A magyar gazdaság nincs csődközeli helyzetben – szögezte le mindenekelőtt Surányi György volt jegybankelnök a Portfolión közzétett hosszú írásában. Megállapításával Mellár Tamás, a KSH volt elnökének kijelentésére reagált, aki a napokban azt mondta az ATV-n, hogy „Magyarország közel áll egy, a görögországihoz hasonló csődhelyzethez”.
Surányi szerint hazánk mai helyzetét nem igazán lehet párhuzamba állítani a görög válsághoz vezető folyamatokkal, hiszen a dél-európai országban sokkal rosszabb számok előzték meg a 2009 végén kirobbant válságot: a görög költségvetési hiány hosszú ideig a GDP 10-15 százaléka között mozgott, a bruttó államadósság pedig már 2008-ban a GDP 109 százalékán állt. Utóbbi 2010-re elérte annak 146 százalékát, majd 2014-re már 200 százalékra ugrott. A magas ikerdeficit mellett Görögország megállíthatatlanul haladt a gazdasági/pénzügyi csőd és az elhúzódó válság felé. A kibontakozott válság, majd a stabilizáció során a görög GDP közel 25 százalékkal zsugorodott.
– Ehhez képest a magyar gazdaság jelenleg technikai recesszióban van, ami a külső tényezők mellett főként, de nem kizárólagosan az alapjaiban is megkérdőjelezhető gazdaságpolitika mellékterméke – fogalmazott Surányi, aki szerint közgazdasági szempontból a pénzügyi válságtól vagy annak közeledtétől meglehetősen távol állunk. Ugyanakkor nagy bajok láthatók a költségvetés terén: „az egészségügytől a szociálpolitikán át az oktatástól a rendvédelemig, a környezetvédelemtől a tömegközlekedésig, az innovációtól a digitalizációig szinte kizárólag szerkezeti feszültségek és alulfinanszírozás tapasztalható”.
Csőd ugyan nem fenyeget, de a haladási irány sem megnyugtató – folytatta a közgazdász. Felidézte azt a kijelentést 2019-ből, hogy olyan pénzügyminiszterre nincs szükség, aki nem tud megalapozni évi öt százalékos gazdasági növekedést. – Ez a magabiztos kijelentés a 2020 és 2024 közötti öt évben teljesült. A gazdaság teljesítménye még meg is haladta az 5 százalékot (kb. 6,5-7 százalék volt), csakhogy nem évente, ahogy az intelem szólt, hanem öt év alatt összesen – állapította meg. Szerinte a céltévesztésben szerepet játszottak a pandémia, az energiaválság vagy az orosz invázió, de ez nem magyarázza az elmúlt két év céltévesztését, amikor már nem érték váratlan, új és kedvezőtlen külső tényezők a magyar gazdaságot.
– A 2022-ben, illetve a 2023 nyarán elfogadott 2023. és 2024. évi költségvetést évente 4 százalék feletti, két esztendő alatt összesen 8 százalékot meghaladó növekedésre alapozták. A valóság csalódást keltő, két év alatt várhatóan összesen 0 százalék – írja Surányi. Ennek okát a magasnyomású gazdaságpolitikában látja, a kereslet és ezzel együtt a gazdaság túlfűtésében akkor, amikor a kereslet belföldi élénkítésének már semmilyen feltétele nem volt adott.
A nagy jegybanki veszteségeket okozó növekedési programok, a különféle kormányzati intézkedések és a magas infláció hatására a magyar gazdaság a stagnálás közeli helyzetből lényegében 2022 közepe óta nem képes elmozdulni. – A jelen stagnálása a kedvezőtlen külső körülmények és a gazdaságpolitika versenyképességet strukturálisan is aláásó szerkezete mellett annak az ára, hogy folyamatosan akkor élénkített a gazdaságpolitika – 2017-2019 és 2021-2022 közepe között –, amikor nem volt erre szükség. És akkor kényszerült megszorítani, amikor éppen enyhíteni kellett volna a kedvezőtlen hatásokat, 2022 közepétől napjainkig – olvasható az írásban. Surányi amiatt aggódik, hogy a kormány ismét visszatér a magasnyomású gazdaságpolitika leszerepelt receptjéhez, kiegészítve az alig felfogható gazdasági semlegességgel. „Akkor és úgy térne vissza erre az útra, amikor még a szükséges feltételekből annyi sem adott, mint korábban. Az árstabilitás törékeny, a hazai munkakínálat szűkös és a munkaerő-tartalék szerkezete sem megfelelő, a költségvetés hiányát mérsékelni kellene, a külső kereslet gyenge. Ráadásul azt is látni kellene, hogy ez a politika, mint az összes az elmúlt 14 évben, a régió többségéhez viszonyított fokozatos lemaradást okozott.” Szerinte a magasnyomású gazdaságpolitika egy nyitott, kis gazdaságban tipikus zsákutca, és mindez a környezetünk többségéhez képest eddig tapasztalt lassú lecsúszást vetíti előre.
