A kétezres évek eleje óta ismert, hogy a csökkenő és elöregedő népesség miatt alapjaiban kellene átalakítani a nyugdíjrendszert, azonban mostanáig egyetlen kormány sem mert vállalkozni erre. Sőt, a magánnyugdíjpénztári vagyont a második Orbán-kormány egyetlen huszárvágással elvonta, és beolvasztotta az állami rendszerbe. Ezenfelül véglegesen kivezették a vegyes nyugdíjemelési rendszert, és az inflációkövető emelést alkalmazták helyette. Ez odavezetett, hogy az időskorúak jövedelme évről évre jobban leszakad az aktív dolgozók bérétől.
A 2013-ban bevezetett kisadózók tételes adója (kata) újabb probléma forrása lett, hiszen az alacsony összegű, átalány jellegű (tételes) adó fizetésének következményeként elkeserítően alacsony nyugdíjra számíthat egy katázó, még a minimálbéresekhez képest is.
Az adózási forma ugyan csak 12 éve létezik, de a nyugdíjvárakozások tisztázása érdekében érdemes végiggondolni a Grantis pénzügyi tanácsadó extrém esetre vonatkozó, egyszerűsített számításait. E szerint ha valaki 40 évig katázott volna, és idén menne nyugdíjba, akkor a jelenlegi szabályok szerint 29 446 forintnyi havi ellátás járna neki. A havi 50 ezer forintos adóhoz ugyanis a kormány 108 ezer forintos nyugdíjalapot rendel, szemben a minimálbér idei 290 800 forintjával. Ennél is nagyobb veszteséget jelent, hogy a nyugdíjszámításnál igen fontos szolgálati idő kiszámításánál a két összeget arányosítják (108 000 : 290 800 = 0,37), és a két szám hányadosával szorozzák meg a ténylegesen ledolgozott 40 évet, így jön ki, hogy mindössze 14,8 évet ismernek el szolgálati időként. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy 108 ezer forintos nyugdíjalap 2022 óta változatlan, miközben a minimálbér folyamatosan emelkedik, így évről évre kevesebb szolgálati időt szereznek a katázók. Miután a kormány jövőre 328 600, 2027-re pedig 374 600 forintra emeli a minimálbér összegét, még nehezebb helyzetbe kerülhetnek. A fenti számítás szerint 40 év munkaviszony után jövőre nyugdíjba menő katázónak már csak 13,2, a 2027-ben nyugállományba kerülőknek pedig alig 11,6 évet ismernének el szolgálati időként, ami tovább csökkenti havi járadékukat.
A számításokból tehát egyértelműen leszűrhető, hogy annak, aki jó néhány évet katázóként dolgozik, mindenképpen számolnia kell a nagyon alacsony nyugdíjjal. Ezért érdemes valamiféle nyugdíj-megtakarításban gondolkozni, például önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást indítani. A hazánkban működő nyugdíjpénztárak listája, és az általuk fizetett hozamok Magyar Nemzeti Bank honlapján találhatók meg. Érdemes ezt tanulmányozni, és ez alapján dönteni, köt-e, és ha igen, akkor melyik pénztár melyik portfólióját (csomagját) választja az ember. Az átlagos évi hozam 6 százalék körül szóródik, de akad olyan portfólió is, amely a 2005-2024-es, húszéves időszakban átlagosan évi 20 százalékos hozamot biztosított. A szabályozás szerint a befizetett összeg húsz százalékát, de legfeljebb évi 150 ezer forintot az állam visszatérít a nyugdíjpénztári számlára, de csak azoknak, akik személyi jövedelemadót fizetnek, így ezzel a lehetőséggel a katázók nem élhetnek.
A másik lehetőség, hogy a katázó nyugdíjbiztosítást köt. Ennek pozitívuma, hogy egy legális trükkel igénybe lehet venni a 20 százalékos állami adó-visszatérítést, legfeljebb évi 130 ezer forint erejéig. Mindössze arra van szükség, hogy a szerződést kötő katázó a család egy másik, személyi jövedelemadót fizető tagját jelölje meg biztosítottként, aki így megkaphatja a visszatérítést. Fontos tudni, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak egy százalék körüli költségével szemben a nyugdíjbiztosítás költsége ennek többszöröse is lehet.
Végül létezik a nyugdíj-előtakarékossági számla, amelyre bármikor befizethet az ember, és nyugdíj elérésekor adómentesen veheti fel az ott összegyűlt összeget. Ez azonban csak azoknak ajánlott, akik járatosak a befektetésekben, mert maguknak kell kötvényekbe, részvényekbe és egyéb értékpapírokba fektetni pénzüket, és folyamatosan figyelemmel kísérni azok árfolyamát, hozamát.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/22. számában jelent meg május 30-án.
