhassuk vele az elektronikus leveleinket. Ez a protokoll biztosítja egyrészt azt, hogy az indítási és érkezési pont között a levélbe nem nyúlt bele senki, másrészt, hogy az e-mailt az arra jogosítvánnyal bíró feladó küldte.
Ebben az esetben egy privát kulcs és egy publikus kulcs is kell. A privát kulccsal írjuk alá a levelet, a publikus pedig a domain DNS zónájában landol. Itt – nem úgy, mint az SPF-nél – mindkét szerver dolgozik: a feladó szerver beleapplikálja a digitális aláírást a levél fejlécébe, a fogadó szerver pedig az imént említett publikus kulccsal megállapítja, hogy az érvényes-e.
A kulcsokat nekünk kell elindítanunk a generálás útján – hogy hogyan, az ebben az esetben is szolgáltatónként változik. Ha ez utóbbiból jót választottunk, akkor valószínűleg egy gombnyomás elég ahhoz, hogy mindkét kulcs létrejöjjön. Ezután a privát kulcsot érdemes letölteni, elmenteni magunknak.
Láthatjuk: ennek a beállításával ugyanolyan könnyű a dolgunk, mint az SPF-vel volt – aggodalomra semmi ok, meg fogja tudni oldani!
Ha mégis elbizonytalanodna bármelyik folyamat során, a szolgáltatója bizonyára készséggel segít átverekednie magát a feladatokon!
