Idén több mint 200 ezer forint lenne az átlagnyugdíj, ha 2015 óta az úgynevezett svájci indexálás alapján emelték volna a kifizetéseket – számolta ki a nyugdijguru.hu szakportál. Ehelyett 2022-ben valamivel kevesebb, mint 161 ezer forintra rúg az átlagnyugdíj, mert az Orbán-kormány tíz éve úgy alakította át a rendszert, hogy csak az infláció mértékével nőhetnek a nyugdíjak. – Emiatt minden nyugdíjas a relatív elszegényedés csúszdáján siklik egyre lejjebb, amit csak ideiglenesen állít meg a 13. havi nyugdíj bevezetése – mondta lapunknak Farkas András nyugdíjszakértő. Az orosz-ukrán háború csak ront a magyar gazdaság, így a nyugdíjasok helyzetén is.
Nem véletlen, hogy a kormány nem állítja vissza a 2009-ben felfüggesztett, majd 2011-ben végleg megszüntetett svájci indexálást. Ennél a módszernél ugyanis nemcsak az inflációt, hanem a nettó keresetek alakulását is figyelembe veszik a nyugdíjak emelésekor. Miután az áremelkedés üteme 2015 és 2022 között mindig jóval alacsonyabb volt, mint a nettó átlagkereseteké, sokkal előnyösebb lett volna minden nyugdíjas számára, ha az infláció mellett az időnként évi tíz százalék fölötti bérnövekedést is figyelembe vették volna, de nem így történt.
A magyar nyugdíjrendszer amúgy is tele van rejtett aknákkal, amelyek idővel fel is robbannak. Ilyen például az, hogy nálunk nemcsak a ledolgozott évek számától és életpálya átlagkeresettől függ az időskori juttatás mértéke, hanem legalább ennyire a nyugdíj-megállapítás évétől is. Nagyon nem mindegy, ki mikor megy nyugdíjba, ezen akár havi tízezreket is lehet bukni vagy nyerni. Ezt mutatják a számok is: 2015 óta minden évben sokkal jobban járt az, aki kivárt, és inkább egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását. – Ám ezután megtapasztalhatja az inflációkövető nyugdíjemelés hátrányát: a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében ugyan még kielégítően igazodhat a nemzetgazdasági átlagkeresethez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése, mert a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik – hangsúlyozta Farkas András. Így minden olyan évben, amikor a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, tovább nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) napokban megjelent friss adatai sem festenek rózsás képet a magyarországi időskorúak helyzetéről. Összeségében 1,3 millió idős magyarnak nem, vagy csak épphogy eléri a nyugdíja a statisztikai hivatal által 2021-re kiszámolt, 150 571 forintos országos átlagnyugdíjat. Ám az átlagnál sokkal fontosabb adat a medián nyugdíj, amely Farkas András szerint (2 millió 30 ezer öregségi nyugdíjassal számolva) most nagyjából 135 ezer forint lehet – ez az az összeg, amelynél pontosan ugyanannyian kapnak többet, mint ahányan kevesebbet. Úgy látja, legalább 1,2 millióan vannak azok, akik kevesebbet kapnak a medián nyugdíjnál. A tavalyi adatok szerint a legszegényebbek száma 63 ezer fő volt, ennyi idős embernek kellett beérnie 40 ezer forint alatti nyugdíjjal.
– A viszonylagos elszegényedési folyamatot lassítja, hogy a napokban megérkezett a 13. havi nyugdíj, amely olyan erejű pluszjuttatás, mintha 8 százalékos emelést kaptak volna a jogosultak. Ám a januári élelmiszerár-emelkedés is annyira erőteljes volt, hogy ezt még az év eleji, 5 százalékos nyugdíjemelés valamint a 13. havi sem képes megfelelően ellensúlyozni – tette hozzá. Az élelmiszer teszi ki a nyugdíjas fogyasztói kosár csaknem egyharmadát, s ha ilyen ütemben folytatódik a drágulás, gyorsan ki fog fújni a 13. havi juttatás pozitív hatása. Arról sem esik sok szó, hogy honnan lesz erre pénz minden esztendőben. A 13. havi nyugdíj visszaépítése évi 370 milliárd forinttal növeli a mintegy 4 ezer milliárdos nyugdíjkassza kiadásait, aminek egy-két évig talán még meglesz a fedezete, de hogy utána mi lesz, senki sem tudja. Ráadásul nem lehet eltörölni a hungarikumnak számító Nők 40 kedvezményes nyugdíjba vonulást sem, ami most már évi 320 milliárd forintos kiadást jelent. Eközben a nyugdíjkassza bevételi oldala nemhogy nőne, hanem inkább csökken: egyik fő forrása ugyanis a foglalkoztató cégek által fizetett szociális hozzájárulás adó (szocho), amely idén 13 százalékra mérséklődött az évekkel korábbi 27 százalékról. Az állam persze köteles gondoskodni a nyugdíjak fedezetéről, így majd az adóbevételek terhére kipótolja a pénzt, ha hiány van a nyugdíjkasszában. Ilyen már eddig is volt, de a 13. havi nyugdíj bevezetésével még nagyobb mutatványokra kényszerül majd a Pénzügyminisztérium, a nyugdíjasok pénzével ugyanis nem lehet szórakozni. Farkas András szerint bármi is lesz az április 3-i választások eredménye, a következő kormánynak nehéz lesz azt garantálni, hogy minden évben rendelkezésre áll majd a plusz csaknem ezer milliárd forintnyi kifizetés, amivel évekkel korábban még senki sem számolt.
A szakértő szerint mindezek fényében nagyon is indokolt a nyugdíjemelés svájci indexálásra épülő átalakítása – amit a Márki-Zay Péter fémjelezte ellenzéki összefogás is követel –, de ez még nem elég. A nyugdíjemelésnek nem csak a relatív lecsúszást kellene lassítania, hanem a korábban megállapított – és emiatt fokozottan zsugorodó értékű – nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is fel kell oldani, amit az utóbbi évek inflációkövető nyugdíjemelési gyakorlata csak elmélyített. A nyugdíjas társadalom tagjai is mindinkább elszakadnak egymástól – a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz. Ezért Farkas szerint a rendszerbe célszerű mielőbb beépíteni egy, a nyugdíjmegállapítás éve szerinti korrekciós emelést. A másik káros következmény abból fakad, hogy a nyugdíjemelés mértéke mindenki számára ugyanakkora, így 5 százalékos emelést kap idén az is, akinek 50 ezer, és az is, akinek két millió forint a nyugdíja. Ezt az igazságtalanságot például az osztrákok sávos emeléssel oldják fel, a svédeknél pedig speciális szorzóval korrigálnak. Sokféle módszer van a világban, Farkas erre a nyugdíj összegétől függő sávos korrekciót javasolja.
Ugyanakkor az orosz-ukrán háború kitörésével még súlyosabb gazdasági gondok várnak Magyarországra, ami miatt a 2022-es választási évet követően mindenképpen korlátozó intézkedések lesznek szükségesek a nyugdíjszakértő szerint. Ezek között említi például a nők kedvezményes nyugdíja (Nők 40) feltételeinek szigorítását. Véleménye szerint csak így lehet elkerülni, hogy a jövő nyugdíjasaira még fájdalmasabb megszorítások várjanak.
Valószínűleg a magyarok is érzik, hogy a jelenlegi rendszer egyre fenntarthatatlanabb, erről tanúskodik a Prémium Pénztárak nemrég készült reprezentatív kutatása, amely szerint a nyugdíjpénztári tagsággal nem rendelkező, dolgozó magyarok a jövőbeni nyugdíjkorhatárt átlagosan 71 évre tették, ami jóval több a mostani szabályozás szerinti 65 évnél. Sőt, a most 18-24 évesek arra számítanak, hogy ők már csak 74 évesen mehetnek majd nyugdíjba. A 25-34 évesek 73 évre teszik ezt, 72 évvel számolnak a most 35-44 évesek, a 45-54 év közöttiek 68,8 évvel, az 55-64 évesek pedig 66,4 évvel kalkulálnak.
Farkas András szerint azonban egyelőre semmilyen közvetlen szükség nem indokolja a rövid időn belüli korhatáremelést. Miután Magyarországon az egy évtizedig tartó emelési ciklusban a 62 éves korhatár 3 évvel 65 évre emelkedett, az jelenleg is magasabb, mint 11 EU-tagállamban. Az elmúlt évtizedben nálunk gyorsabban nőtt a nyugdíjkorhatár, mint a korhatár betöltésekor várható további élettartam, így belátható időn belül eleve nincs szükség további emelésre. Ráadásul a nyugdíjkorhatár betöltésekor várható további élettartam mellett kulcsfontosságú azt is vizsgálni, hogy mennyi ebből az egészségben várható élettartam. E tekintetben Magyarország gyengén vizsgázik, ami szintén ellene szól a további korhatár-emelésnek.
